Helyzetjelentés a női emlődaganatokról az onkológus szemszögéből

A statisztikai adatok játékáról, a véletlenszerűségről, vagy egy komplex szemléletváltozásról és egy jól kifejlesztett stratégia beérett gyümölcséről van-e szó amikor a daganatos betegségekről beszélünk? A kérdés megválaszolása csak néhány év múlva lehetséges. Ugyanakkor a betegek mindennapi ellátásával foglalkozó onkológus szemszögéből szeretném bemutatni az emlődaganatos betegek ellátásával kapcsolatos erőfeszítéseinket, s felhívni a figyelmet arra, hogy "az egy fecske nem csinál tavaszt" elve a munkánkban hatványozottan érvényesül.

Az onkológiával foglalkozó kutatók, egészségügyi személyzet, így az orvosok és a civil szervezetek együttesen szeretnénk a lakosság figyelmét felhívni erre a gyakori betegségre, és megváltoztatni azt a véleményt, hogy baj esetén homokba dugjuk a fejünket, és a struccok viselkedését kövessük.

Melyek a fő statisztikai adatok? Biztos kiindulásként a halálozási arányszámokat tudjuk idézni.

Hazánkban a rosszindulatú daganatos megbetegedés miatt elhunytak száma évente 30-34 ezer körül mozog. Az összlakosság arányában ez igen magas, összehasonlítva a nyugat-európai országokkal. Meg kell viszont állapítanunk, hogy a közép- és kelet-európai térségből nem ismeretesek megbízható mortalitási adatok. Abban az esetben, ha ezek is reális tényeket fognak tükrözni, akkor talán az egyes daganatféleségben elhunyt magyar lakosok a világelsőségről néhány hellyel hátrébb foglalhatnak helyet.

Magyarországon a halálozási okok közül a második helyet foglalja el a rosszindulatú daganatban elhunytak száma. Az elmúlt években férfiaknál a tüdődaganatban meghaltak maradtak az első helyen. Nőknél a vastag- és végbéldaganatos betegek hunytak el legnagyobb számban, s második helyen az emlőrák szerepel. 2000-ben 2316, 1999-ben 2356 nő halt meg emlődaganat következtében. A 2001-es évi adatok néhány hónap múlva várhatók. Néhány év mortalitási adatát a cikkben szereplő táblázat tartalmazza. Ugyancsak a Nemzeti Rákregiszter jelentése alapján 1999-ben 5080, 2000-ben 5955 újonnan felfedezett női emlődaganatot diagnosztizáltak az orvosok.

A rokonsági, ismerősi körben mindenki találkozhat olyan családokkal, ahol az emlő- vagy a petefészek-daganatot több nemzedéken keresztül diagnosztizáltak. Ezekben az esetekben mindenképpen javasolt elvégezni az úgynevezett genetikai vizsgálatokat. Ezek az örökítő anyagban mutatnak ki eltéréseket. Amennyiben ezek az eredmények arra utalnak, hogy genetikailag "hibás" anyag van jelen a szervezetben, ez még nem utal teljes mértékben arra, hogy biztosan ki fog alakulni a rosszindulatú elváltozás. Sokkal inkább érdemes a vizsgálatot végző helyen genetikust felkeresni, aki tanácsokkal el tudja látni a veszélyeztetettet, s meg tudják beszélni, hogy milyen kiegészítő vizsgálatokra van szükség és milyen gyakran kell azokra jelentkezni.

Az elmúlt évben hirdették meg az egészséges nemzetért népegészségügyi programot. Alapját azok a kezdeményezések képezték, amelyek egy-egy szakterület célkitűzéseit foglalták össze, így a nemzeti rákkontroll program anyaga is benne foglaltatik. A népegészségügyi program 12. alprogramja a "lakossági szürővizsgálatok bevezetését" tartalmazza. Ennek egyik célja: "a veszélyeztetett populáció? 60 százaléka jelenjen meg a célzott onkológiai szűrővizsgálatokon (méhnyak-, emlő-, vastagbél-, végbélrák)." Amennyiben tünet- és panaszmentes egyéneknél történik a vizsgálat, úgy nagyobb az esély arra, hogy a gyógyulási arányok is tovább javuljanak. A cikkben közölt grafikon azt mutatja be, hogy minél kisebb elváltozásról van szó, annál nagyobb a túlélés.

Az egészségügyi tárca emlőszűrő állomások felállítására meghirdetett programjára 2001. szeptemberig lehetett pályázni. Ennek során körülbelül 50 gyógyítóegység kapta meg a lakossági szűrések végzésére alkalmas minősítést. Az állomásoknak nemcsak az emlő szűrésével kapcsolatos felszerelésekkel - mammografia, ultrahang - kell rendelkezniük, hanem biztosítani kell a kiszűrt egyének további komplex ellátását is. Jelenleg az ország változatos képet mutat. Néhány megyében magas arányban sikerült az emlőrákszűréseket elvégezni, máshol csak az indulásról vannak tudomásunk. A szűrőprogram meghirdetése, lebonyolítása az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ANTSZ) feladata. A szűrés népszerűsítésében oroszlánrészt vállaltak a civil szervezetek is. Az újonnan felfedezett betegek arányát, további adatait ma még nem ismerjük.

A daganatos betegek ellátása komplex, mely magában foglalja a gyógyításon kívül a rehabilitációt is. Ennek megfelelően a daganatos beteggel történő foglalkozás nemcsak az egészségügy, hanem az egész társadalom feladata. Néhány szót ejtsünk részletesen a jelenlegi helyzetről.

