Még a felszínen tudnak lebegni a vizes társaságok

Javultak tavaly a legnagyobb, részben állami tulajdonú víziközmű-társaságok eredményei, de szakmai szervezetük elnöke szerint súlyos finanszírozási problémái vannak a túladóztatott ágazatnak.

A friss mérlegadatok alapján 2015-ben és 2016-ban folytatódott a hazai víziközműcégek kivéreztetése, ami előbb-utóbb ellátásbiztonsági problémát okozhat a hazai víz- és csatornaszakmát összefogó szövetség, a MaVíz elnöke szerint. Pedig Kurdi Viktor úgy látja, az állam javíthatna a helyzeten, mindenekelőtt az e területet is sújtó vezetékadó eltörlésével, ami arányaiban sokkal nagyobb teher a víz- és csatornacégeknek, mint a náluk jóval nagyobb árbevételből gazdálkodó távközlési és energiatársaságoknak, és indokolatlan is. „A vizes szakmában a vezetékadót nemzeti vagyonnal gazdálkodó állami és önkormányzati cégek fizetik az államnak, míg más iparágakban külföldi magáncégek” – mutatott rá a szakember. Ám az adórendeletnek még azt a módosítását sem támogatta a kormány, amely alapján – Lázár János és Seszták Miklós miniszterek javaslatára – a szabályozás úgy differenciált volna, hogy a fajlagosan alacsonyabb költségű, jellemzően nagyvárosi víziközműcégek az alapadó 4,5-szeresét, a drágábban működő, főként kistelepülési szolgáltatók pedig a harmadát fizették volna.

Segítséget jelenthet, hogy – Kurdi Viktor értesülése szerint – a kormány 2018-ban létrehozna egy alapot a szakterület rekonstrukciójára. Az elképzelés szépséghibája, hogy eredetileg ötmilliárdos keretről volt szó, ma pedig már csak másfél milliárdról, és abból is csak az öt állami víziközmű-társaságnak jutna. (Ezek az ÉDV, a DRV, a DMRV, az ÉRV és a TRV . A Világgazdaság úgy tudja, hogy hamarosan lesz egy hatodik is, az Alföldvíz, amelyben az állam tőkét kíván emelni.)

Kurdi Viktor egyetért a Századvég kutatócég tavalyi (és a KPMG 2015-ös) megállapításával, hogy hiába rendelkeznek a víziközmű-társaságok 15 éves gördülő fejlesztési tervvel, ha e munkáknak nincs meg a fedezetük az általuk beszedett díjakban. Pedig nemcsak hálózatbővítésre, hanem elöregedett rendszereik cseréjére is készülnek. Így jobb híján az államnak kellene megsegítenie őket.

A víziközmű-szolgáltatók a 2012-es törvény előírása szerint mára bő 40 cégbe tömörültek, Kurdi Viktor úgy látja, hogy ezzel le is zárult a terület integrációja. A ma aktív cégek szakmailag és műszakilag is alkalmasak feladataik ellátására – eltekintve az említett gazdasági nehézségektől –, bár néhány kisebb település ellátása kapcsán még várhatók átrendeződések.

A víziközmű-társaságok élbolyában 2015-höz képest mindazonáltal javultak a gazdálkodási mutatók, a cégek zömének üzemi eredménye már pozitív. Ebben azonban annak is szerepe lehet, hogy köztük van az öt állami szolgáltató is, azok költségeinek a megtérülésébe besegít az állam azon keresztül, hogy közszolgáltatási szerződést köt velük. A top 10 társaság együttes árbevétele 2,5 milliárddal 177 milliárdra nőtt, és

6 milliárddal bővült az összesített saját tőkéjük is.