Nem a piac, nem az AI, hanem a belső vakfoltok vezetnek sok elbocsátáshoz (X)
A leépítések idején a figyelem szinte mindig a technológiára, az automatizációra és a munka jövőjére irányul. Az AI-hoz kötött elbocsátások kapcsán is gyorsan megszületik a narratíva: a gépek elveszik az emberek munkáját. A valóság azonban sok esetben ennél jóval prózaibb. A döntések gyökere gyakran nem a technológiai kényszer, hanem az, hogy a vezetés nem látja pontosan, hogyan illeszkednek egymáshoz a készségek, a kapacitások és a tényleges munkaterhelés a szervezeten belül. Amikor ez az átlátás hiányzik, a leépítés könnyen válik reflexszerű válasszá a bizonytalanságra.
A probléma belül van, nem kívül
A professzionális szolgáltatások területén egyre látványosabban jelennek meg ezek a belső feszültségek. A friss kutatások szerint a vállalatok közel fele nem érte el a tervezett bevételi céljait az elmúlt évben, és az okok jellemzően nem külső tényezőkre vezethetők vissza. Sok szervezet pontatlan előrejelzésekre és kapacitáskorlátokra hivatkozik, ami arra utal, hogy a munkaerő-tervezés és az operatív irányítás nincs összhangban a valósággal. Nem véletlen, hogy mindössze a vezetők negyede érzi úgy, hogy a szervezetük valóban fegyelmezetten és hosszú távon tervezhető módon működik. Ebben a környezetben az AI gyors bevezetése inkább kockázatot, mint megoldást jelent.
A kihasználtság illúziója
A HR-csapatok érzik meg először ezt az ellentmondást.
Sok vezető úgy gondolja, hogy az emberei a maximális kapacitásukon dolgoznak, miközben ugyanők elismerik, hogy nincs valós idejű rálátásuk a csapatok terhelésére.
Ez a kettősség magyarázza, miért állandó probléma a kiégés és az egyenlőtlen munkamegosztás. Amikor a döntések elavult vagy hiányos adatokra épülnek, a szervezet csak a felszínt látja. Különösen a nagyobb vállalatoknál válik ez kritikussá, ahol a komplex struktúrák miatt még nehezebb feltérképezni, ki mit és milyen hatékonysággal végez.
Amikor a leépítés technológiai köntöst kap
Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a leépítéseket technológiai átalakulásként kommunikálják. Jó példa erre az idei év egyik legismertebb esete, amikor egy globális tanácsadó cég több ezer pozíció megszüntetését indokolta azzal, hogy nem tudta időben átképezni a munkavállalókat az új, AI-hoz kapcsolódó szerepekre. A háttérben azonban nem a lehetőségek hiánya állt, hanem az, hogy a szervezet nem látta tisztán, milyen készségekkel rendelkeznek az emberei, és milyen út vezethetne egyik szerepből a másikba. Ha ez az átlátás hiányzik, az átmenet szinte lehetetlenné válik.
Az AI nem pótolja az operatív tisztánlátást
Bármennyire fejlett is egy technológia, nem képes helyettesíteni az alapvető szervezeti átláthatóságot. Ha egy cég nem érti, hogyan zajlik a munkavégzés ma, az automatizáció holnap csak felgyorsítja a rossz döntéseket. Ez pedig gyorsan aláássa a munkavállalói bizalmat és az elköteleződést. A HR-szakemberek pontosan tudják, milyen nehéz visszanyerni ezt a bizalmat egy rosszul kezelt átalakulás után.
Nő az AI iránti étvágy, de hiányzik az alap
Miközben egyre több vállalat tervez beruházást AI-alapú kapacitásmodellezésbe és ütemezésbe, a megvalósítás gyakran elakad.
A rossz adatminőség és a rendszerek közötti integráció hiánya miatt a mesterséges intelligencia sokszor nem tisztább képet ad, hanem további zajt generál.
A vezetők prediktív elemzéseket és forgatókönyveket szeretnének, de ha az alapadatok hiányosak, ezek az eszközök nem tudják betölteni a szerepüket.
Mi védi meg a cégeket a folyamatos leépítésektől?
Azok a szervezetek, amelyek ritkábban kényszerülnek reaktív elbocsátásokra, már most megerősítik az alapjaikat. Pontosabb kapacitástervezéssel előre látják a terhelési csúcsokat, jobb készségfelméréssel képesek átcsoportosítani a munkavállalókat, és forgatókönyvekben gondolkodnak a változások hatásairól. Ezek nem pusztán technikai lépések, hanem kulturális döntések is. Amikor az emberek azt érzik, hogy értik és értékelik őket, sokkal nyitottabbak a tanulásra és az új technológiák befogadására.
Ha munkáltatóként szeretnél tudatosan, hosszú távra építkezni, érdemes megjelenni a Jobinfo.hu felületén, ahol stabil, elkötelezett álláskeresőket érhetsz el.
A leépítés gyakran tünet, nem ok
A HR számára az üzenet világos. Az elbocsátások nem kizárólag piaci nyomásból fakadnak. Sokszor azt mutatják meg, hogy a szervezet nem látja önmagát elég tisztán. Ilyenkor a leépítés a leggyorsabb válasz, de ritkán a leghatékonyabb vagy legfenntarthatóbb.
A mesterséges intelligencia át fogja alakítani a munkát, de csak ott hoz valódi eredményt, ahol erős emberi és szervezeti alapokra épül. Azok a vállalatok, amelyek előbb teremtenek átláthatóságot, majd automatizálnak, előnybe kerülnek. A többiek újra és újra ugyanabba a körbe lépnek bele: elmaradó bevételek, kapkodó döntések és elkerülhető leépítések követik egymást.
Ha érdekelnek a munkaerőpiaci trendek, HR-stratégiák és employer branding témák, olvasd a Jobinfo blog legfrissebb cikkeit is.
Így találhatja meg újra a HR a szerepét az AI korszakában
Amikor a legtöbben a HR-re gondolnak, még mindig a felvétel, az elbocsátás, a szabályzatok és a „jobb munkahelyi hangulat” jut eszükbe. Az elmúlt évtizedben azonban a HR tudatosan újrabrandelte önmagát, és People & Culture néven próbált választ adni arra, hogyan lehet jobb élménnyé tenni a munkát. A szándék jó volt, az eredmény viszont messze elmaradt a várakozásoktól.
A mesterséges intelligencia ma már képes ellátni számos olyan feladatot, amelyet a HR sokáig alaptevékenységként kezelt. Folyamatkoordináció, munkaerő-elemzés, szabályértelmezés mind automatizálhatóvá vált. Ezzel párhuzamosan megkérdőjeleződik a HR hagyományos szerepe, mint „kulturális kapuőr”.
