Itt van, ki nyert az élelmiszer drágulásán – a németek kiderítették
Az élelmiszerek Európa-szerte megdrágultak ebben az évtizedben – Németországban például 2020 óta harmadával –, de ki nyert ezen a folyamaton, és kik voltak a vesztesek? Ezt derítette ki a német gazdasági lap, a Handelsblatt kutatói. Az eredmény igazolja, hogy a darwini törvények olykor a gazdaságban is működnek.
Csak 2023-ban Németországban 12,4 százalékkal emelkedett az élelmiszer és a nem alkoholos italok ára, miközben az átlagos infláció csak 5,9 százalék volt, igaz, hogy az utóbbi is az elmúlt több mint három évtized legmagasabb inflációja volt. A drágulás idén is folytatódott, és összességében az élelmiszer egyharmadával kerül többe, mint négy éve.
Éveken keresztül a gyártók és a kiskereskedők egymást vádolták azzal, hogy a másik hajtja fel profitja növelése érdekében az árakat. A Handelsblatt Kutatóintézet az adatokat megvizsgálva arra jutott, hogy egyiknek se volt igaza, illetve mindkettőnek: a hasznon testvériesen megosztoztak – de volt azért egy kivétel.
Az elemzők 70 közepes és nagyméretű márkagyártót vizsgáltak meg, illetve Európa 20 vezető kiskereskedelmi láncát, köztük a német Rewe és Mtero, a brit Tesco és a francia Carrefour. Kiderítették, hogy a nagy termelők és a nagy kiskereskedelmi láncok hasonló mértékben növelték a profitjukat, bár az inflációnál kisebb mértékben – írta a német lap.
A kiskereskedők nyeresége kamat- és adófizetés, leértékelődés és amortizáció nélkül számítva átlagosan 3,8 százalékkal nőtt 2023-ban, miközben a 25 fő márkacég– mint a Nestlé (Kitkat), az Unilever (Dove) és az AB Inbev (Beck’s) – 3 százalék körül termelt.
A nagyok félretolják a kicsiket az élelmiszerek német piacán is
Ráleltek azonban a vállalatok egy csoportjára, akik nem előrehaladtak, hanem faroltak. A vizsgált 25 közepes méretű, egymilliárd eurónál kisebb éves árbevételű termelő – mint például a Frosta és a Weleda –
10,1 százalékkal kevesebbet tehettek zsebre, mint az előző évben,
amikor egyébként szintén már a korábbi esztendőnél gyengébben teljesítettek, miközben a nagy termelők és a kiskereskedők akkor is profitáltak.
Ez a jelentős profitvisszaesés „sokkoló” – vélte Kai Hudetz, az IFH Cologne kutatóintézet ügyvezető igazgatója. A magyarázata:
A globálisan működő márkaáru-termelők nagyobb nyomást képesek gyakorolni a kiskereskedőkre az ártárgyalásaikon, mint a közepes méretű vállalatok.
Ha azt gondolnánk, a magyar beszállítók egyenlőtlen viszonyban vannak a nagy láncokkal, a kutatás szerint így vannak ezzel Németországban a náluk jóval nagyobbak is. Sok közepes méretű fogyasztóiáru-termelő, mivel a bevételének nagy részét Németországban szerzi, jobban függ a négy nagy áruházlánctól, az Alditól, a Lidltől, az Edekától és a Rewétől.
Egy példa: a Berentzen alkoholosital-gyártó, amely olyan globális nagyvállalatokkal dolgozik együtt, mint a Diageo (Johnnie Walker, Baileys), 181 millió eurós éves bevételének háromnegyedét Németországban generálja, ennek a 80 százaléka pedig a négy nagy kiskereskedelmi láncon keresztül termelődik.
Az erőegyensúly a nagyvállalatokhoz mérten egyenlőtlen,
panaszkodott a lapnak a Berentzen igazgatósági tagja, Oliver Schwegmann.
Lekörözik a magyar vásárlók európai társaikat – a valutaunióban stagnált a kiskereskedelem
Alig látható mértékben nőtt az európai, a magyar kiskereskedelmi forgalom pedig stagnált júniusról júliusra. A magyarok viszont jobban teljesítettek európai társaiknál éves szinten, a magyar vásárlók nagyobb mértékben növelték fogyasztásukat, mint az Európai Unióban vagy az eurót használó országok lakossága.
