Érettségi vizsgára várnak a nyelvek

A magyar nyelvvizsgáztatási gyakorlattal kapcsolatban a nehézséget mostanság leginkább az egyre növekvő számú honosítási kérelem és a külföldi nyelvvizsgák ekvivalenciavizsgálata jelenti -- mondta Matheidesz Mária, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének (Nyesze) elnök asszonya a Budapesten megrendezett Nyelvtanulás európai mércével című nemzetközi konferenciát követően. Az Európai Vizsgáztatók Szövetsége ugyanis egy 1+5 szintű rendszert dolgozott ki, amelyhez a legtöbb nyugat-európai piaci típusú nyelvvizsga illeszkedik. A nálunk alkalmazott háromszintű (alsó-közép-felső) minősítés azonban alig illeszthető az európai besoroláshoz. Az elnök asszony az európai rendszert komoly szakmai dokumentumnak tartja, s véleménye szerint a hazai gyakorlatot is jó lenne mielőbb ehhez igazítani.
Lapunk kérdésére, miszerint a 2005-ös érettségireform nyomán a jeles nyelvi érettségi automatikusan állami középfokú nyelvvizsgának minősülne-e, azonban a már meglévő állami nyelvvizsga nem tudná kiváltani a nyelvi érettségit, Matheidesz Mária elmondta: a kétszintesre tervezett új érettségi rendszer 2005-re időzített bevezetése a remények szerint már Magyarország európai uniós csatlakozása utánra esik. Ez azt jelenti, hogy az unió részeként hazánkban el kell fogadni a más tagállamokban kiállított bizonyítványokat, és Magyarországnak nem ajánlott előírni külön akkreditációt e téren sem. Az érettségireformban említett középfokú nyelvvizsgával kapcsolatban megjegyezte: akkor középfokúnak már az európai besorolás szerinti nyelvvizsgát kell érteni, olyat, amely mögött magasabb szintű tudás áll, mint amit jelenleg mi akkrediált középfoknak tekintünk. A nyelvvizsgáztatás és az állami elfogadottság, az akkreditálás rendszere pedig addigra föltehetően radikális változáson megy keresztül.
Az akkreditált nyelvvizsgák elismerési gyakorlatában nehézséget jelent továbbá, hogy nem mindig valósul meg az egyenrangúság az egy-, illetve kétnyelvű nyelvvizsgák esetén, jóllehet a szakminisztérium állásfoglalása ez esetben egyértelmű, és az érettségi kivételével a két nyelvvizsgatípust egyenrangúnak minősíti. A nyelvvizsgáknak manapság az érettségin kívül a felsőoktatási felvételi és államvizsga kapcsán van szerepe, valamint a közalkalmazottak és köztisztviselők bérezésénél számít a bérpótlék alapjának. A jelenlegi rendszer több ellentmondást hordoz magában. Egyrészt aránytalan, hogy a közalkalmazotti, illetve köztisztviselői bértábla pluszbérelemként, fizetési pótlékként kezeli a nyelvismeretet, jóllehet azt a felvételkor már legtöbbször alapkövetelményként kezelik. A nem használt nyelvek esetén a pótlékkal ráadásul egy nem hasznosuló képességet is megfizetnek. Ez érthetően nem felel meg az uniós országok gyakorlatának, ott a megfelelő nyelvtudás alapkövetelmény, a nyelvvizsgák után a diplomaták kivételével pótlékot nem fizetnek.
Másfelől ellentmondást hordoz a jelenlegi állami nyelvvizsgák fizetős volta is, ugyanis az unióban szintén példátlan, hogy a piaci nyelvvizsgákat a közoktatásban is értékelik. Ott a két rendszer teljesen elválik, a közoktatásban szerzett nyelvi érdemjegyek csak az oktatási rendszeren belül jelentenek minősítést, míg a magánnyelviskoláknál, nyelvi intézetekben megszerzett fizetős vizsgák a munkaerőpiacon jutnak csak szerephez.