Hatvan év partnerség

Az idén hatvanéves magyar–orosz atomipari együttműködés kezdete 1955. június 13-ra tehető, akkor írták alá Moszkvában a nukleáris energia békés célú felhasználásáról szóló, ma is érvényes magyar–szovjet megállapodást. Az atompartnerség leglátványosabb eredménye a paksi atomerőmű megépítése, a magyar–orosz nukleáris kapcsolatok azonban az előbbi időpontnál régebbi keletűek, és a paksi áramtermelés beindításánál szerteágazóbbak is.

Magyarországra már az egyezmény megszületése előtti évtől, 1954-től érkeztek ugyanis szovjet nukleárisizotóp-szállítmányok, amelyeket a hazai kutatók az egészségügyben, a mezőgazdaságban és az iparban hasznosítottak. Elsőként az egyezmény is egy két megawatt hőteljesítményű nukleáris kutatólaboratórium és egy alfarészecskéket szolgáltató ciklotron magyarországi építését rögzítette.

A kutatóreaktor a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) csillebérci telephelyén létesült, a megvalósításban szerep jutott az akkor fiatal Erőterv és ERBE társaságoknak is. A mintegy 30 millió rubeles beruházás szovjet tervezéséért, valamint a gyártásért és a kivitelezésért Magyarország hazai áruval fizetett. Az azóta többször kibővített kutatóreaktort 1959-ben indították be, a létesítmény csak orvosi, biológiai, magkémiai, sugárvédelmi, ipari és mezőgazdasági kutatásokat segítő izotópokat gyártott. Ezután még öt (áramot szintén nem termelő) reaktor is létesült, amelyek közül az utolsó, a hazai építésű ZR–6-os már a paksi atomerőmű alapvető működésének megértéséhez vitt közelebb.

A két ország atomipari együttműködésének következő mérföldköve az 1966-os magyar–szovjet kormányközi megállapodás volt két, egyenként 400 megawattos, szovjet tervezésű, nyomottvizes reaktorral ellátott atomerőmű építéséről. Az erőmű paksi helyszínét szovjet szakemberek bevonásával választották ki. A tervezés az össz-szövetségi Tyeploenergoprojekt intézet moszkvai irodájának a feladata volt, a munkában részt vett az Erőterv is. A két társaság együttműködését a visszaemlékezések szerint nehezítették nyelvi problémák, de az orosz és magyar szakemberek hozzáértése és ügyszeretete minden nehézségen úrrá lett.

Négy 440 megawattos reaktort helyeztek üzembe 1984 és 1987 között, számottevő hazai beszállítás mellett. A Ganz-Mávag atomerőművi átrakóval, szivattyúkkal, generátorral és számos más berendezéssel járult hozzá a kivitelezéshez. Az egykori KGST-együttműködés keretében a szovjet gyártmányú főberendezések mellett más országbeli beszállítók is részt vettek az építkezésen. A reaktortartályt a Skoda Művek szállította, de lengyelek is voltak a kivitelezők között.

Érdekes, hogy a beruházáson dolgozók elhelyezését célzó lakásépítések már 4000 megawattnyi kapacitás létesítésével számoltak. Emögött az állt, hogy a magyar állami vezetők már a 70-es években mérlegelték két további, 1000 megawattos blokk építését. Az erre vonatkozó szovjet műszaki tervet 1989-ben el is fogadták, de végül nem valósították meg.

Pakson több mint harminc éve megbízhatóan működik az atomerőmű, amely a Magyarországon előállított áram több mint 40 százalékát képviseli. Biztonságát az elmúlt három évtizedben folyamatosan növelték, a blokkokat pedig korszerűsítették. Biztonsági mutatói Európában a legjobbak közé tartoznak. A rajtuk elvégzett teljesítménynövelés következté­ben villamos teljesítményük ma már 500 megawatt. Zajlik az üzemidejük húsz évvel történő meghosszabbításának engedélyeztetése is. Az 1-es és 2-es blokk már megkapta az Országos Atomenergia-hivataltól az engedélyt, a másik kettőnél még tart a folyamat.

Szintén zajlik a magasabb dúsítottságú üzemanyagra való átállás, valamint az átrakási ciklus 12-ről 15 hónapra történő növelése. Az ezzel kapcsolatos előkészületekben, tervezésben orosz részről a tervező Gidropressz és a fűtőelem-szállító TVEL és annak tudományos háttérintézményei vettek részt.

Az együttműködés újabb nagy fejezete most bontakozik ki. A 2014 januárjában aláírt magyar–orosz atomipari kormányközi megállapodás alapján két új egység épül a paksi létesítmény területére. Az új reaktorok néhány évig a meglévőkkel párhuzamosan működnek majd. Ezek VVER–1200-as típusú, nyomottvizes, úgynevezett 3+ generációs egységek lesznek, amelyek megfelelnek a Fukusima utáni biztonsági előírásoknak és a nemzetközi követelményeknek. Rendelkezésre állásuk magasabb lesz 90 százaléknál. Üzemanyagciklusuk egy vagy másfél év lehet, az üzemidejük pedig hatvan év. A beruházás várhatóan mintegy 12 milliárd euróba kerül, ebből legfeljebb 10 milliárdot hitelez meg az orosz fél úgy, hogy közben 40 százalékot meghaladó magyar beszállítói hányadra vállalt kötelezettséget.

A létesítménynek több mint 11 ezer, a nemzetközi szabályozásnak megfelelő műszaki és biztonsági követelménynek kell majd eleget tennie, ideértve azt is, hogy a tervezéskor és a kivitelezéskor figyelembe kell venni a fukusimai atomerőművi baleset tapasztalatait. A reaktort dupla falú robusztus burkolat védi a külső hatások ellen, de ez a fal óvja meg a környezetet is egy esetleges, minimális valószínűséggel előforduló baleset hatásaitól. Négy redundáns biztonsági rendszere lesz Paks II.-nek. Így szélsőséges esetben, azaz ha megolvadna az üzemanyaga, akkor azt felfogja a reaktortartály alatti zónaolvadék-csapda. Az építkezés 2018-ban indul, bő öt évig tart. A kereskedelmi üzem 2025-ben és 2026-ban indulhat, folytatva a hatvan éve kezdődött orosz–magyar atomenergetikai együttműködést.

Képzések Moszkvában és Voronyezsben

A magyar–orosz atompartnerség részeként magyar nukleáris szakembereket képeztek a Szovjetunióban, elsősorban a moszkvai MEI egyetemen, illetve a novovoronyezsi atomerőmű oktatóközpontjában. Közben, már az 1950-es években megindult a hazai nukleáris képzés is. A Szovjetunió maga is biztatta partnereit e képességeik fejlesztésére. Az 1970-es évek második felében például bevonta a VVER–1000 reaktortípus fejlesztésébe az érintett tíz ország mintegy száz kutatóját. E nemzetközi munka egyik kísérleti programját a KFKI vezette. Részben szovjet biztatásra jöttek létre a szovjet rendszerű atomerőműveket üzemeltető országok saját tudományos központjai is. Addig ugyanis annyi szakmai kérdéssel keresték meg a Kurcsatov szovjet bázisintézetet, hogy kimerítették az ottani szakemberek tanácsadói kapacitását. Jelenleg a Paksi Atomerőmű tudományos partnere az MTA Energiatudományi Kutatóközpont. Rendszeres a kapcsolattartás a két ország szakemberei között, beleértve a nyugállományú szakemberek találkozóját is, akik legutóbb november elején Budapesten vitatták meg, hogy miképp tudják átadni tapasztalataikat a fiatal szakembereknek.