Az európai versenyfeltételek hiánya
Az ingyenes internetszolgáltatók azonnal elvéreztek a Matávval szemben. Az új beszéd-, internetes és multimédiás szolgáltatást nyújtó piaci szereplők kezdeményezésére pedig perek indultak, panaszok érkeztek a Gazdasági Versenyhivatalhoz és a Hírközlési Döntőbizottsághoz (HDB), az alternatívok érdekeik érvényesítésére egyesületet alapítottak (ATSZE). A tét a hazai szabadpiac valódi kialakulása. Ezt alapvetően meghatározza az összekapcsolási szerződések megkötése, pontosabban az, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező koncessziós vállalat(ok) milyen feltételekkel hajlandó(ak) ilyen szerződést kötni. A legnagyobb vihart a Matáv öszszekapcsolási referenciaajánlatának az alternatívok által elfogadhatatlan feltételei kavarják. A Matáv készsége a versenytársakkal kötendő egyezségre minden hazai előfizető életét befolyásolja, aki a szabadpiac gyümölcseiből szeretne részesedni. Csak a már ötödik hónapja halogatott és mindenki számára elfogadható megállapodás ad reményt az előfizetőknek arra, hogy mérséklődjenek az Európában jelenleg nálunk legmagasabb távközlési díjak. Ezt azonban most - a HíF-nek a Matáv-rio-val kapcsolatos döntése előtt - az alternatívok veszélyben látják.
Az Európai Unió példája jól mutatja, hogy egyenes összefüggés áll fenn a liberalizáció és a telekommunikációs szolgáltatási piac gyors fejlődése, valamint a gazdaság általános fejlődése között. Az EU-ban csökkenő tarifák mellett négy év alatt 68 milliárd euróval növekedett a telekomszolgáltatási piac. 2000 és 2001 között ez a fejlődés csaknem 10 százalékos volt, azaz többszöröse a GDP átlagos növekedésének. A távközlés ott a gazdasági fejlődés egyik húzóágazatává vált. Ausztriában a távközlési cégek forgalma négy év alatt hatszorosára növekedett. Az 1998-as piacnyitás eredményeként 12 tagországban, nemzetközi hívások esetén, több mint öt szolgáltató közül lehet már választani az árak, az összeköttetés minősége és rugalmassága szerint, hat tagországban ugyanez már a helyi hívásokra is igaz. Több tagországban még vita folyik. A piacot az EU-ban 26 irányelv szabályozza, és ma egyetlen tagország sem felel meg mindegyiknek. Az EU szakbizottságánál 21 eljárás van folyamatban, sok per tárgya a hurok megosztása. A szűk keresztmetszet az összekapcsolás, az, hogy hogyan éri el az előfizető az általa választott szolgáltatót, ha a hívást az inkunbens szolgáltató nem vagy csak drágán, esetleg csak néha engedi át saját vezetékén.
A Magyarországon saját vállalattal rendelkező eTel-csoportnak, közép-európai távközlési szolgáltatóként, volt alkalma hasonló eseteket végigélni. Az európai versenyjogi gyakorlat gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősíti azt a piaci magatartást, ha egy vállalkozás, amely gazdasági erőfölényben van egy viszonteladói piacon, a kiskereskedelmi piacon olyan alacsony árakat alkalmaz, amely lehetetlenné teszi a többi viszonteladó működését. Az Európai Bizottság 1996-ban éppen a DT-vel szemben hozott határozatot az általa ajánlott üzleti előfizetői díjak versenyellenes hatásai ellen. A bizottság az ottani alternatív szolgáltatók bejelentései alapján indított vizsgálatot.
