Meghiúsult olajügy miatt fizethet a HM

Meghiúsult olajügy miatt fizethet a HM akár másfél milliárd forintot a Hungária Immobilia Kft.-nek, miután a Legfelsőbb Bíróság ítélete jogosnak találta a társaság követelését. A HM 1995 őszén a honvédségi olajtározók hasznosítására vonatkozó tanulmány elkészítésével bízta meg a céget. A Hungária Immobilia Kft. ebben azt javasolta: hozzanak létre egy céget, az Olajtározó Rt.-t, és a honvédség olajtartályait vigyék ki ebbe a társaságba. Az Olajtározó Rt. egyik alapítója a tanulmányt készítő Hungária Immobilia Kft. lett volna, amelynek többségi tulajdonosa az L. A. Holding Kft., Lakatos András vállalkozó cége volt. Így a honvédségi olajtartályok közvetve egy magáncég tulajdonába kerültek volna (az erre vonatkozó javaslatot -- a HM megbízásából -- ugyanez a cég készítette).
A Világgazdaság birtokában levő dokumentumok szerint a Hungária Immobilia Kft. javaslata mögött az a törekvés állt, hogy az L. A. Holding Kft. -- a Miller Oil Bt. nevű olajos cég bevonásával -- az IFOR-erők kizárólagos olajszállítója legyen (a Miller Oil Bt. az eleki Molnár László cége volt, aki ellen olajhamisítás miatt több eljárás indult, majd gyanús körülmények között halálos balesetet szenvedett).
Amikor a Hungária Immobilia Kft. az Olajtározó Rt. megalapítását javasolta, a cég többségi tulajdonosa, az L. A. Holding Kft. már szindikátusi szerződést kötött a Miller Oil Bt.-vel. Ebben kijelentette, hogy a "többségi tulajdonában álló Hungária Immobilia Kft. végrehajtja -- a HM megbízásából -- az Olajtározó Rt. alapítását, valamint az IFOR-erők részére olajszármazékok forgalmazását". A cég valamiért biztos volt abban, hogy javaslatát a HM elfogadja. A szerződésben az L. A. Holding a Hungária Immobilia Kft. "összes olajtevékenységét" -- vagyis az IFOR-erőknek történő szállítást -- átruházta a Miller Oil Bt.-re. A cég dokumentumai szerint a Miller Oil Bt. 1996-ban már szerződést kötött a Glob Import-Export Co. nevű amerikai céggel, heti 8 ezer tonna gázolaj Délvidékre történő szállítására.
Ehhez lett volna szükség a honvédség olajtároló kapacitására, amelynek "hasznosításáról" (az Olajtározó Rt. megalapításáról) ekkor még nem született döntés. A fentiek alapján feltételezhető, hogy a Hungária Immobilia Kft. megbízói -- a HM egyes magas rangú tisztjei -- is állhattak az IFOR-hoz kapcsolódó üzleti elképzelés mögött: segítségük nélkül az IFOR amerikai szállítójával nem lehetett volna megállapodásokat kötni. Ezt az információt erősíti az a mód, ahogyan az L. A. Holding Kft. 1995-ben az olajtárolókra vonatkozó megbízáshoz jutott. A cég nem sokkal korábban egy német környezetvédelmi technológia bevezetése ürügyén került kapcsolatba a HM-mel. Az L. A. Holding használaton kívüli lőszerek és fegyverek gazdaságos megsemmisítésének módszerét ajánlotta fel a minisztériumnak. E projektre alakult a Hungária Immobilia Kft., melyet a HM Elektronikai Igazgatóság Rt. és az L. A. Holding Kft. mint többségi tulajdonos alapított. Amikor kiderült, hogy az L. A. Holding nem rendelkezik az ígért technológia felhasználásának jogával, a minisztérium gazdasági vezetése a Hungária Immobilia Kft.-t nem számolta fel, illetve abból nem lépett ki, és az L. A. Holding Kft.-vel sem szüntette meg a kapcsolatot. Sőt: a Hungária Immobilia Kft. a honvédségi olajtározók hasznosításának megtervezésére kapott megbízást.
