Papírhalom kell az építkezéshez

Napjainkban a 10–15 ezer lélekszám alatti településeken már képtelen volna megélni a csak helyi forgalmazással foglalkozó ingatlanközvetítő iroda. Az utóbbi években ugyanis felduzzadtak az ilyen vállalkozások költségei, egyenes arányban a szakhivatalok növekvő bürokratikus követelményeivel, továbbá a piaci pénztelenség következtében. Gombkötő Gizella, a lajosmizsei Alföldingatlan ügyvezetője szerint az ingatlanvásárlási ügyletek csaknem kétharmadánál jogi eljárással kell rákényszeríteni a vevőket a szolgáltatások díjának vagy a vételárnak a kifizetésére.

– A romló üzleti morál miatt ma már ügyvédi szolgáltatással tudnak biztonsággal működni az ingatlanközvetítők. Az állandó jogtanácsos tartásának költségeit azonban a kisebb működési területtel rendelkező irodák nem tudják megfizetni. Egyfelől a követelések behajtásához kell a segítség és az egyre bonyolultabb, gyakran összekuszált jogszabályokban csak szakemberek képesek eligazodni, de olykor még ők sem. Mindazonáltal az ingatlant vásárlókra, különösen pedig az építkezőkre hárul a növekvő bürokrácia terhe és annak költségei. Ha valaki maga jár el a hivataloknál, mondjuk családi ház építésének engedélyeiért, másfél hét szabadsága biztosan rámegy olyan ügyek intézésére, amelyek nagy részét a hivatalok lebonyolíthatnák egymás közt. Ehelyett még a benyújtott hivatalos iratokról is hivatalos iratokat kérnek. Például van olyan bank, ahol az ügyfélnek igazolást kellett adnia arról, hogy az a települési jegyző, aki kiadta számára az építkezéshez a hatósági okiratot, valóban a település jegyzője – példázta az ügyvitel abszurditásait Gombkötő Gizella.

Gyakran fogcsikorgatva, de az ügyfelek többsége kiállja a hivatali tortúrát, ha látják: előbb vagy utóbb célhoz érnek. Egyre gyakoribb azonban, hogy félúton feladják az ingatlanszerzési vagy építési szándékukat. Főleg a vállalkozások.

– Húsz éve dolgozunk a mizsei és környékbeli ingatlanpiacon, ezért elég jól ismerjük a magánszemélyek és a vállalatok helyzetét. Foglalkozunk műszaki tervezéssel is, elsősorban közületek részére. Évek óta jellemző: stagnál az ipari ingatlanok piaca és minimális az építőipari beruházás. A nagyobb városokban, például Kecskeméten is csak azok a vállalatok bővítenek, amelyeknek van exportpiacuk és tudnak pályázni a fejlesztéseikre. De még közülük sem mindenki jut célhoz. Gyakori eset, hogy a sikeres üzletük, amire mondjuk fél éve még mertek költeni, hirtelen összeomlott, s azzal meghiúsul a tervezett fejlesztés.

A vállalkozók ingatlanszerzési aktivitását jóval alul múlja a magánszemélyek ingatlanpiaci mozgása. Gombkötő Gizella szerint a Kecskemét környéki településeken belül gyakorlatilag teljesen leállt az adásvétel.

– Családi házukat eladni akaró ügyfeleink elsősorban szakértelmünkben, piaci ismereteinkben bízva jönnek hozzánk kedvező értékesítés reményében. Mi valóban meg tudjuk mondani az ingatlanok pontos értékét, de azzal nem sokra megyünk. A forgalmi érték számít, az pedig messze kevesebb, mint a használati érték. Napjainkban egy 100 négyzetméteres családi ház felépítése 25–30 millió forintba kerül. Ezzel szemben ugyanolyan 10 éves ház hőszigetelve, melléképületekkel jó esetben 10–15 millióért adható el. A társadalom eladósodott, a forráshiány kényszerűsége szabályozza a forgalmi értéket s szorítja alacsonyra az irányadó árakat.

Csak a termőföldre van kereslet

Az utóbbi időben inkább csak a tanyákra és a termőföldre mutatkozik kereslet, főleg a fővárosból elköltözők részéről. Ki-ki a már meglévő gazdasága bővítésére vagy befektetésként vásárol termőföldet, mondván, majd jó áron eladja a gazdag külföldieknek. Mások próbálnak élelmiszert termelni, de fogalmuk nincs a gazdálkodásról. Ha mégis sikerül a termelés, értékesíteni nem tudják árujukat, mert teli a piac. Sajnálattal látjuk azt, hogy minden második újdonsült tanyás gazda becsődöl.