Megrokkanna a magyar gazdaság, és azonnal az egekbe szökne a lakosság rezsiszámlája, ha le kellene mondania az Oroszországból érkező kőolajról és földgázról. Már az alaphelyzet is ijesztő: az országban felhasznált kőolajnak mintegy 90, a földgáznak pedig a 80 százaléka származik oroszországi szénhidrogénmezőkről a nemzeti energiastratégia adatai szerint, miközben a paksi atomerőmű fűtőelemei kizárólag Oroszországból érkeznek.
Az ilyen állapot olyankor nagyon kedvező, amikor a megfizethető áron történő, hosszú távú beszerzésről, egyúttal a stabil ellátásbiztonságról van szó, ám az Oroszország elleni szankciók esetleges kiterjesztésével éppen ezek az előnyök vesznének el.
Annak alapján, hogy az országban felhasznált olaj- és olajtermékek 59 százalékát a közúti járművek használják el, az orosz olaj esetleges behozatali stopja jócskán betenne a hazai fuvarozásnak és a személyszállításnak, és nyilván az egyéni autózásnak is. A fuvarozás brutális drágulása pedig szinte minden termék árát megemelné. Sérülne továbbá a hazai vegyipar és a mezőgazdaság, valamint azok a nem energetikai ágazatok, amelyekre a magyarországi kőolaj-felhasználás 24 százaléka jut a nemzeti stratégia szerint.
Igaz, Magyarország formálisan már régen enyhített az orosz olajimportnak való erős kitettségén: beszerezhet kőolajat a világpiacról is az Adria vezetéken, szélsőséges esetben közúton is, tartálykocsiban. Viszont a Mol százhalombattai olajfinomítójának működését kifejezetten az Oroszországból származó alapanyag feldolgozására optimalizálták, és nyilvánvaló, hogy közúton aligha érkezhet szükséges mennyiségű olaj. Természetesen esélytelen az apadó és az országos felhasználásban amúgy sem érdemi súlyú belföldi olajtermelés ilyen szintű felfuttatása is, bár a növelése folyamatosan terítéken van.
A másik kegyelemdöfést az orosz gáz vásárlásának letiltása adná hazánknak,
hiszen a Magyarországon előállított villamos energia mintegy harmada gázüzemű erőművekből származik – a távhőrendszerek döntően gázkazánnal működnek –, illetve többségében gázüzemű áramot is előállító erőművekből, de még a lakossági egyedi fűtés is meghatározó hányadban gázalapú. A lakosság teljes végső energiafelhasználásán belül a földgázra mintegy 33 százalék jut.
Pillanatnyilag nemcsak azért kell nagyon komolyan venni az orosz szénhidrogén-szállításoknak való kitettséget, mert a hazai megújulóalapú energiatermelés még csak kibontakozóban van, hanem azért is, mert a zöldforrások esetében nem megoldott az áramtermelés folyamatossága, vagyis megbízhatatlan, az áram nagy tételekben való tárolása pedig nem megoldott.
Persze, nem csak orosz gáz van a világon: importálhatunk az ukrajnai vezetéki összeköttetésen kívül öt további szomszédos országon át is. Magyarország el is végezte az elmúlt években a házi feladatát, hiszen a hétből hat szomszédos állammal megoldotta a gázvezetékek összekapcsolását, és hamarosan minddel meglesz a magas feszültségű áramvezetékek összekötése is. Emellett a kormány hozzájárult a horvátországi LNG-terminál létrejöttéhez, és előrehaladott tárgyalásokat folytat Azerbajdzsánnal újabb források bevonásáról. Valamint hasonló egyeztetések zajlanak Egyiptommal és Izraellel is.
Csakhogy hiába a cső, ha nem lesz elég gáz a feltöltésére.
„Az FGSZ kapacitásai rendelkezésre állnak, az folyamatos és zavartalan, minden rendszerhasználói igényt ki tudunk elégíteni. Azt, hogy egy esetleges szankció kivetésekor milyen forrásból és melyik határpontunkra tudnak gázt szállítani, nem tudjuk megmondani" – válaszolt a VG-nek a hazai gázrendszer irányítója és üzemeltetője.
