Totális fordulópont az évszázad üzletében: mégis a magyarok nevetnek a végén – a spanyolok beismeréssel felérő lépést tettek

Nehéz már tovább fokozni, de minden jel szerint újabb, az eddigieknél is meglepőbb fordulat állhat be az évszázad magyar üzletében, a spanyol vonatgyártó, a Talgo felvásárlásában.

Arról nincs szó, hogy az európai szinten is meghatározó vasúti cég mégis hazai érdekeltségbe kerülne. Sőt, a napokban bejelentették – a végső jóváhagyás még odébb van –, hogy a José Antonio Jainaga, a Sidenor acélvállalat elnöke által vezetett baszk befektetői csoport 29,76 százalékos részesedést szerzett a Talgóban papíronkénti 4,15 euróért.

Ez a fix vételár, de részvényenként legfeljebb 0,85 euróval ez még emelkedhet, ha teljesül a vonatgyártó üzleti terve 2027-ben és 2028-ra. Összesen tehát maximum 5 eurót fizethetnek a a baszkok, ami a jelenlegi 153 millió eurós üzlet értékét még 31,4 millióval emelheti meg, de majd csak 2029-ben.

pontosabban a mögötte álló magyar konzorcium a legalább 50 százalék plusz 1 részvényarány megszerzéséért. Ez 620 millió eurós, átszámítva 250 milliárd forintos tranzakciót jelentett volna. Hiába fogadta el boldogan a Talgo tulajdonosi köre, a menedzsment, sőt a spanyol tőzsdefelügyelet is, a spanyol kormány nemzetbiztonsági okokra, illetve azóta sem bizonyított orosz befolyásra hivatkozva megtiltotta az ügyletet.

Ez azonban már a múlt, és mint látni fogjuk, nem is az utolsó felvonása ennek a rendkívüli spanyol–magyar vasúti történetnek.

Talgo: mégis a magyarok nevetnek a végén

A baszk befektető érkezése mindenesetre nem hozott sok jót eddig a Talgónak. A spanyol vonatgyártó vállalat kifejezetten pocsék formát mutat. Hiába van az évtized végéig bőséges rendelésállmánya,

1. a Renfe az Avril vonatok leszállításának késése miatt 116 milliós eurós követelést támasztott vele szemben,
2. ugyanúgy képtelen tartani a német Deutsche Bahn megrendeléseinek határidejét,
3. az árfolyama a Sidenor megérkezése óta zuhan, és három hét leforgása alatt 4,31 eurós jegyzésről 3,4 euróra csökkent, miközben egyébként a másik nagy spanyol vasúti vállalat, a CAF kilőtt,
4. ráadásul a Talgo 318 millió eurós adósságot jelentett.

Ez a helyzet ismételten rávilágított arra, hogy a Talgónak miért is van, illetve miért is lett volna szüksége olyan ipari partnerre (ilyen a Magyar Vagon), amely valóban rendelkezik tényleges vasútgyártói kapacitásokkal: ez a képesség tudná megakadályozni, hogy a spanyolok rendre elcsússzanak a szállításaikkal, ami tetemes költségbe veri őket, nem beszélve arról, mennyire rombolja a cég megítélését a piacon.

A Talgónak jelenleg nincs elégséges infrastruktúrája ahhoz, hogy teljesíteni tudja a megbízásait. Ezért is tűnik logikusnak, ugyanakkor mégis bombasztikus hírnek az a spanyol sajtóértesülés, hogy

Az ABC január végén nyilvánosságra hozott információi szerint ugyanis a Talgo szerződést köt a magyarokkal, hogy ezzel enyhítse a gyárai túlterheltségét. Ennek hivatalos megerősítését azóta sem tették meg az érintettek, igaz, cáfolat sem érkezett. A hír szerint viszont a spanyolok a kötelezettségeik egy részét kiszerveznék a Magyar Vagon csoport gyáraiba.

Különböző európai, főként a német és dán megrendelésekről lehet szó, a spanyol állami Renfének szállítandó vonatokra nem vonatkozna a deal. A Talgo annyit elismert, hogy „különböző termelési alternatívákon dolgozik”. A Világgazdaság megkeresésére pedig a Magyar Vagon is nyilatkozott a témában.

Arra voltunk kíváncsiak, igaz-e, hogy a Talgo megbízná őket azzal, hogy bizonyos megrendeléseit a magyar vasútgyártó teljesítse. A kommunikációs osztály kitérő, de sokat sejtetető választ adott: „A Magyar Vagon csoport folyamatban lévő üzleti tárgyalásait, tendereit nem kommunikáljuk, az esetleges spanyol vagy más külföldi megrendelőkről nem kívánunk tájékoztatást adni.”

Hozzátették, hogy ha érdemi üzleti sikerről tudnak beszámolni, arról értesítést küldenek. Ez egyelőre várat magára (a Magyar Vagon még februárban reagált lapunknak), de mondani sem kell, micsoda fordulatot jelentene egy Talgo–Magyar Vagon megállapodás. Főképp, mert ezt nehezen lehetne másképp értelmezni, mint egyfajta beismerését annak, hogy a spanyol kormány vétója mögött nem valós nemzetbiztonsági okok álltak, hanem pusztán politikai megfontolások.

Az ugyanis könnyen belátható, hogy ha tényleges információk állnának rendelkezésre bármilyen orosz befolyásról, aligha merülne fel a Talgo részről, hogy a Magyar Vagont kérje fel bérgyártásra. Hogy ez végül megvalósul-e, hamarosan kiderülhet.