Három fő pillérre épül a rosszindulatú daganatos betegek gyógyítása: a sebészi, sugár- és gyógyszeres kezelés. Mindhárom fejlődése óriási léptékben folyik, s részletes ismertetésük meghaladja ezen összefoglaló kereteit.

A pontos diagnosztikának köszönhetően a kiterjesztett műtéteket folyamatosan felváltják az úgynevezett szervmegtartó beavatkozások. Még 20 évvel ezelőtt is végeztek olyan beavatkozásokat, melyek során a mellkasfalig mindent "kitakarított" a sebész, feláldozva a mellkasfalhoz tapadó izmok egy részét is. A szakma szabályai megkívánták, hogy az azonos oldali hónaljárok minél több nyirokcsomóját távolítsák el. Ennek sokszor következménye lett a felkar duzzanata, korlátozva ezzel a mozgást és több káros mellékhatás is kialakult. Amennyiben napjainkban a betegség kiterjedése megengedi, hogy csak a daganatra gyanús területet távolítsák el az emlőből, az úgynevezett őrszemnyirokcsomó vizsgálatával a hónalji nyirokcsomók is folytathatják további természetes működésüket. Meg kell még említenünk, hogy akár az emlőműtét közben, akár azt követően plasztikai beavatkozás is lehetséges: a beteg természetes szöveteinek felhasználásával, vagy pedig protézis beültetésével az operált hölgy esztétikailag sem károsodik.

Magyarországon is ismertek olyan gyógyult emlődaganatosok, akik az 50-es évek végén kaptak sugárkezelést. Azóta a sugárkezelést végző készülékek nagy részét korszerűbbre lehetett cserélni. A hozzájuk tartozó egyéb felszerelések viszont még további feljesztést igényelnek. A sugárterápia fejlődése során is megfigyelhető, hogy a roncsoló beavatkozások helyett korszerű tervezéssel és sugármezők beállításával csak a célzott területre bocsátják a szükséges nagyságban a daganat elpusztítását elősegítő ionizáló sugarakat. Remélhetőleg hazánkban is lehetőség nyílik arra, hogy terápiás dózisú sugármennyiséget tudjanak kiszolgáltatni műtét során, megkímélve a beteget a több hétig tartó folyamatos kezeléstől.

Az emlődaganatok gyógyszeres kezelésének három fő formája lehetséges: hormon-, kemo- és immunterápia. Mindhárom kombináció világszerte elfogadott, jelenleg a hazai betegek számára elérhetők.

Néhány évvel ezelőtt lehetett még olyan hölgyekkel találkozni, akiknek hangja mély volt, s csak különleges kozmetikai beavatkozásokkal lehetett eltitkolni fokozott szőrnövekedésüket. Napjainkban ugyanazt a terápiás hatást érjük el a havonta adott injekciókkal. A hatékony, lényegében mellékhatás nélküli hormontabletták késleltetik, sok esetben pótolják a kemoterápiát. Alkalmazásuk előtt szükséges és kötelező többfajta szövettani vizsgálat, amely megállapítja, hogy hatékony lesz-e a hormonhatású készítmény vagy sem.

A kemoterápiás szerek mérföldköveinél egy-egy olyan citosztatikus vegyületcsoportot találunk, mint például az úgynevezett antracyclineket, amelyek forradalmian javították a terápiás eredményeket. Egyes tiszafafajok leveléből, illetve kérgéből kivont - és jelenleg egy részük szemiszintetikus eljárással előállított - anyagok (taxánok) szintén növelték a betegek gyógyulási arányát.

A szakirodalomból megismert immungyógyszerek közül hazánkban is elérhető az a szer, mely a daganatos sejt felszínén lévő anyagnak az úgynevezett ellenanyaga. Ennek megfelelően ez csak a daganatra hat, s egyéb lényeges mellékhatása nem várható. Mai ismereteink szerint hatékonyabb, ha a kemoterápiás szerrel kombinálva alkalmazzuk.

A betegek nagy része a műtétet követően sugár- és gyógyszeres kezelésben részesül. Ezen beavatkozások késleltetik vagy meggátolják a betegség kiújulását. A komplex ellátás után általában fenntartó hormonkészítmények biztosítják, hogy minél hosszabb daganatmentes állapotot érjünk el.

A daganatos betegek pszichés gondozása a betegség felfedezésével kezdődik és az egyén élete végéig folytatódik. Abban az esetben, ha sikerül tünet- és panaszmentessé válni a betegnek, akkor is rendszeres ellenőrzésen kell részt vennie. Megfelelő életmód kialakítása mellett javasolt a betegséghez való viszony reális értékelése, a betegségtudat lehetőség szerinti csökkentése. Probléma esetén viszont bizalommal forduljanak kezelőorvosaikhoz.

A cikk elején felsorolt adatok viszont azt is mutatják, hogy nem minden esetben érünk el sikereket. Azokban a helyzetekben, ha a betegség előrehaladott stádiumba kerül, akkor is a beteg állapotát kell követnünk, s mindent megtenni annak érdekében, hogy a kialakult kellemetlen tüneteket (fájdalom, gyengeség, étvágytalanság stb?) enyhítsük. Nagyban segíti munkánkat a tüneti terápiában képzett úgynevezett "palliatív team", melynek feladata, hogy a beteg és környezete számára elfogadható minőségűvé tegye az élet utolsó szakaszát.

Jelen munka során röviden megkíséreltük az emlődaganatos betegek rendelkezésére álló tényeket ismertetni. Reméljük, hogy ezzel is hozzájárulunk ahhoz, hogy a lakosság minél többet tudjon korunk egyik rettegett betegségéről.



A szerző a Szent Margit Kórház onkológus szakorvosa



Dr. Baki Márta