Lakáshitelesek tízezrei kerülhetnek hamarosan az utcára, ha nem tudnak megegyezni a bankjukkal. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) ajánlása alapján 66 ezer nem teljesítő jelzáloghitelest kerestek meg tavaly október végéig a pénzügyi intézmények, 22 százalékuk azonban egyáltalán nem volt hajlandó együttműködni a bankkal: nem reagált a megkeresésre, vagy pedig elutasította azt. A háttérben többféle ok állhat.
A megállapodást akadályozhatja az adósok együttműködési hajlandóságának hiánya, az is megtörténhet, hogy a kezesek, adóstársak egymással sem tudnak megegyezni. Előfordulhatnak banki eszközökkel nehezen kezelhető élethelyzetek. Ha az adós keresőképtelenné válik, megromlik az egészségi állapota, vagy külföldre költözik, és ezért nem fizet, nem tud a hitelintézet mit tenni.
Vannak, akik passzívan állnak a folyamathoz. A Budapest Banknál például csak minden tizedik ügyfél küldte vissza a vagyoni és jövedelmi helyzetéről szóló adatbekérő lapot, amely alapján érdemi megoldást kínálhatna a bank. Az is gyakori, hogy túl nagy kedvezményt akarnak az ügyfelek. A K&H-nál az a tapasztalat, hogy a megkeresést még többnyire örömmel fogadják az adósok, a felajánlott lehetőségeket azonban nem fogadják el. „Több esetben tapasztaljuk, hogy az ügyfél törlesztőrészlet-csökkentést szeretne, de a futamidejének meghosszabbítására nem hajlandó” – teszik ehhez hozzá az OTP-nél. A CIB-nél is az a tapasztalat, hogy gyakran alacsonyabb részletet szeretne az ügyfél, mint amit a bank az MNB által elvárt paraméterek alapján nyújtani tud.
A jegybank ugyanis elvárja, hogy az adósok életkorához mérten reális futamidőn belül záródjon le a szerződés. Emiatt végül azok közül is csak kevesekkel sikerült dűlőre jutni, akik belementek az egyezkedésbe: október végéig a jegybank adatai szerint mindössze 2700 egyezség született meg. Ez a szám persze még emelkedhet, hiszen az adósok első megkeresése és a megegyezés között akár fél év is eltelhet. Akikkel sikerült megegyezni, azokkal általában részletfizetést követő tartós átütemezésről, illetve az átmeneti fizetési moratóriumról állapodtak meg a hitelintézetek.
A pénzügyi intézményeknek egyébként legalább kétféle megoldással kell előállniuk az ajánlás szerint. A legtöbbször a meglévő hitel átstrukturálását, a követelés átütemezését javasolják. A második helyen úgynevezett „egyéb megoldások” állnak. A Nemzeti Eszközkezelőt csak a harmadik helyen ajánlják a bankok – igaz, ebből a programból az adósok egy része a szociális helyzete vagy a túl értékes ingatlanja miatt eleve ki is szorulhat, emellett az eszközkezelő kerete eleve szűkös, 35 ezernél több ingatlant nem fogadhat be. A negyedik helyen az önkéntes fedezetértékesítés áll, és a magáncsőd csak az ötödik leggyakoribb a javasolt megoldások között.
A visszabérléssel vagy átstrukturálással kombinált önkéntes fedezetértékesítés aránya az ajánlatokon belül rendkívül csekély. Ez egyébként nem meglepő: nem lehet könnyű eladni egy lakott lakást úgy, hogy a vásárlónak később olyan lakóktól kell bérleti díjat szednie, akik korábban tulajdonosként a lakáshitelüket sem törlesztették.
Azokra, akik nem tudnak megegyezni a hitelezővel, és nem fizetnek, nem sok jó vár. A bankok előbb-utóbb faktorcégre, követeléskezelőre bízzák a tartozás behajtását, vagy pedig bírósági úton érvényesítik a követelésüket. A jogszabályok és a jegybank is szabad kezet adott nekik. Az MKB például kerek perec kijelentette: a nem együttműködő adósoknál jogi úton érvényesíti a követelést, elsősorban a fedezetek érvényesítésével.
Az ügyfelek egy része tudja ezt, és nem is húzza tovább a megegyezést. Az UniCreditnél például az ajánlatokat elfogadó ügyfelek száma folyamatosan emelkedik. Azt viszont kevés bank árulta el, konkrétan hány ügyféllel egyezett meg eddig. A CIB mindenesetre november közepi megkeresésünk idején még csak 400 adósnál járt, most pedig már 600-nál tart.
