Még csak deklarált a szövetség

Magyarországon a parlamentnek kétharmados döntést kellene hoznia abban az esetben, ha hazánkat fegyveres segítségre kérnék fel szövetségesei. Egyéb, például titkosszolgálati együttműködéshez vagy nem fegyveres logisztikai támogatáshoz elegendő lenne a kormány határozata. Lapzártánkig azonban sem egyikről, sem másikról nem volt szó. Az Észak-atlanti Szövetség tanácsa ugyanis szerda késő este szolidaritási deklarációt tett közzé. Ebben az áll, hogy ha bebizonyosodik, külföldről érte az Egyesült Államokat a keddi támadás, azt a washingtoni szerződés ötödik cikkelye alapján az összes tagállam elleni agressziónak tekintik. Ehhez az USA-nak kell megállapítania, valóban külső terrorista cselekményről van-e szó. Ha igen, Amerikának kell eldöntenie, egyedül, vagy szövetségeseivel akarja-e gyakorolni önvédelmi jogát.
A NATO történetében nincs példa hasonló esetre. A kérdésre -- mikor állnak fenn az ötödik cikkely alkalmazásának feltételei -- az ENSZ 1974-es, 3314. számú határozata ad választ -- magyarázta lapunknak Valki László nemzetközi jogász. Az ENSZ -- az alapokmányának más államok elleni erőszakot vagy ezzel való fenyegetést tiltó cikkelye alapján -- meghatározta az agresszió fogalmát. Ilyen cselekményt mindenekelőtt állam követhet el más országgal szemben, fegyveres erővel, megszállás vagy bombázás formájában. Ide sorolja a határozat azt is, ha egy állam fegyveres csoportokat, önkénteseket vagy zsoldosokat küld más ország elleni támadásra.
A kulcskérdés ez esetben a terroristák és az állam közti kapcsolat. Valki László utalt Wesley Clark egykori NATO-főparancsnok nyilatkozatára, amely szerint a támadás mögött egy vagy több állam áll. A nemzetközi jogász is úgy véli, ilyen nagyszabású és pontosan szervezett akciót egyetlen csoport egymaga nem képes végrehajtani, ahhoz valamilyen állami háttér kell. Márpedig a fenti határozat értelmében az állam által bármilyen fokon irányított terrorizmus is agresszió.
A továbbiakról a szakember elmondta: azután kerülhet sor a szövetség tanácsának egyhangú döntésére a közös cselekvésről, ha Washington megállapítja a külső támadás tényét, és ezt a többi NATO-tag tudomására hozza. Az ötödik cikkely alkalmazásához a következő lépés a tagok közreműködésének kialakítása.
A NATO 1999 óta hatályos stratégiai koncepciója is arról tanúskodik, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni az új típusú és formájú fegyveres biztonsági kockázatoknak. A koncepció megállapítja: nem hagyományos agresszió valószínűsége csekély, de a komolyabb fenyegetések sorában a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek elterjedésére helyezik a súlyt. A terrorizmus az "egyebek" közt található.
Noha a NATO elsősorban katonai szövetség, az új biztonságpolitikai gondolkodást sürgető szakértők megállapítják: a NATO a hagyományos fegyveres megelőző potenciál erősítését tartja szem előtt. A jellemzően nem regulárisan szervezett fenyegetések elhárításához szükséges kombinált eszközöknek alig szentel figyelmet a stratégia.