Saját tubusból festenek

Évente közel száz képzőművész -- festő, szobrász, restaurátor -- fejezi be tanulmányait a KME-n, de hogy közülük ki marad művészi pályán, az sokszor csak az egyetemi évek után dől el. Az ezredforduló miatt ugyan bőven akad megrendelés köztéri Szent István- vagy Szent Imre-szoborra, ám nem mindenkiből lesz szobrász, és az sem biztos, hogy Magister Artium művészdiplomával bíró alkotót kérnek fel a munka elvégzésére.
A KME legfőbb célja a művészképzés, a hallgatók tehetségének kibontakoztatása -- mondta Szabados Árpád, az egyetem rektora. A hagyományos képzőművészeti képzést még mindig a festő, a szobrász és a képgrafikus szakok jelentik. A tervezőgrafika, díszlet és jelmeztervező szak, valamint a restaurátorképzés már az iparművészet felé hajlik, pár évvel ezelőtt pedig beindult az intermédia szak is. Közülük a festő szak a legnépszerűbb, és a jelentkezők által a legkeresettebb.
Szinte minden évben tízszeres a túljelentkezés. Ritkán fordul elő, hogy valakit az első nekifutásra vesznek fel. A felvételi során a jelentkezők körét áprilisban saját munkáik: rajzok, festmények, fotók alapján szűkítik, majd kéthetes felvételi procedúrán, az egyetem műtermeiben különböző feladatok elé állítva őket, kiválogatják a legtehetségesebbeket.
Az Oktatási Minisztérium hallgatói létszámnövelésének elve nem szerencsés a legköltségesebb képzést igénylő KME esetében. Amíg húsz évvel ezelőtt 150-en tanultak az egyetemen, addig jelenleg 508 diákot oktatnak. Az egyetem éves költségvetése közel 900 millió forint, amiből az állam 800 millióval veszi ki a részét. Fejlesztésekre általában pályázatokon (akár a tanárok által létrehozott alapítványokkal is) nyert pénzekkel nyílik lehetőség.
A húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest jelentősen kevesebb alapanyag jut egy-egy diákra. Az egyetem anyagbeszerzője a művészolajfestékeket saját hengerszékével, keverőgépével, tubusolójával állítja elő, így a művészellátó áraihoz képest közel 1000 forinttal olcsóbban juthatnak hozzá a hallgatók egy-egy tubus festékhez. A mester saját receptúrával készíti el a szobrászok mintázásához feltétlenül szükséges plasztilint is, amelyet amúgy Magyarországon senki nem gyárt, francia változata pedig hatszor annyiba, közel 2000 Ft-ba kerül csomagonként. A festő tanszék az 1999--2000-es tanévben 1,49 millió forint értékben használt el festékalapanyagokat. A 141 festő szakos hallgató 11 és 23 ezer forint értékben kapott a munkájához feltétlen szükséges anyagokból.
Az egyetem restaurátorképző intézetében a festő-, kő- és szoborrestaurátorok mellett levelező szakon tárgyrestaurátorokat is képeznek. Ez utóbbiak képzése a Nemzeti Múzeum kezdeményezésére indult. Az egyetem hallgatói délelőtt műteremgyakorlaton vesznek részt, az elméleti foglalkozás délután kezdődik. Délelőtti feladataik közé tartozik a modell utáni mintázás, rajzolás. (Egy aktmodell óránként 450 forintot kap az egyetemtől.)
A hallgatók munkáit szemeszterenként kiállítják az egyetem Andrássy úti főépületének Barcsay Termében, aulájában, az Epreskertben, illetve nyári gyakorlatuk után a tihanyi művésztelepen. Az iskolában készített alkotások szerzői jogával a hallgató és a tanára -- akit a diákok általában mesternek szólítanak -- együttesen rendelkezik.
Az egyetem befejeztével a művészek Magister Artium művészdiplomát kapnak, ami mellé szerezhetnek tanári oklevelet is, amennyiben a harmadik évfolyamtól a pedagógiai kurzusokat is teljesítik. A KME-n viszont csak az kaphat tanári oklevelet, aki művészi diplomát is szerez.