Csípős, de csak érzéssel

A gyártók olyannyira próbálnak lefedni minden piaci rést, hogy manapság eljutottunk oda, hogy az izmos kompaktok is két csoportra oszthatók: itt vannak a vérmes hot hatchek, mint például a VW Golf R (300 LE) vagy a Ford Focus RS (350 LE), és van egy csoport eggyel lejjebb. Ide olyan autók tartoznak, amelyek átmenetet képeznek a kemény sportmodellek és a „hétköznapi” kivitelek között. Ehhez a bolyhoz sorolható a 270 lóerős 308 GTi alá pozicionált 308 GT is, mely két karosszériaváltozatban (ötajtós és kombi) és két motorvariánssal létezik: a vásárlók az 1,6 literes, 205 lóerős benzines THP és a 2,0 literes HDi 180 lóerős inkarnációja közül is választhatnak, vagyis eléggé széles az a terület, amelyet a Peugeot le tud fedni a GT-sorozattal – az egyedüli fix, hogy a benzines manuális váltóval, míg a dízel csak automatikussal létezik.

A teljesítményhez illően a Peugeot kezelésbe vette az alapból szelíd 308-as külsejét is, hiszen kifejezetten ehhez a modellhez terveztek új, 18 colos keréktárcsákat, és itt van a sűrűn rácsozott, GT-emblámás hűtőmaszk, valamint a lapított dupla kipufogóvég. Utóbbihoz kapcsolódik, hogy a motor hangja kellemesen búgós, de arra kínosan ügyeltek, hogy hosszú úton se legyen fárasztó. Aki mindenáron sportautós hangra vágyik, annak a Sport módot ajánlja a Peugeot: a hangszórókból mesterséges motorzaj támad, méghozzá olyan, amely leginkább a hat- vagy nyolchengeresek orgánumára emlékeztet.

Én személy szerint nem vagyok oda a szintetikus hangélményért, de biztosan lesz, aki jópofának találja. Szintén a „vakítás” kategróiájába sorolható a fedélzeti telemetria, a két főműszer közötti kijelzőről leolvashatjuk, hogy épp mekkora a hossz- és keresztirányú gyorsulás, vagy hogy a 205 lóerőből és a 285 Nm-ből mennyit hasznosítunk. Egyébként meg a hurkák dacára nagyon komfortosak az első ülések, s bár a hátsó helykínálat nem éri el a szegmens átlagát, a piros cérna bőséges használata, a fantasztikusan jó fogású kormány és az igényes anyagok folytán kellemes a 308 GT beltere.

A GT leginkább azzal győz meg, hogy mennyire rugalmas az 1,6-os turbómotor, és hogy a teljesítmény ellenére minimális a hajtási befolyás. A 7,5 másodperces gyorsulási adat a valóságban rövidebbnek tűnik, de a csúcsot az jelenti, hogy a legkisebb gázra még hatodikban is azonnal válaszol a motor. A pozitívumok közé sorolható továbbá a Peugeot talán legjobb kézi váltója, a kellően direkt volán és a szolid, 7,8 literes tesztfogyasztás is. Az erősebb kanyarstabilizátorok és a keményebb rugók miatt inkább a jó minőségű utat szereti a GT: a keresztbordákkal nem tud mit kezdeni a futómű, és ezt a vezetőülésben nagyon is lehet érezni. A normál 308-asokhoz képest jelentős különbség van a fékek területén is: elöl 330, míg hátul 268 mm-es tárcsa lassítja az autót.

A benzines, ötajtós verzió 7,5 milliós ára egyáltalán nem túlzó a teljesítmény függvényében, és igazából a dízel automata változat 8,6 millió forintja sem tűnik vészesen soknak, tekintettel arra, hogy a felszereltség alapból is gazdag. Mivel az SW kombi is látványos darab (és sokkal praktikusabb), a 280 ezer forintos felár elgondolkodtató.