Szupertitkos terv készül Európa megmentésére
A várakozások szerint két hét múlva esedékes ülésén, szeptember 6-án dönt majd az Európai Központi Bank (EKB) igazgatósága arról, konkrétan milyen eszközökkel, feltételekkel és időhatáron belül avatkozhat be a bajba került dél-európai tagállamok, elsősorban Spanyolország és Olaszország állampapír-piacait jellemző magas hozamszintek lejjebb szorítása érdekében.
Elemzők szerint az már csaknem biztos, hogy valamilyen akció lesz – Mario Draghi, az EKB elnöke ezt már hetekkel ezelőtt kilátásba helyezte –, a kérdés csupán az, a jelenleg is kidolgozás alatt álló forgatókönyvek közül melyiket favorizálják majd a frankfurti intézmény urai.
A Die Welt legújabb értesülései szerint az EKB-n belül most egy olyan verzió örvend a legnagyobb népszerűségnek, amelyről eddig nem igazán esett szó – legalábbis nem ebben a formában. A terv lényege, hogy az euróövezeti jegybank minden problémás tagország állampapír-piaca esetében megállapítana egy maximális kamatszintet vagy spreadet, ezeket azonban – az eddig napvilágot hírekkel ellentétben – nem hozná nyilvánosságra. Ezeket az értékeket csak egy EKB-n belüli szűk csoport ismerné, és ők dönthetnének az esetleges intervenciókról is.
Ennek az elképzelésnek az előnye, hogy a jegybanknak nagyobb mozgástere lenne. Így ugyanis nem kellene mindenáron megvédenie a kamatszinteket, azaz – ha a körülmények ezt indokolják – úgy tűrhetne el kisebb kilengéseket, hogy közben megőrizhetné szavahihetőségét.
Ezen forgatókönyv mellett szól az is, hogy – a német lap szerint – a jegybank már nem hisz a szó erejében, azaz abban, hogy a plafonértékek kommunikálása önmagában megnyugtatná a piacokat, és elvenné az esetleges spekulánsok kedvét az újabb támadásoktól. Erre utal, hogy ma már a svájci jegybanknak is nagy volumenű devizapiaci akciókra van szüksége ahhoz, hogy tartani tudja a 2011 szeptemberében bejelentett 1,20-as árfolyamküszöböt az euró-svájci frank viszonylatban.
A terv kritikusai viszont úgy vélik, hogy „plafonértékek titkosítása” a gyakorlatban nehezen fog működni. Félő, hogy előbb-utóbb úgyis ki fognak szivárogni az értékek, már csak azért is, mert a jelenleg mintegy 200 milliárd eurónyi állampapírt birtokló EKB-n belül is komoly vita van a kötvényvásárlási program folytatásáról.
Egyelőre még az sem dőlt el, hogy a frankfurti székhelyű intézmény abszolút értékeket állapítana-e meg – azaz minden tagállamnál kijelölne egy maximális kamatszintet -, vagy a német állampapírok kamatszintjéhez viszonyítva szabna meg egy nem túllépendő értéket, úgynevezett spreadet. A Die Welt szerint egyes jegybankárok utóbbit favorizálják, ez ugyanis valóban a piaci pánikra koncentrálna, és kizárna olyan faktorokat, mint például a kamatszint általános emelkedése az eurózónán belül.
Egyelőre nyitott kérdés az is, pontosan milyen feltételeket kellene az egyes tagországoknak bevállalniuk az EKB intervenciójáért cserébe – az ugyanis nyilvánvaló, hogy az euróövezeti jegybank csak egy nagyobb, garanciákat is tartalmazó terv keretén belül lesz hajlandó ismét megnyitni a pénzcsapokat.
Az mindenesetre tény, hogy az EKB közelgő újbóli beavatkozásának híre már önmagában csökkentette a piaci feszültségeket. A tízéves lejáratú spanyol államkötvények hozamai például a júliusi 7,7 százalékról 6,2 százalék, az olasz papírok hozamai 6,7 százalékról 5,6 százalék közelébe estek augusztus közepére a másodlagos piacokon, és ezzel párhuzamosan a legutóbbi aukciókon is egyre csökkenő hozamokat jegyeztek fel.
Igaz, elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a hozamok még így is meglehetősen magas szinten állnak, azaz mindkét dél-európai tagállamnak továbbra is igen nagy terheket jelent az államadósság finanszírozása. A helyzetet rontja a megszorítások miatt egyre mélyülő recesszió, hiszen így kevesebb bevételből kell kigazdálkodniuk az adósságszolgálatra fordítandó kiadásokat.