Ennek keretében az L. A. Holding az Olajtározó Rt.-n keresztül megszerezhette volna a honvédség ócsai, hetényegyházai, felcsúti, tarnaszentmiklósi, recski, ófehértói és mezőkövesdi tárolóit (223 419 köbméter). A Miller Oil Bt. úgy került a projektbe, hogy a HM tisztjeivel kapcsolatban álló és az MSZP-hez közeli személyek a tervezett IFOR-szállításokhoz egy működő olajcéget kerestek, Molnár László pedig eladni készült a Miller (Molnár) Oil Bt-t. A Miller Oil Bt. képviselőjeként már Tompa Béla professzor, vállalkozó jelent meg az L. A. Holdinggal és az -- IFOR-nak szállító -- amerikai vevővel kötött szerződésekben. Tompa Béla cégei az MSZP I. kerületi irodájában működtek. A Miller Oil Bt. az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól már az L. A. Holding Kft.-vel kötött szindikátusi szerződésre és a HM által támogatott IFOR-szállításokra hivatkozva kapott export-import engedélyeket.
A HM részéről Janza Károly tábornok, a HM akkori helyettes államtitkára levelezett a hasznosítás ügyében. Ha a Hungária Immobilia Kft. tanulmánya megvalósul, akkor a "hasznosítás" azt jelenti: a honvédség olajtartályai áttételesen az L. A. Holding Kft. tulajdonosaihoz kerülnek, s a bevételből részesedhet a HM. Miután az üzlet nem valósult meg, a Hungária Immobilia Kft. tulajdonosai az Olajtározó Rt. ötletéért (a megrendelt tanulmányért) 674 millió forintot követeltek a HM-től. Ez az összeg a mostani perben kamataival együtt már másfél milliárd forintra emelkedett.
A "projekt" azon bukott meg, hogy Keleti György, az akkori miniszter, nem írta alá az Olajtározó Rt. megalapítására és az olajtározók "hasznosítására" vonatkozó javaslatokat. Álláspontja -- néhány tábornok elképzelésével szemben -- az volt: a honvédség feladata nem az, hogy vállalkozzon, hanem az, hogy a hazát védje. A miniszter a Hungária Immobilia Kft. (L. A. Holding Kft.) javaslatát nem támogatta. Fehér József, a HM akkori közigazgatási államtitkára szerint nem tudtak az L. A. Holding Miller Oil Bt.-vel kötött háttérszerződéseiről: amikor erre rákérdeztek, a civil és katonai érintettek azt egyaránt tagadták.
Az L. A. Holding Kft. követelésével kapcsolatban a volt államtitkár elmondta: a megbízás ingyenes volt, mert a honvédség kisebbségi tulajdonosa volt a Hungária Immobilia Kft.-nek, ezért érdekelt volt az olajtárolók hasznosításából származó gazdasági eredményben. A HM a cég költségeinek megtérítését sohasem vitatta. Annak összege azonban nem lehet másfél millárd forint, különösen azután, hogy a Hungária Immobilia Kft. alig tudott elfogadható számlákat bemutatni (javaslata lényegében az Olajtározó Rt. létrehozására irányult, s a tanulmány elkészítése nem lehetett nagyon költségigényes).
A Legfelsőbb Bíróság (LB) ítélete azon alapult, hogy a megbízási szerződés létrejöttét egyik fél sem vitatta, ilyen esetben pedig -- ha a felek másként nem állapodnak meg -- a megbízó díjfizetésre kötelezett. A HM arra hivatkozik, hogy a szerződésben megbízási díj nem szerepelt, de a bíróság szerint nem tudta bizonyítani, hogy a felkérés ingyenes. Az LB kedden a követelés jogosságáról döntött, de az összeg nagyságáról nem határozott (arról egy másik perben ítélkeznek). Ám a bíróság szerint annak várható összege a költségekhez viszonyul, és nem pótolhatja a meghiúsult olajügy elmaradt bevételét, valamint az IFOR-szállítás létrejötte esetére beígért részesedést.