Kevés vigasz, hogy Frischmann Gábor, a HíF elnöke néhány napja tett megállapítása szerint nálunk nem rosszabb hatásfokú a piacnyitás folyamata, mint amilyen 1998-ban az EU-országokban volt. Hiszen ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a verseny, leginkább az összekapcsolási szerződések hiánya miatt, az árakban még nem látszik. A Matávnál már a hírközlési törvény életbelépése utáni napokban kezdeményezte alternatív szolgáltató - az eTel Magyarország - az összekapcsolási szerződéssel kapcsolatos tárgyalások megkezdését. Mivel ezt a Matáv megtagadta, az eTel panasszal fordult a HDB-hez, amely határozatában meg is állapította a vezető szolgáltató szerződéskötési kötelezettségét. A Matáv most bírósághoz fordult ennek a határozatnak a megváltoztatásáért.
Időközben köttetett néhány összekapcsolási szerződés más szolgáltatók között. Az elsők között például a Pannon GSM állapodott meg az eTel Magyarországgal. A két vállalat ügyfelei máris kedvezőbb áron kommunikálhatnak egymással, mint a szerződésen kívül esőkkel, azaz a többséggel. Ezek a szerződések tehát javítanak a helyzeten, de nem oldják meg a problémát.
A piaci erőfölényben lévő szolgáltatók, ha már egyszer kötelezik őket az alternatívokkal való tárgyalásokra, persze, más eszközökhöz is folyamodhatnak érdekeik védelmére. Az összekapcsolás feltételeit tartalmazó referencia-öszszekapcsolási ajánlatban (rio) olyan mértékű és szerkezetű öszszekapcsolási díjakat állapíthatnak meg, amelyek lehetetlenné teszik az ellenfelek piacon maradását. Például úgy, hogy magasabb nagykereskedelmi (összekapcsolási) árakat állapítanak meg az alternatívoknak, mint az egyes előfizetőknek. Ezt hívják árprésnek.
A Matáv - értesüléseink szerint - éppen ilyen feltételeket épített be referencia-összekapcsolási ajánlatába, amelyet a HíF elé terjesztett elfogadásra. Az alternatívok értelemszerűen tiltakoznak és kulcsfontosságunak tartják a HíF szerepét, hiszen a tesület megakadályozhatja az ilyen árak alkalmazását, de rossz esetben szentesítheti is azokat. Szerintük a Matáv-rio-ban feltüntetett forgalmi díjak alkalmazása önmagában is súlyosan hátrányos helyzetbe hozná a jogosult szolgáltatókat, és így a hatékony verseny kialakulását lehetetlenítené el.
Az előbb említett dokumentumban megjelent például egy olyan díjtétel, ami az összekapcsolási piacon eddig ismeretlen volt. Nem indokolt ugyanis eltérő kapcsolási díjak alkalmazása két hálózat kapcsolódásának műszaki feltételei szerint, vagyis helyi vagy regionális szinten. Míg saját előfizetőivel szemben a Matáv kizárólag a híváskezdeményezés esetén számít fel kapcsolási díjat, addig ezt a díjat a versenytársak felé duplán, a híváskezdeményezés és hívásvégződtetés esetén is felszámítaná a rio szerint.
Bármilyen arányban is veszszük a Matáv üzleti díjcsomagjait választó előfizetőket, az általuk fizetett kapcsolási díjak átlaga mindenképpen alacsonyabb, mint a versenytársak felé a rio-tervezet alapján felszámítható, egyébként indokolatlan kapcsolási díj.
A Matáv helyi hozzáférési vagy behívási díjat is fel kíván számítani a versenytársak felé, ami gyakorlatilag értelmetlenné teszi a szolgáltatóválasztást, azaz a liberalizációt. Hiszen az előfizető és az alternatív szolgáltató közötti kapcsolat díját a Matáv magasabbra szabja, mint átlagos saját előfizetőjének díját a helyi hívás esetén. A belföldi távolsági hívás díjainál hasonló a helyzet.
Mit is jelent a hazai távközlési piacra nézve az árprés - vagyis az, hogy a Matáv-előfizetői díjak alacsonyabbak, mint a versenytársakkal szemben alkalmazott öszszekapcsolási díjak? Szélsőséges esetben azt, hogy nem lesz olyan telekommunikációs cég - a Matávon kívül - amelynek érdeke fűződne ahhoz, hogy a magyar piacon maradjon.
Szentgyörgyi Tibor, szakíró