Németország a leginkább kiszolgáltatott az oroszoknak
Egy Oroszország elleni esetleges olaj- és gázimportstop esetén ugyanis az orosz gáztól szintén erősen függő európai országokkal kellene osztozni a hirtelen szűkössé váló, emiatt pedig előreláthatóan még erősebben dráguló alternatív forrásokon. Európa számos országa függ Oroszországtól a földgáz és kisebb mértékben az olaj importja tekintetében. Az földgázkészletének körülbelül negyven százaléka Oroszországtól függ. A blokk kőolajimportjának mintegy 27, szénbehozatalának pedig 46 százalékát szintén Oroszország szállítja.
Az orosz gáznak leginkább kiszolgáltatott Németország, Európa legnagyobb gazdasága, az Egyesült Államok kulcsfontosságú szövetségese és az Ukrajnáról szóló tárgyalások történelmileg fontos résztvevője. Egyetlen ország sem vásárol több földgázt Oroszországból, mint Németország, amely az otthonok téli fűtéséhez és a gyárak üzemeltetéséhez szükséges orosz gáztól függ.
Tehát abban a pillanatban, hogy kimondják az orosz energiahordózókra a behozatali tilalmat, Magyarország az unió legerősebb országaival kerül versenyhelyzetbe, ráadásul az azonnali piacon, ahol amúgy már eddig is óriási drágulás zajlott le.
Brutális rezsiáremelés lenne az ára
Hétfőn a hírre, hogy ki akarják tiltani Nyugatról az orosz energiahordozókat, új történelmi csúcsra, 300 euró fölé ugrott az áprilisi szállításra a gáz határidős ára a holland TTF gáztőzsdén. Egy éve még 17 euró körül járt az árfolyam. Mivel az unió legtöbb országa már átállt arra, hogy a lakosságnak is az azonnali piacról biztosítják a gáz és áramot, a brutális emelkedés azonnal megjelenik a rezsiszámlájukban is. Pont ez történne Magyarországon is, ha kénytelenek lennénk lemondani a hosszú távú szerződésekkel lekötött és megvásárolt gázról. Az árak azonnal az egekbe szöknének, a rezsicsökkentésnek egy csapásra vége lenne.
Az uniós szankciós lista sok más mellett a polgári célú nukleáris termeléshez szükséges üzemanyagot és szolgáltatásokat is a lehetséges kivételek között sorolja fel, a paksi atomerőmű pedig két évre elegendő tartalék fűtőelemmel rendelkezik. Mindazonáltal ez esetben sem jönne jól a szállítások elakadása, és azt sem árt fejben tartani, hogy egy fűtőelem-szállító sem cserélhető le az egyik napról a másikra.
Felértékelődnek a gáztárolók
Egyébként a következő időszakban felértékelődhetnek a magyarországi föld alatti földgáztárolói kapacitások, ha az Ukrajnában tároló ügyfelek a készleteiket nyugatabbra, például Magyarországra mentenék a háborús események miatti kockázatok elkerülésére. A VG-t arról tájékoztatták üzleti körökből, hogy a gáz ilyen indíttatású kimenekítésének nagy az esélye. Egyébként nincsenek jó helyzetben az európai gazdaságok, a gáztárolók töltöttsége jóval alacsonyabb, mint tavaly volt. Az Európai Unióban az idei tél folyamán végig kevesebb gáz volt a tárolókban a korábbi években megszokottnál, de érdemes lehet megnézni, hogy az orosz támadás pillanatában hogyan állnak a készletek. Az unió egészét tekintve tavaly február 22-én a tárolók töltöttsége mintegy 8 százalékponttal volt magasabb a mostaninál, ez közel 90 terawattórányi gázt jelent.
Az egységnyi termeléséhez szükséges energia szempontjából Közép-Európa kitettsége jóval nagyobb, mint a nyugati országoké.
