Tomán Szabina 15 évnyi modellkarrier után, 2015-ben alapította a Toman Lifestyle vállalatot. Első várandóssága után súlyproblémákkal küzdött, súlyfeleslegét egy fehérjediéta segítségével adta le, ebből alkotta meg a Toman életmódprogramot. Cége néhány év alatt egymilliárdos árbevételű, franchise-rendszerben működő vállalkozássá fejlődött. Módszerének lényege, hogy a Tomán-szalonokban dolgozó konzulensek személyre szabják a vendégek diétáját, és tanácsokkal segítik a fogyás folyamatát.
Modellből üzletasszony, és fordítva
A budapesti szalon irodájában beszélgetünk, ahol egy óriási fotó lóg önről a falon – nem furcsa érzés állandóan önmagával szembesülni?
Néha már nekem is elegem van magamból (nevet), de egyrészt alig ülök ebben a szobában, másrészt mivel mögöttem van, pont nem látom. A nevem és az arcom a brand húzóereje, ezért eddig nem nagyon tudtuk különválasztani a kettőt, és luxus is lett volna nem kihasználni ezt az „ingyenes” reklámértéket.
Az emberek fejében az a kép él önről, hogy egy modell, aki üzletasszony lett. De ahogy az életéről olvastam, arra jutottam, hogy sokkal inkább üzletasszony, aki kipróbálta a modellkedést.
Szerintem az, hogy ki milyen biztonsági zónában szeret tevékenykedni – azaz vállalkozó vagy munkavállaló típus –, már gyerekkorban eldől. Valóban, nálam hamar kiderült, hogy szeretem megkeresni a pénzemet a nyaralásra vagy egy vágyott tárgyra.
Nyolc-kilenc évesen újságot hordtam ki, a kinőtt ruháimat elcseréltem vagy eladtam – mindig kerestem a lehetőségét annak, hogy gondoskodhassak magamról.
Ez valahogy végigkísérte az életemet, mert a modellkedés – hiába volt mellettem egy ügynökség – magányos munka, és egy modellnek már nagyon fiatalon idegen környezetben, egyedül kell helytállnia. Én még akkor dolgoztam ebben a szakmában, amikor a mobiltelefon luxuscikknek számított, nem volt e-mail, és előfordult, hogy nem tudtam elérni a bookeremet, mert egy másik időzónában voltam, így önállóan kellett döntéseket hoznom. Az üzleti tudatosság kifejlesztését viszont a cégalapítás után kezdtem, amikor már nem volt elég pusztán az ösztönösségem.
Mi az, amit a modellkedés időszakában tanult meg, és ma is hasznát veszi?
Az alkalmazkodás. Tizenhat-tizenhét éves voltam, amikor a világ bármely pontján meg kellett értetnem magam, el kellett jutnom egyedül a fotózás helyszínére, felelősségteljesen el kellett vállalnom és el kellett végeznem a munkát. Ha beteg voltam, nem az anyukám hozta a gyógyszert az ágyamhoz, hanem én mentem el külföldön orvoshoz vagy patikába. Most, hogy több cégben is érintett vagyok, az egyik alapkérésem a vállalkozók felé, hogy alkalmazkodjanak, azaz kezeljék a problémákat.
A webshopnak ellene mondtak, amíg csak lehetett
Januártól pörgették fel a webshopot – miért ilyen későn a 2015-ös induláshoz képest?
Az üzletpolitikánk szerint az életmódváltást segítő termékeink alkalmazása nem választható el a rendszeres konzultációtól, a vendégek egészségi állapotának ellenőrzésétől. Ezt a filozófiát már a pandémia megingatta, mivel a személyes találkozások korlátozottá váltak, és mert minden – még az orvoslás is – az online térben keresett felületet magának. A vásárlóink tőlünk is elvárták, hogy minél könnyebben hozzájussanak a termékeinkhez – ezt megpróbáltuk visszatartani, mert ma is úgy gondolom, hogy életmódot váltani akkor tud valaki, ha érti, hogy mit csinál, és vigyáz magára. De tovább már nem állhattam ellen a világtrendnek, így a hosszú távú boldogulásunk érdekében el kellett indítani a webshopot, amelynek a forgalma rögtön vissza is igazolta a szükségességét.
