A felső kategóriában az árak további emelkedése várható

Az év elején sorra jelennek meg az elemzések minden ágazatban arról, mit várhatunk az idén. A műtárgypiaci szakértők szerint az aukciós piacon a beadók közül egyre többen ragaszkodni fognak a garantált árhoz, vagyis megegyeznek az aukciósházzal, mi az az ár, ami alatt nem adják el a tételt. A vevők pedig nem kísérleteznek, a biztonságos, bejáratott nagy neveket preferálják majd, így a felső kategóriában az árak tovább nőnek 2018-ban. A régi mesterek, antik festmények szegmensében újjáéledésre számítanak, ami nem lesz nehéz, mert az elmúlt öt évben gyakorlatilag tetszhalottá vált ez a terület. A galériáknak pedig kötelező lesz valami innovációt bevezetni, új fogásokat kitalálni, mert egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. A tényleges vásárlások aukciókon és art faireken zajlanak, nem a galériák terei közt.

A szakértői jóslásokat a korábbinál is nagyobb fenntartással kezelik majd, mert 2017 végén egy nem várt esemény minden előrejelzést felülírt. Senki nem számított rá, hogy az egyetlen magánkézben lévő Leonardo-képért, a Salvator Mundiért 450 millió dollárt adnak. Igaz, nincs több Leonardo, nem kerül ki a piacra másik ötszáz éves kép. Ám azt a tényt, hogy műtárgyra 19 perces licittel elkölt valaki ennyi pénzt egy nyilvános eseményen, a szereplők aligha fogják egyhamar elfelejteni. 2016-ban a legmagasabb áron értékesített műtárgy egy 1955-ös Willem de Kooning-mű volt 300 millió dollárért, amihez képest is hatalmas arányú ugrás a 2017-es adat, Leonardo da Vinci festménye 450 millió dolláros áron. Ez az eladás hosszú távon hatással lesz a műtárgypiacra. E kép árverezéséig úgy vélekedtek a szakértők, hogy a nagyon magas árak titkos megegyezések során, magáneladások keretében születnek meg, míg most az derült ki, hogy az igazán elszállt árak újra a nyilvános árverésektől várhatók.

A privát eladás diszkrét és biztonságos, de az aukción működik a pszichológiai tényező is. Az ázsiai és az arab világbeli gyűjtőknek semmi nem drága, ha meg akarják szerezni az adott képet, és ők titkolni sem akarják a vásárlás tényét. Ez pedig a jelenlegi tulajdonosokat arra ösztönzi majd, hogy árverésre adják be a műtárgyaikat. 2017-ben fellazultak az aukciók műfaji határai. A Leonardo-kép egy kortárs árverésen kelt el, míg egy Formula–1-es autót szerepeltettek a modern művészeti árverésen. A két vezető árverezőház, a Christie’s és a Sotheby’s a legfontosabb aukcióikra látszólag oda nem illő, de méregdrága tételeket, különleges, remek előtörténetű darabokat tett be. És mindez működött. A Leonardo-kép eladása a régi mesterek piacára is visszahat, mert azt jelzi: ha csúcsminőségű darab kerül ki a piacra, vevő is lesz rá, nem kell félni attól, hogy az új generációk ízlése visszavonhatatlanul megváltozott.

A középkategóriás értékesítés helyszínei a műtárgypiacon mindig is a galériák voltak, őket viszont számos teher nyomja. Egyre több vásáron kell részt venniük, egyre magasabb költségekkel, a nagyobb, tőkeerősebb képcsarnokok bekebelezik őket, illetve kortársak esetében elcsábítják a művészeiket. Ezeknek a galériáknak új üzleti modelleket, partneri együttműködéseket kell kidolgozniuk az életben maradáshoz; az adatok szerint mind több kiállítóterem küzd a tönkremenés ellen.