Ennek a képnek egyik változata a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria ezzel a kivételes kulcsművel reklámozza magát a nagy nyugati kiállításokon. A Párizsban született festmény igazi nemzeti ikon, a 19. századi végi modern magyar képzőművészet kulcsműve. Az álmodozó, karcsú szecessziós nőalak zöld kalitkájával a legtöbb Rippl-Rónai-monográfia címlapján szerepelő kép, és méltán vált az egyik legismertebb, ikonikus magyar festménnyé a születése óta eltelt 130 évben.
A Kieselbach Galéria karácsonyi aukcióján a Kalitkás nő I. szerepel majd: az ihletett, személyes, érzékeny ecsetvonásokkal megjelenített első variáns. Ez az első variánsa a Kalitkás nőnek, nagy szenzációt keltve bukkant fel 2005-ben, száz évnyi lappangás után. A magyar sajtót bejárta a főmű megkerülésének híre, Kieselbach Tamás már akkor felhívta a széles közvélemény figyelmét a ritka nemzeti műkincsre. A chicagói Leslie Hindman aukciósház árverésén hosszas licit után a rekordot jelentő 590 400 (azaz ötszázkilencvenezer-négyszáz) dollárnál koppant a kalapács. Ezzel megszázszorozta legelső kikiáltási árát, de még a – kutatás és beazonosítás utáni – megemelt végleges indulási árat is példátlan módon megtízszerezte.
A chicagói Leslie Hindman Aukciósháznál a budapesti Ernst Galéria tulajdonos-házaspárja vette meg jutalékkal együtt 590 ezer dollárért (akkori árfolyamon 122 millió forint) Rippl-Rónai József Kalitkás nő I. című olajfestményét, amely előképe a Nemzeti galériában őrzött és sokat reprodukált Kalitkás nőnek. A vásárlás után Ernsték sikertelenül lobbiztak, hogy ne kelljen kifizetniük a kép után az áfát, ez akkor nem sikerült. Most viszont a műtárgyak behozatali áfáját 5 százalékra csökkentették, a kép hazahozatalát ez biztosan segíti.
Mielőtt a festmény Nyugat-Európába került volna új tulajdonosához, 2006 októberében egy rövid időre bemutatkozott a Magyar Nemzeti Galériában. A jelenleg Budapesten aukcióra kerülő alkotás – az első Kalitkás nő – most már végre tényleg hazatérhet. A közel két évtizeddel ezelőtti helyzethez képest talán megváltozott annyira Magyarország gazdasági helyzete, hogy egy ilyen ikonikus remekmű nem tűnik el ismét nyugat-európai magántulajdonosnál vagy egy tőkeerős nemzetközi múzeumóriás kollekciójában, mint történt sok Rippl-Rónai-főművel. Talán sikerül itthon tartani: egy kvalitásos magángyűjteményben vagy egy nemzeti rangú közgyűjteményben.
Ha van magyar Mona Lisa, akkor a Kalitkás nő az
Rejtélyessége a 19. század végi párizsi széplelkek múzsájához, a Mona Lisához hasonlítható. Festői szépsége az amerikai-angol John Singer Sargent finom ecsettel festett, bársonyruhás Madame X (Madame Gautreau) című női portréjához (1883–1884) mérhető. Nemzeti ikon-jellege pedig ahhoz a Klimt műtermében készült, Adele Bloch-Bauerról festett arany képmásához hasonlatos (1907), ami az osztrák nemzeti galéria, a bécsi Belvedere őrzött, majd
Amerikába került, és Ronald Lauder vásárolta meg New York-i múzeuma számára a rekordot jelentő 135 millió dolláros vételárért 2006-ban.
A Kalitkás nő I. a magyar modern festészet kulcsműve, aukciós felbukkanása igazi szenzáció. Ehhez hasonló jelentőségű volt a régióban a neves cseh kubista festő, Bohumil Kubista prágai látképe (Régi prágai motívum, 1911), ami 1,6 milliárd forintért (4 635 000 USD) kelt el tavaly. A Kalitkás nő I. 180 millió forintos kikiáltási ára példátlan hazai rekordnak számít. Soha ilyen értékről nem indul műalkotás a magyar aukciós piacon korábban.