Melyik szalon megy a legjobban?
A XII. kerületi budai, illetve a pécsi és a II. kerületi óbudai szalon. 2024-től egyébként a franchise-rendszer működését is átalakítjuk. A következő pár év szerintem üzletileg keményebb lesz, jobban kell koncentrálnom a fejlesztésre, és mivel a családomtól nem szeretnék több időt elvenni, ezért
szeptembertől néhány megkeresésre határozott nemet kellett mondanom. Így a befektetői tévéműsorra is, ami rendkívül sok időt vett el az életemből, hiszen nemcsak a forgatási idővel kellett számolnom, hanem azzal is, hogy ha nő a befektetői portfolióm, akkor több lesz azzal is a munkám.
A konkurenciát sem hagyhatom figyelmen kívül, egyre nagyobb a piac, évről évre újabb termékek jelennek meg. Ez engem nem elbizonytalanít, hanem megerősít a termékeink létjogosultságát illetően.
Ezt mondta róla egykori cápa- és mentortársa, Balogh Petya startupper, tech guru: „Szabina amellett, hogy tudatos üzletasszony, a másik megfigyelésem, hogy alapvetően ő egy nagyon jó ember. A vállalkozók azon generációjához tartozik – ez a 2.0-s, 3.0-s vállalkozó –, aki nem a megveszlek kilóra típusú mentalitással áll a világhoz, és nem fizetett ellenségnek tekinti az alkalmazottakat. Ő már – ahogy én is – jó csapatot akar építeni, fontos neki, hogy a kollégák is szeressék, amit csinálnak, és az is, hogy legyen a cégnek küldetése, pozitív hatása annak, amit csinál.” |
A hazai vagy a nemzetközi márkákat tekinti konkurenciának?
Mindkettőt. Mivel az online tér nyitott, a hazai közönségnek is megvan az esélye, hogy bármikor két kattintással rendeljen külföldről. A termékeink a prémiumkategóriát képviselik, a konzultációs szolgáltatásunk viszont egyedi, és a prémiumkategória fölé sorol minket.
A tizenhét franchise-partneréből kettő külföldi, Romániában és Németországban. Merre terveznek még terjeszkedni?
Ügynökségek segítségével figyeljük a trendeket, és folyamatos tárgyalásokat folytatunk a stratégiailag fontos, illetve számunkra üzleti potenciált jelentő területeken. De azt is
vizsgáljuk, hogy például melyik országban éri meg saját webshopot üzemeltetni, és hol jövedelmezőbb beszállni már meglévő, nemzetközi platformokba.
A piackutatás eredményeként kiderült, hogy Németországban az Amazon kihagyhatatlan felület. Onnan rendelnek a legtöbben, így ott még nagyobb a „zaj”, a tülekedés: a nemzetközi felhozatalból százszor nehezebb kitűnni.
Ha találkozik egy problémával, hogy kezd neki a megoldásnak?
Azt gondolom, hogy először is pontosan meg kell fogalmazni a problémát, és a jó kérdést feltenni. Ha ez megvan, könnyebben meg lehet találni azt a csapatot vagy szakértőt, aki megadja a választ.
Esküvő és üzletnyitás egy héten
Hogy sikerült beszorítani a teendői közé az egyházi esküvője és az azt követő vacsora előkészületeit?
Egy elképesztően profi esküvőszervezőnek köszönhetően – ugyanazon a májusi héten, amikor hétfőn megnyitottam az új pesti szalonomat, szombaton – gördülékenyen és tökéletesen zajlott le az esküvőnk Szofi lányom édesapjával, akivel már régóta egy párt alkotunk. Mindketten vállalkozók vagyunk, állandóan rohanunk, de az igazán fontos pillanatokat meg tudjuk élni a családunk, a barátaink körében, és ez a legfontosabb.
A döntések és a nagy események összecsúsztak idén, kezdek is kicsit fáradni.
