Szigorúbban szabályozott értékelési terv

A közbeszerzési jogszabály összesen 13 szakaszát érintő módosítási javaslat a gyakorlatban jelentkezett problémákat kívánja orvosolni. Ezek közé tartozik az ajánlatok elbírálásával kapcsolatban felmerült gondok. Az ajánlatkérő -- derül ki a törvénymódosító tervezet indokolásából --, mivel az nem követelmény, általában nem határozza meg előre az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása esetében a részszempontok ponthatárok közötti értékelési módszerét. Ehelyett az elbírálás menetében -- netán az eljárás eredményét csalárdul befolyásolva -- alakítja azt ki, esetleg részszempontonként eltérő módon. Továbbá ebben az esetben a lehetséges többféle értelmezés jogbizonytalanságot eredményez, és eredményezett is.
A közbeszerzési döntőbizottság joggyakorlata sem volt egységes. Lehetséges ugyanis a ponthatárok teljes felhasználása (a maximális és a minimális pontszám kiosztásával), de az is, hogy valamelyik ponthatártól számítva arányosítottan kerülnek kiosztásra a pontok.
Erre tekintettel -- a javaslat szerint -- előírnák, hogy az ajánlatkérőnek előre meg kell határoznia azt a módszert, amellyel megadja a ponthatárok közötti pontszámot. A módszer megadása történhet matematikai képlettel, de leíró módon is. A részszempontok szerint értékelt ajánlati tartalmi elemek akár számokban (mint -- például -- a vállalási ár, díj, teljesítési határidő) fejeződnek ki (és ezáltal "kiadják" a pontszámokat), akár más jellegű tartalmi elemek is lehetnek. Így azokat "külön" le kell pontozni, az azonos ponthatárok közötti pontszámok kiosztása módszerének azonosnak kell lenni minden részszempont esetében.
Ehhez kapcsolódik a törvény vonatkozó passzusának kiegészítése is. Eszerint az értékelés során ezt az előre meghatározott módszert úgy kell alkalmazni, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre kell a maximális pontszámot adni (a pontkeret felhasználása ezután tehát a megadott módszer szerint történik).
A javaslat követelményeket is megállapít az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontjának alkalmazása esetén a részszempontok tekintetében. Az ajánlattevői oldal egyes szereplői kezdeményezték, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontjának szabályozásakor a közbeszerzési törvény maximálja a részszempontok lehetséges számát, esetleg írja elő az alkalmazhatóakat, arra hivatkozván, hogy a gyakorlatban az ajánlatkérők gyakran túl sokat adnak meg, és azt szubjektív módon.
Az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontjának szabályozásakor azonban figyelembe kell venni a közösségi közbeszerzési irányelvekben foglaltakat is. Ezek szerint, ha az összességében legelőnyösebb (gazdaságilag a legelőnyösebb) ajánlat elbírálási szempontját választva értékel az ajánlatkérő, meg kell határoznia az összes, értékelésre kerülő részszempontot, melyeket az irányelvek nem taxatív módon sorolnak fel (az egyes irányelvek nem teljesen azonosan példálóznak). Így például: ár, teljesítési határidő, folyó (üzemben tartási) költségek, költséghatékonyság, jövedelmezőség, minőség, esztétikai és funkcionális tulajdonságok, műszaki érték, teljesítés utáni szolgáltatások, műszaki segítségnyújtás, alkatrészekre vonatkozó vállalás.
A jogszabály jelenleg azt írja elő, hogy ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, köteles -- egyebek mellett -- meghatározni az ennek megítélésre szolgáló -- a közbeszerzés tárgyával szembeni követelményekre, az ellenszolgáltatás mértékére és a teljesítés egyéb körülményeire vonatkozó -- részszempontokat. Mindezek alapján -- továbbá figyelemmel arra is, hogy sokféle beszerzési tárgy (szerződés) tartozik a közbeszerzés tárgyi hatálya alá -- a javaslat ötféle együttes követelményt támaszt a részszempontok ajánlatkérő általi megfelelő meghatározásához. Ezen követelményeknek való megfelelést a közbeszerzési döntőbizottság, illetve a bíróság megítélheti a jogorvoslati eljárásokban.