Összetéveszthetetlen megjelenésű a Cupra

Extrém sportkocsikat szoktak annyian megnézni az utcán, mint a Cupra Formentort. Eleve sokan nem tudják hova tenni a nonfiguratív tetoválásra emlékeztető márkajelzést, másrészt a Seatról leválasztott, immár önálló gyártóként jegyzett Cupra első terméke tényleg bombasztikusan néz ki. A szabadidő-autónak lapos, sima kompaktnak magas öszvérautó koncepciója élőben nagyon jól működik, erre mondják azt, hogy már álló helyzetében is dinamikát sugároz. Ha pedig a kedves vásárló hajlandó áldozni a 310 lóerős, 2,0 literes, turbós benzinmotorra (amelyhez alapáron adják a 4 × 4-es hajtást és a DSG-váltót), egy igazi erőgépet kap.

A gyorsulási élménytől az ember arcára fagy a mosoly, a Formentor ugyanis 4,9 másodperc alatt ugrik nulláról 100 kilométer per órás tempóra, turbómotor létére pedig a leszabályzás előtti utolsó pillanatokban sem fogy ki a szuszból. A kilövés előtti pillanatokat ugyanakkor hosszú gondolkodási szünet előzi meg: az autó érzékszerveit kihegyező Cupra-menetprogramban is sok idő telik el a padlógáz és a „válasz” között, ami azért érthetetlen, mert a duplakuplungos váltóknak pont az a lényegük, hogy már be van készítve előre a fokozat. A váltó mentségére legyen mondva, kézi vezérléssel olyan gyorsan gangol, mint egy versenyautó, ha pedig csak tartani akarjuk a forgalom ritmusát, észrevétlenül, finoman kapcsolgat. De ki akarna óvatoskodni egy olyan kocsival, amely alatt ilyen futómű és hajtás lapul? A betonkemény rugózás nagy fokú kompromisszumot követel a hazai utakon, de jó minőségű aszfalton csodákra képes a kocsi – pont ezt várjuk egy olyan márkától, amelynek a DNS-ében mégiscsak ott van a Seat Sport túra­autós tapasztalata.

A másik, ami fontos, hogy a Formentor tökéletesen szemlélteti, hogyan működik a Haldex-rendszerű összkerékhajtás. Amikor egy tempós kanyarban kicsit megúszik az autó hátulja, és van elég lélekjelenléte a sofőrnek fékezés helyett a gázra lépni, a vezérlés hirtelen hátra is küld hajtást, és a kocsi feneke gyönyörűen ívre fordul – sőt Cupra-módban kicsit meg is tudja csúsztatni a farát.

Szóval a Formentor ebben az összeállításban komoly autó, de van valami, ami hiányzik belőle. Ez pedig a hangélmény. Hiába van óriási teljesítmény meg akár versenypályán is helytálló futómű, ha a blokk hangja alapból visszafogott. Cupra-üzemmódban a hangszórókból jön ugyan búgás, de ez olyan, mint húsimádóként vega hamburgerbe harapni. Miközben a sötét kárpitok miatt kifejezetten passzentos, sportautós hangulatú a beltér, a 4450 milliméter hosszú karosszéria meglepően tágas utasteret rejt, a 420 literes csomagtartó is tisztességes méretű. Ezeket az erényeket több hot hatch (például a Honda Civic Type R) is elmondhatja magáról, de a Formentor nagy előnye, hogy könnyű a ki- és beszállás, és az üléseken érződik, hogy a komfort is fontos szempont volt. Az autó általános belső minősége ugyan egészen jó, a kezelhetőséget azonban szokni kell, a hagyományos gombok száműzését egyszerűen túlzásba vitték. Kétségkívül igényes a tabletek kijelzőjének felbontásával is versenyre kelő központi érintő­képernyő, de időbe telik, mire az ember kiigazodik az egyes funkció­kon – egy sport(os) autónak miért a menü bugyraiból kell kikapcsolni a start-stop rendszerét?

Ettől függetlenül, a Formentor nem is lehetne hatásosabb reklám egy viszonylag új márkának, amelyet be kell vezetni a köztudatba. A 310 lovas kivitel 17,9 milliós induló ára nem éppen csekély, de aki beleszeretett a formába, és megelégszik a 150 lóerős alapmotorral, az már 10,6 milliótól beülhet a Formentorba.