Ráadásul a napokban új házba költöztünk, és szervezzük az éves jótékonysági partinkat, ahova száz-százötven főt várunk, tehát ennek a feladataival ugyancsak foglalkozom.
Ha úgy érzi, hogy lemerült, honnan merít energiát?
Az egyedüllétből. Vagy otthon maradok, és a család biztosít nekem két-három nap magányt, vagy én utazom el, hogy rendezzem a gondolataimat. Nagyon szeretek olyan keretrendszerben dolgozni, amelyben a magánéletnek, a munkának és a hobbinak megvan a saját polca.
Ha látom, hogy minden működik a maga helyén, ha tartjuk a határidőket, akkor az engem tölt.
Ha lefekvés előtt kipipálhatom a teljesített feladatokat, attól kimondottan elégedett leszek. A káoszt nem bírom, az kiborít. Amikor úgy érzem, hogy összecsapnak felettem a hullámok, akkor elvonulok, viszem a laptopom, és rendszert állítok fel, határidőkkel. Plusz alszom.
Női vállalkozók jelentkezését várja
A második, női vállalkozásokat segítő, ingyenes mentorprogramját indítja idén ősszel – miért érzi ezt fontosnak?
Mert látom, milyen szélsőséges döntéseket kell hozniuk a női vállalkozóknak ahhoz, hogy megvalósíthassák az álmaikat. Például szélsőséges döntés, hogy egy anya korábban viszi bölcsődébe a gyerekét, mint tervezte. Vagy
fontos beszélni arról is, hogy az ötvenes generáció képviselőinek – akik szerintem virtuóz módon pörgetnek több tányért egyszerre – igenis van helyük a munkaerőpiacon,
és be tudnak illeszkedni egy dinamikus cégkultúrába. Jelenleg az, hogy egy női vállalkozó vagy munkavállaló dolgozhasson, sokkal nagyobb szervezést igényel, mint egy férfi esetében. És több megakadással is jár.
Ön milyen problémákkal küzdött, amelyek esetében jól jött volna egy mentor?
Eleinte vagy azzal söpörtek le az asztalról, hogy kedves, helyes kis nő, de úgy sincs benne nagy potenciál. Vagy azzal, hogy modell volt, szerencséje van a külsejével, ezért vihette eddig valamire. Ezeket meg kellett tanulnom kezelni, ahogy azt is, hogy
ha valamit nem tudok, az nem ciki, lehet kérdezni.
Amikor egy komoly szervezeti növekedés előtt álltam, volt mellettem segítő. Akkor már 200-300 millió volt az éves bevételem, és éreztem, hogy lenne igény a bővülésre, de én nem vagyok készen rá, tudni szerettem volna, hogyan csinálják ezt a nagyok.
A nők nem mernek kérdezni?
Sokszor nem. És maximalisták is önmagukkal szemben. Én is rendszeresen beleesek abba a hibába, hogy például nem adok ki a kezeim közül egy munkát, mert nem érzem tökéletesnek. Maradtam is le emiatt üzleti lehetőségről, úgyhogy ma már tudom, érdemes inkább korábban előjönni egy termékkel, projekttel, innovációval, és az utolsó 10-20 százalékot a piac igényeinek, visszaigazolásának megfelelően véglegesíteni. Szeretném, ha ezeket a vállalkozói megakadásokat a nők nem problémaként, hanem lehetőségként fognák fel. Kérdezni, segítséget kérni lehet, és kell is. A mentorprogramomban részt vevő szakemberekkel közösen gyakorlati tanácsadást végzünk. A rendszeres találkozók során közel tíz cégvezetőt tudtunk úgy támogatni, hogy a megtorpanásokat átbeszéljük, majd a következő alkalommal együtt megnézzük, miként tudta a tanácsokat a vállalkozásába beépíteni. Úgy gondolom, hogy én ezt tudom visszaadni a nőknek, akiktől az elmúlt években nagyon sokat kaptam. És azt is szeretném, hogy a lányaimnak már a természetes jogai, lehetőségei legyenek azok, amelyekért most még tennünk kell.
