Maradhat a Molnál a pénze
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságJogerőssé vált a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság 2013 novemberében kimondott ítélete, amely szerint a Mol nem jutott tiltott állami támogatáshoz amiatt, hogy legtöbb hazai szénhidrogén-mezője után 2020-ig kisebb bányajáradékot kell fizetnie, mint a versenytársainak. Az Európai Bizottság megtámadta a bíróság elsőfokú ítéletét, és a járadékkülönbözet kifizetésére kötelezte a magyarországi társaságot, amely ezt követően a luxemburgi testülettől kérte a bizottság határozatának érvénytelenítését.
A történet 2005-ben kezdődött, amikor a Mol és a magyar állam megállapodása rögzítette, hogy a társaság akkortól 2020-ig változatlan mértékű bányajáradékot fog fizetni (néhány mezőtől eltekintve). A kőolaj világpiaci árát követve 2008-ban a hazai bányajáradék jelentősen megemelkedett, de a Molnak nem kellett többet fizetnie azon mezői (vagyis a legtöbb) után, amelyek szerepeltek a 2005-ös szerződésben.
A magyar bányászati törvény értelmében a termelési engedéllyel rendelkező bányavállalkozók a szénhidrogének, a kőolaj és a földgáz kitermelése után bányajáradékot kötelesek fizetni az államnak. A bányajáradék mértéke 2008-ig főszabály szerint a kitermelt ásványi nyersanyag értékének a 12 százaléka volt. Az MTI korábbi összefoglalója szerint a Mol 2005 szeptemberében 12 olyan szénhidrogénmezőre kérte bányászati jogainak meghosszabbítását, amelyekre volt ugyan termelési engedélye, de a termelést a társaság nem kezdte meg. Néhány hónappal később született meg az állammal a fenti megállapodása, amelyben öt év haladékot kapott a termelés megindítására. Ezért cserébe azonban meghosszabbítási járadékot kellett fizetnie, amelynek magasabbnak kellett lennie az alapjáradéknál. Az érintett öt évben a járadék nagysága 12,24 és 12,6 százalék között mozgott. A felek abban is megállapodtak, hogy 15 évig e járadékot kell alkalmazni a Mol minden, már termelésbe állított 44 olaj- és 93 földgázmezőjére is, vagyis ezzel megnőtt az a járadék is, amelyet a Mol e 137 mező után fizetett/fizet.
2008-ban a bányajáradék 30 százalékra nőtt, de ez nem vonatkozott a Mol előbbi mezőire. Brüsszel ezért 2010 júniusában felszólította Magyarországot, hogy téríttesse meg a Mollal azt a különbséget, amennyivel a társaság azért fizetett be kevesebbet, mert más szabályok vonatkoztak rá, mint a versenytársaira. Ennek összege 2008-ban 28 milliárd 445 millió forint (közel 96,6 millió euró), 2009-ben pedig egymilliárd 942 millió forint (közel 6,6 millió euró) volt.
A Mol kérése nyomán a luxemburgi törvényszék egyrészt azzal az indoklással semmisítette meg az Európai Bizottság határozatát, hogy a bányászati törvény által a meghosszabbítási megállapodás megkötésének alapjául meghatározott kritériumok objektívek, és minden ezeknek megfelelő potenciálisan érdekelt gazdasági szereplőre alkalmazandók. A 2005-ös megállapodás sem részesítette előnyben a Molt a versenytársaihoz képest. Az, hogy a magyar hatóságok mérlegelhetik, hogy mekkora meghosszabbítási járadékot határoznak meg, még nem jelenti, hogy ebből bizonyos vállalkozásoknak versenyelőnye származhatna. A törvényszék végül azt is megállapította, hogy a járadékot 2008-ban a 2005-ös megállapodástól függetlenül emelték.
Tranzitközelben a Magyar Gáz Tranzit
A Magyar Gáz Tranzit Zrt. bejelentette, hogy megkapta a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól a szállítási rendszerüzemeltetői engedélyt. Ennek alapján a társaság július 1-jén megkezdheti a földgáz kereskedelmi szállítását a magyar-szlovák tranzitvezetéken. Június 8-ig teszi közzé, hogy mekkorák a szabad kapacitásai, amelyekre pályázni lehet. A szlovákiai rendszerüzemeltető eközben az észak-dél gázfolyosó újabb eleme, a szlovák-lengyel interkonnektor lefektetésére készül. Az EU átvállalta a projekt tervezési költségének a felét, azaz 4,6 millió eurót. A cső átadása 2019-re várható.-->
