Augusztusban kilőttek a rezsiköltségek abban a 33 európai fővárosban a júniusi és a júliusi viszonylagos enyhülés után, amelyet az Energie-Control Austria, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) és a VaasaETT bevon a rendszeres vizsgálatába. Magyar szempontból azért kiemelkedő fontosságú ez a hónap, mert ekkortól szűkült a kedvezményes hatósági ár igénybevételére vonatkozó jogosultság.
Még esett is a hazai átlagtarifa
Ismét Budapesten volt (lényegében egész Magyarországon) az uniós fővárosokon belül a legalacsonyabb az áram bruttó ára a lakosság számára, ennél csak a nem uniós Belgrádban és Kijevben került kevesebbe. Érdekesség, hogy a hazai tarifa úgy lett 9,36 eurócent kilowattóránként, hogy 2 százalékkal még csökkent is a termékösszetevőjének áresése miatt. (A július egységár 9,75 eurócent volt.)
Legjobban Athénben drágult az áram, mégpedig 34 százalékkal, mert nőtt a tarifa termékösszetevőjének az ára, vele pedig annak az adója is.
(Brüsszelben és Tallinnban 26, Amszterdamban 22 százalékos volt az emelkedés.) A legmagasabb átlagárat Londonból és Koppenhágából jelezték, a londoniak majdnem hétszer, a koppenhágaiak majdnem hatszor többet fizetnek az egységnyi áramért mint a budapestiek.
A vásárlóerőparitás nagysága sem mindegy
Persze, sok európai országban többet is keresnek, mint Magyarországon. A vizsgált bruttó végfelhasználói lakossági árak vásárlóerő-paritáson (PPS) történt összevetése alapján Budapest még mindig a legkényelmesebb helyzetű fővárosok közé tartozik, a 15,94-es PPS értékénél csak a belgrádi, a vallettai (Málta fővárosa), a berni és az oslói alacsonyabb. Júliusban még csak Belgrád és Valletta áram-PPS-e volt alacsonyabb.
A hazai érték nagyjából az európai átlag felének felel meg.
Ugyanakkor, mint korábbi közleményeiben a MEKH rendre felhívta a figyelmet: „a vásárlóerő-paritáson mért árak nem a fogyasztók jövedelmi helyzetével korrigálják a nominális árakat, hanem gyakorlatilag az egyes országok árszínvonalának uniós átlagos árszínvonaltól való eltérésével. Ez a korrekció a fővárosokra kalkulált végfelhasználó árakat gyakorlatilag az országos árszínvonal tükrében értékeli. Ennek megfelelően egy magas nominális végfelhasználói átlagár (például Koppenhágában) egy relatíve magas fogyasztói árszínvonalú országban vásárlóerő-paritásra átszámítva már jóval olcsóbb. Természetesen, amennyiben az uniós átlagos árszínvonaltól elmarad az országos árszínvonal, úgy a vásárlóerő-paritásos ár alakul magasabban (például Budapesten).”
Megvan a gáz magas nagykereskedelmi árának a böjtje
A lakossági bruttó gáztarifa augusztusban csak Kijevben volt alacsonyabb, mint Budapesten, vagyis az uniós országok között Budapest megtartotta az első helyét.
A hazai átlagár 2,57 eurócentet tett ki kilowattóránként, a kijevi 2,50 eurócent volt, viszont a sor túlsó végére került Amszterdamé 34,08 eurócent, ami több mint tizenháromszorosa a magyarországinak.
Júliusban kicsit magasabb volt a magyarországi ár, 2,64 eurócent. A legdurvábban Szófiában szaladtak el a lakossági gázárak, 45 százalékkal, de legalább 20 százalékos volt a drágulás Amszterdamban, Prágában, Berlinben, Tallinnban, Koppenhágában, Brüsszelben és Athénban is. A magas kiskereskedelmi árak az extrém magas nagykereskedelmi árakat tükrözik az elemzés magyarázata szerint, amit az ellátás folyamatosságának csökkenése, a gáztárolók töltése miatti keresletnövekedés és az orosz szállítások elakadásától való félelem táplált. Az uniós tárolók átlagos töltöttsége szeptember 24-én 87,41 százalék volt a GIE adatai szerint, míg a magyarországi 71,68 százalékos. A hazai adat csak látszólag mutat elmaradást az unióstól, a magyarországi tárolókapacitások ugyanis nagyobbak az országok gázigényére történt vetítés alapján.
Az EU-ban betárolt összes gáz az EU gázfogyasztásának csak a 23,44 százalékára elég, míg Magyarországé a helyi igények 41,46 százalékára.
Vásárlóerő-paritáson Budapesten voltak a legalacsonyabbak a bruttó lakossági tarifák az elmúlt hónapban – a PPS értéke 4,38 volt –, Budapestet Belgrád és Pozsony követte. A PPS uniós értéke 16,98, a teljes európai pedig 16,30. A vizsgálat szerint a gáztarifáknak átlagosan a 68 százalékát teszi ki a molekulaár, 14 százalékát az elosztói díj és 5 százalékát az Összességében az árak több mint 60 százalékáért felelős a piac, a többiért az elosztás költsége, az energiaadó – ez utóbbi a hazai lakossági árnak nem része – és az áfa.
Kilőttek az árindexek
Drámai képet mutat a nettó lakossági lakossági energiaárnak és az elosztási díjnak az együttes változása az elmúlt években. Az uniós tagországokban a 2015-ös értéket 100-nak véve az index nagysága 2022 augusztusára az áram esetében 231-re, a gáz esetében 288-ra nőtt. A gáz indexe egésze tavaly novemberig alacsonyabb volt az áraménál.
