Házasság hozomány nélkül
Nem konszolidációs, hanem fejlesztési alapra van szükségük az integrált felsőoktatási intézményeknek -- reagált a konszolidációs alapról szóló felvetésre (VG, 2000. december 28.) Pálinkás József. A politikai államtitkár Úgy véli: az integráció könnyebb helyzetbe hozta az intézményeket; egy nagyobb intézménynek nagyobb lehetősége van arra, hogy kövesse a munkaerőpiac által indukált képzési kereslet változásait; az ezzel járó személyi problémák pedig csakis az integrált intézmények belügye, amit helyben kell és szabad orvosolni.
Az államtitkár elismeri: az egyetemek zavartalan működéséhez a fejlesztési alapok bővítésére van szükség, amit például azzal lehetne elérni, ha a normatív finanszírozás egy része fejlesztési támogatás lenne. Mint mondta, a minőségi-szakmai képzés egyik alapfeltétele, hogy milyen kollégiumi, előadótermi, könyvtári, informatikai, műszerezettségi háttérrel rendelkeznek az intézmények, és ebből a szempontból sosem elegendő a rendelkezésre álló forrás, még akkor sem, ha a költségvetésből így is több mint 10 milliárd forint jut intézményi beruházásra.
A legnagyobb gond abból fakad -- állította lapunknak Klinghammer István, az ELTE rektora --, hogy az integráció következtében többségében olyan intézmények léptek házasságra, amelyeknek nem volt "hozománya", és ebben az esetben az államnak kellene támogatnia az integrált intézményeket. A "konszolidáció" elnevezést helyénvalónak tartja az ELTE rektora, hiszen mint fogalmaz: ez a konszolidáció nem azonos azzal, amikor az állam elengedi az MTV vagy a MÁV köztartozásait, hanem abban segítene, hogy a felsőfokú intézmények megvalósíthassák az integrációval járó feladatokat, mint amilyen az egységes jogi, informatikai, könyvtári, tanulmányi, hallgatói, kollégiumi rendszerek kialakítása, a hallgatói kredit bevezetése.
Hasonlóan érvel Fésüs László, a Debreceni Egyetem (DE) rektora is. A DE csak az integrációval járó egységes gazdasági rendszer kidolgozásához -- bár az egyetem kapott hozzá állami támogatást -- több mint 100 millió forintot saját forrásából biztosított; annak befejezéséhez azonban további minisztériumi forrásra lesz szükség.
Kóbor Gyula, a Pécsi Tudományegyetem főtitkára szerint a normatív támogatás átszervezése, bővítése valóban megoldást jelenthet az egyetemeknek az integráció megerősítésében, de nem általános forrásátcsoportosításra, hanem kifejezetten feladatorientált céltámogatásra van szükség. Klinghammer István felvetette: ha az intézmények összeírnák, milyen feladatra mennyi forrásra van szükségük, és az igényeket a Magyar Rektori Konferencia ülésén egyeztetnék, letisztáznák, az egyetemek nagyobb eséllyel fordulhatnának az államhoz támogatásért. Fésüs László ugyanakkor kitért arra is, hogy a kétéves költségvetési tervben nincs olyan fejezet, ami egy konszolidációs alap háttérforrása lehetne, így nem lát esélyt arra, hogy 2003 előtt hozzájuthatnának az intézmények ilyen "konszolidációs" forráshoz.
