Életmű-kiállításának hatása a műkereskedelemre
Egy-egy átfogó életmű-kiállítás általában árnövelő hatású, főleg, ha nagyszámú elérhető munka van a piacon. Ország Lili esetében az az érdekes, hogy bár sokat és folyamatosan festett, viszonylag kevés műve hozzáférhető. A képek néhány jelentős gyűjteményben koncentrálódtak még Ország Lili életében. Legfontosabb gyűjtője Kolozsváry Ernő volt, aki a Magyar Nemzeti Galériában (MNG) megrendezett kiállítás kurátorának, Kolozsváry Mariann művészettörténésznek az édesapja. Negyven Ország Lili-festmény szerepel a Kolozsváry család gyűjteményében, ezek jól dokumentáltak, a kiállítást kísérő, a közeljövőben megjelenő dokumentumkötetben is reprodukálva lesznek, de piacra kerülésük nem várható.
Rácz István gyűjteményéből, aki a rendszerváltás előtti évtizedek egyik legnagyobb hatású műgyűjtője volt, már kikerültek művek a piacra. Rácz mennyiségben nem sok festményt birtokolt, mert ars poeticája szerint mindig csak annyi képe volt, amennyi elfért pasaréti lakása falain, de azok mind jelentős, fontos munkák voltak. Antal Péter, az Antal–Lusztig-gyűjtemény tulajdonosa 19 éves korában ismerte meg az akkor 48 éves Ország Lilit, és elkezdte gyűjteni a képeit, ezeket több kiállításon, köztük a debreceni Modemben is bemutatta már. Ország Lili hagyatéka Vasilescu János műgyűjtőhöz került, aki a művek negyedét megtartotta, a többit szétosztotta a Magyar Nemzeti Galéria, a székesfehérvári Szent István Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum között. Az Ország-főművek tehát többnyire múzeumokban, illetve egyelőre mozdulatlan nagy magángyűjteményekben találhatók, így a műkereskedelemben felbukkanó művek esetlegesek.
Ország Lili tudatosan és szisztematikusan építkező művész volt, korszakai egymásra épültek, és csak az időszakra jellemző téma lezárása után adott el vagy ajándékozott festményeket, a kor szokása szerint barátainak, orvosainak, családtagjainak. Így például az élete végén, 1973 és ’78 között festett Labirintus-korszakból szinte egyetlenegy mű sem került ki a műkereskedelembe, és hiába tudjuk, hogy ezek a legértékesebbek közé tartoznának, nem valószínű, hogy felbukkannak.
A MNG-ben a 48 festményből és 60 monotípiából álló Labirintus-sorozat több mint harminc év után először látható ismét egyben. Első korszakának, a főiskola utáni útkeresésnek a képei, a Magtár, a Kóró vagy a Kislány a fák előtt a hagyatékból múzeumba kerültek, ezek sem hozzáférhetők. Művészetének visszatérő elemei voltak a jelek, szimbólumok. A szürrealizmus számára nem öncélú játék volt, hanem a megélt történelmi traumák tragikus kivetülése, de a szürrealista képek is gyűjtemények darabjai. A többi korszakból az ikonos, városos és írásos képek közül felbukkan azért néhány. A legtöbb a városképekből, mert ezen a sorozaton dolgozott, amikor negyvenéves korában először kiállított, és felfigyeltek rá a magángyűjtők a hatvanas évek közepén. A városképekben az emberiség ősi településeinek alaprajzait, a megkövült múltat akarta felidézni az elpusztult emberek és városok emlékére.
A hatvanas évek második felétől az írásos képekben a betűk és a számok rejtett értelmét kutatta a zsidó hagyománynak megfelelően, ezután érkezett el a Labirintus című sorozathoz, mely az élet bonyolultságát és misztikusságát jelenítette meg.
Árak
A Kieselbach Galéria 1998-as tavaszi árverésén egy Labirintus-kollázs 42 ezer forintért kelt el. Ország Lili a kollázsait nem tekintette önálló műalkotásoknak, festményei előképeiként gondolt rájuk, már csak a halála után rendezett ezekből tárlatot a budapesti Kassák Múzeum. 2001-ben, szintén a Kieselbach Galériánál egy korai műve, az 1958-as Tükröződés 2 millió forintot ért, majd ugyanennél az aukciósháznál 2016 őszén az 1964-es datálású Város árkádokkal című, farostra festett olajképét 9,5 millió forinton ütötték le, 2016 decemberében pedig az 1968-as Megkövült múlt 14 millió forint lett. A Virág Judit Galériánál 2007-ben 2 millió forintért adtak el egy városképet, 2016 őszén 5,5 millió forintért egy írásos festményt. 2015 tavaszán szintén az írásos sorozat egy darabja, az 1969-es Időtlen kép 8 millió forintot ért.
