Az igénylők kis részének fizetnek

Megnyerték az első pereket azok az egykori "málenkij robotosok", akik a 267/2000. (XII. 26.) számú kormányrendelet alapján juttatásra tartanak igényt, de kérelmüket a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elutasította -- értesült a Világgazdaság. A bírósági megítélés szerint a rendelet a korábbi kárpótlási törvényekhez képest új jogszabályként értelmezendő. Az ügyek elbírálásánál tehát nem lehet a régebbi kárpótlási passzusokra hivatkozni. Az alperes Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon viszont -- ahol az eddig beérkezett, kis híján 10 900 igényből több mint 8900-at elutasítottak -- nem győzik hangsúlyozni, hogy mindenkor a törvény és az autentikus jogértelmezések alapján járnak el.
A rendelet az 1945 és 1963 között törvénysértő módon, valamint az 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben elítéltek mellett kiterjed a recski internáltakra és azokra, akiket Magyarországon, illetőleg onnan elhurcolva a szovjet katonai bíróság politikai okból elítélt, vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján szabadságvesztést szenvedtek el, és büntetésüket részben vagy egészben a Szovjetunióban töltötték le. A járandóság feltétele a legalább háromévi szabadságelvonás.
Mértékadó vélekedések szerint nem az volt a jogszabály célja, hogy úgymond "mindenkit" juttatásban részesítsen. Mindenesetre -- a nem kellően egyértelmű szabályozás miatt -- most ezrek érzik becsapottnak magukat. Érdekükben a kisebbségi ombudsman a napokban kezdeményezte a rendelet módosítását az igazságügy-miniszternél. A Fővárosi Munkaügyi Bíróságon eddig mintegy 500 pert indítottak a sérelmesnek tartott nyugdíj-folyósítói határozat ellen. Handó Tünde, az igazságszolgáltató fórum elnöke elmondta, hogy a beadványok kisebb hányada az egykor szovjet hadifogságba esett katonáktól, leventéktől, továbbá azoktól ered, akiket nem Recskre, hanem más zárt táborba internáltak, vagy a kitelepítettek köréhez tartoztak.
A perek 80 százalékát azonban az egykor a Szovjetunióba, "málenkij robotra" elhurcolt német nemzetiségűek ügye teszi ki. Ezek közül bíráltak el már néhányat, és helyt adtak a kérelmeknek, mert -- a nyugdíj-folyósítói határozatokkal ellentétben -- úgy ítélték meg, hogy a járandósághoz szükséges feltételek mindegyik esetben fennállnak.
Sokféleképpen értelmezhető a feltételek között az "intézkedés" fogalma, még inkább az, hogy mi tekinthető "szovjet hatóságnak". A bíróság szerint például a katonai parancs is hatósági intézkedést testesít meg. A szovjet hatóság fogalmát pedig az igazságszolgáltató fórum szélesebben értelmezi, mint a nyugdíjfolyósító, amely e kérdésben nem a magyar, hanem az 1991-es orosz--szovjet kárpótlási törvény meghatározásaira támaszkodik.
A vitát a Legfelsőbb Bíróság dönti majd el, mert a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kérni fogja az ítéletek felülvizsgálatát. Nagy Sándor vezető jogtanácsos elmondta azt is: ők a hivatalos -- a MEH-től és a Központi Kárrendezési Irodától (KKI) kapott -- útmutatások szerint értelmezik a jogszabályt és bírálják el az igényeket. A vitás ügyekben egyébként a nyugdíjfolyósító minden esetben a KKI társadalmi kollégiumának szakértői véleménye alapján határoz.
Plankó Erika, az igazságügyi tárca hivatalvezetője közölte: a hozzájuk érkezett hivatalos jelzésekből és egyéni panaszokból kitűnően jóval szélesebb és sokszínűbb a juttatásra igényt tartók köre, mint amire az ombudsmani javaslat kiterjed. Egyelőre rendszerezik a kérelmeket, illetve tanulmányozzák az ombudsman kezdeményezését. Mint mondta, azért igen nehéz a minisztérium dolga, mert korábbi számításaik szerint havonta több milliárd forinttal terhelné a költségvetést, ha mindazokra figyelemmel lennének, akik kárpótlást remélnek.