Ki áll csehebbül

A bársonyos forradalom a -- magyar kollégáiknál mindig is összehasonlíthatatlanul dogmatikusabb -- vezető prágai sajtómunkásokon is végigsöpört, a mai tévések igazán nem vádolhatók azzal, hogy a letűnt rendszer túlélőinek balos szekértolói volnának. Ráadásul a cseh közszolgálatisokon a baloldali szociáldemokraták és a jobboldali Polgári Demokratikus Párt közösen akart erőszakot tenni. Így egyik nagy ideológiai tábor sem sajátíthatja ki a sajtószabadság védelmét, illetve fejlesztheti ki magában az egyoldalúan elfogult újságírók rosszindulatú kampányáról szóló üldözési mániát. Csehországban a frontvonalakat most tisztán az idealizált szólásszabadság védelmezői és a gátlástalan hatalmi arrogancia képviselői között lehetett megjeleníteni. Ezért sikerült Prágában százezer embert az utcára vinni, ezért bízhatnak a sztrájkolók abban, hogy a hazai és külföldi, nem utolsósorban brüsszeli nyomás alatt a hatalmon lévők meghátrálnak. Ezért vannak szerencsés helyzetben.
S talán azért is, mert akik a mostani belpolitikai válság haszonélvezői lesznek a jövő évi választásokon, esetleg árnyaltabban nyúlnak majd a közszolgálati médiához, általában a sajtóhoz. Időbe telhet, amíg -- magyar fogalmakkal élve -- "megfelelő kommunikációs előkészületeket" tesznek majd egy-egy kényesebb káderpolitikai döntésük előtt. Ám ha valóban vannak közös gyökerek a közép-európai politikai gondolkodásban, akkor a cseh média képviselői aligha tudták le most egyszer és mindenkorra a maguk pokoljárását.

Ha valakinek Magyarországon megint eszébe jutna a hírgyártók védelmében mozgósítani a közt, ma már bizonyára igen szűk körben emelgethetné tábláját a Szabadság téren. A cseh sztrájkolók részben szerencsésebb helyzetben, ám részben talán fáziskésésben is vannak a magyarokhoz képest. Lambert Gábor-->