Február 24-én, csütörtökön orosz csapatok foglalták el a csernobili atomerőművet. A csernobili telephely Kijevtől 80 kilométerre északra található, a fehérorosz-ukrán határ közvetlen közelében. A csernobili 4. reaktorban 1986-ban bekövetkezett balesetet követően a többi reaktor ugyan tovább működött, de 1991-ben a 2. blokkot, 1996-ban az 1. blokkot, 2000-ben pedig a 3. blokkot véglegesen leállították, így a telephelyen nincsen működő atomerőművi blokk – idézi fel a blogján közzétett helyzetértékelésében a Paks II. projekt korábbi kormánybiztosa, Aszódi Attila.
Mint írja, a csernobili 4. reaktor fölé beton szarkofágot építettek 1986-ban. Nemzetközi összefogásban egy második szarkofágot is létesítettek, ez 2019-ben kezdte meg a működését. Ez a dupla szarkofág rendszer kellő védelmet nyújt a környezeti hatásokkal szemben, nincsen azonban katonai csapásra méretezve. Azzal, hogy orosz csapatok foglalták el a csernobili létesítményeket, kényszerűen átvették az ezek fizikai biztonságáért viselt felelősséget is. Ezt tehették akár azért is, hogy megakadályozzanak esetleges, a létesítmény elleni szimbolikus támadásokat, de ennek más oka is lehet. A motivációt ma nem tudhatjuk – jelzi az egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, a BME TTK dékánja. Cikkünk további részében is blogján írtakat idézzük.
Mi jelenthet nukleáris tekintetben veszélyt a csernobili telephelyen?
A csernobili 1-3. reaktorok kiégett üzemanyagát egy központi nedves tárolóba helyezték el az erőmű telephelyén. Ukrajna nemzetközi segítséggel épített egy száraz tárolót a csernobili 1-3. blokkból származó kiégett üzemanyag átmeneti tárolására, ennek működési engedélyét az ukrán hatóságok 2021 májusában adták ki, feltöltését megkezdték. A száraz tároló egy robusztus beton szerkezet, amiben konténereken belül helyezik el a kiégett kazettákat, ezek jól védettek a fizikai behatásokkal szemben.
A csernobili lezárt zónában egy másik száraz tárolót is építettek, amellyel Ukrajna célja az, hogy itt helyezze el a többi atomerőműve kiégett üzemanyagát.
Ennek a létesítménynek a próbaüzeme éppen 2022 januárjában kezdődött meg, és 2022 áprilisára tervezték az első kiégett üzemanyag szállítmányok fogadását.
Ha a kiégett üzemanyagot tároló létesítményeket támadás érné, az eredményezhetne radioaktív kibocsátást, ennek érdemi hatása azonban nagy valószínűséggel a 30 km-es lezárt zónában maradna. A kiégett üzemanyagok több évtizede pihentető medencékben vannak, hőmérsékletük alacsony, radioaktivitásuk egy jelentős része már lebomlott.
Mi történhet, ha támadás éri a sérült 4. blokkot?
Ez nyilván nagyban függ attól, hogy milyen csapás érné a létesítményt. Egy ilyen eseménynek – vagy az azzal való fenyegetésnek – inkább lenne szimbolikus jelentősége, hiszen a világ minden pontján ismerik Csernobil nevét, ennek említése mindenhol félelmet kelt.
Kisebb tüzérségi támadást akár kibocsátás nélkül is átvészelhet a csernobili 4. blokk. Nagyobb tüzérségi támadásnak lokális hatású kibocsátás lehetne az eredménye, de olyan nagyságú kibocsátás, mint az 1986-os baleset során bekövetkezett, nem elképzelhető. A csernobili 4. blokk 1986 óta nem működik, az elmúlt 36 évben a romok alatt lévő radioaktivitás a radioaktív bomlás következtében jelentősen lecsökkent, és a hőmérséklet is alacsony az épületen belül, így nagy, messzire eljutni képes kibocsátással nem kell számolni.
Milyen nukleáris létesítmények vannak még Ukrajnában?
Ukrajna villamosenergia-ellátásában meghatározó szerepet játszik az atomenergia: a termelés felét adja az a 15 atomerőművi blokk, ami négy telephelyen működik az országban (Zaporozsnye, Rovnó, Hmelnyickij és Dél-Ukrán Atomerőmű). A 15, orosz építésű blokkból 2 blokk VVER-440, 13 pedig VVER-1000 típusú. Az atomerőműveket üzemeltető ukrán vállalat közlése szerint jelenleg is biztonságosan üzemelnek és fel vannak arra készülve, hogy leállítsák a blokkokat, ha támadás érné ezeket a létesítményeket. A reaktorok beton hermetikus védőépületekben vannak elhelyezve, ami bizonyos fokú védelmet jelent egy esetleges támadás vagy repülőgép rázuhanás ellen, ugyanakkor egyértelmű, hogy ezek a polgári létesítmények – mint ahogy más polgári létesítmények (lakóépületek, intézmények, hidak, vegyi üzemek stb.) – nincsenek katonai támadásra méretezve.
Azt is ki kell hangsúlyozni, hogy az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlése 2009-ben elfogadott egy határozatot, ami kimondja:
a békés célokat szolgáló nukleáris létesítmények elleni fegyveres támadás és fenyegetés az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, a nemzetközi jog és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Alapokmánya elveinek megsértését jelenti.
A nemzetközi szankciók meghatározása során a döntéshozók minden bizonnyal ezt is figyelembe fogják venni.
Az ukrán nukleáris létesítmények körüli események mindenképpen további figyelmet érdemelnek.
