Sokan akarnak gépkezelők lenni

Akik nem nyertek felvételt az idén nyáron egyik felsőoktatási intézménybe sem, de azért iskolarendszerben szeretnének még tanulni, azoknak érdemes az alapítványi szakközépiskoláknál körülnézniük, hogy hol találhatnak olyan egy-két éves államilag támogatott képzéseket, amelyeket elvégezve valóban piacképes szakmát szerezhetnek. Az ilyen intézményeknek nagy előnye, hogy az oda bekerülők esetében a tanulói jogviszony megmarad a képzés idejére. A kurzus befejezése után pedig újra próbálkozhatnak a felsőoktatási felvételi eljárásokkal. A felnőttképző cégek palettáját is érdemes tanulmányozni, ezen iskolarendszeren kívüli képzésekben piacképes végzettségeket lehet szerezni.

A kereskedelmi, illetve logisztikai területet érintő oktatási formákon túl az egyik leggyakrabban keresett szakma – amellyel a munkaerő-piacon jó eséllyel el lehet helyezkedni – a gépkezelő (targoncavezető, földmunkagép-kezelő, emelőgép-kezelő). Ezen gépek irányítására a hozzá csatlakozó hatósági jogosítvánnyal együtt megszerezhető az engedély. A kamara adatai alapján a gépkezelő szakmák Heves megyében az összes szakképesítő vizsga több mint 35 százalékát tették ki a tavaly. Ez az arány jól mutatja a szakma iránti keresletet – tudtuk meg Oláh Zoltántól, az OK-TAT-60 Kft. felnőttoktatási szakértőjétől.

Azoknak, akik idegennyelv-vizsga hiányában nem tudják hasznosítani a már megszerzett diplomájukat, a Diplomamentő program nyújt kedvező lehetőséget. Államilag támogatott formában lehet a nyelvtudást az elvárható szintre fejleszteni. Akik nem jutnak támogatáshoz ebből a keretből, azok a nyelviskolák és a felnőttképző cégek kínálatából választhatnak nyelvtanfolyamokat maguknak.

Tavaly ősszel átalakult a hazai felnőttképzés. Meghosszabbodott a képzési idő, a korábbi maximum óraszámot a kötelező minimum és a képzések időintervallumba sorolása váltotta föl. Míg korábban rugalmas volt a rendszer és a megrendelő igényei szerint alakultak a tanfolyamok, addig ez mára megszűnt. Bár a képzés színvonalára pozitívan hathat az óraszámok emelése, ám utóbbiak indokolatlanul magasak, a szakma tiltakozása ellenére. Egy vállalkozás nem engedheti meg magának, hogy az embereit több száz órára kivegye a termelésből. A képzés költségét önerőből fizetőknek az emelkedő óraszámok miatti áremelkedés okoz jelentős nehézséget.

Ugyan állami, vagy európai uniós támogatásnak köszönhetően vannak intenzívebb tanfolyamok, amelyeknél rövidebb a képzési idő, ez azonban szintén azzal jár, hogy a dolgozó a munkahelye helyett az iskolapadban tölti az idejét. A cégek vagy keresnek megfelelő végzettségű munkavállalót, vagy felveszik a dolgozót végzettség nélkül és kiképzik a saját költségükön. A helyzetet nehezíti, hogy a szakképzési hozzájárulás átalakítása óta a vállalkozások nehezebben találják meg a forrásokat a saját dolgozók képzésére. A céges megrendelések, az önerős képzések esetében nem megoldható az intenzitás növelése, a hétvégi tanfolyamok pedig nagyon elhúzódnak.

A képzések gyakorlatorientáltabbak lettek, amelynek köszönhetően gyakorlatiasabb szakemberek kerülnek ki, ám ez – a kötelező óraszámok emelésével – növelte is a tanfolyamok árát, ezt pedig a beiskolázó cégekre hárították tovább.

A szakmák összevonása az európai gyakorlatokhoz igazodva indokolható volt, hiszen a munkavállalók egy végzettség megszerzésével több munkakört is betölthetnek. Ám ehhez az ágazati minisztériumok e témákra vonatkozó rendeleteinek a módosítására is szükség van. Ám mindez eléggé hosszadalmas folyamat. Például egyes tevékenységek végzéséhez a mai napig sokszor több éve elavult végzettségeket követelnek meg az okmányirodákban. Kétségkívül ezen még javítani kellene. Megmaradtak ugyanakkor olyan speciális képzések, amelyeket szakmai indokok miatt nem lehetett összevonni másokkal.

A tanfolyamot végzettek könnyebben helyezkednek el

A vizsgakövetelmények és a tananyag tartalmilag közel azonosak a korábban megköveteltekkel, csak ezek elsajátítására több idő áll most rendelkezésre. Hogy az iskolarendszerben tanulók jobban teljesítenek-e a felnőttképzésben résztvevőknél, összetett kérdés. Előbbiek ugyanis nem rendelkeznek előzetes munkatapasztalattal, míg a felnőttképzésben résztvevők előzetes tudása komoly előnyt jelent az elhelyezkedés szempontjából. A teljesítmény viszont erősen egyénfüggő. Amennyiben valakik nemcsak divatos OKJ-s végzettséget szereznek, hanem olyat, amely a régióban valóban hiányszakmának számít, az elhelyezkedési esélyük jónak mondható.