BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Nem kell túlzásba vinni

Az emberben benne lakozik az ősi félelem az idegentől, a másságtól, az ismeretlentől. Ez különösen érvényes külföldön, ahol mások a szokások, a nyelv, de az egészségügyi viszonyok is. Ennek ellenére nem szabad túlzásba esni, "agyon"-oltatni magunkat, teljes gyógyszertárat hurcolni magunkkal. Elég a józan ész és néhány alapvető óvintézkedés. Persze, azt sem árt tudni, milyenek valóban a közegészségügyi viszonyok a célállomáson, és időben szakorvoshoz fordulni, milyen vakcinát adassunk be magunknak az utazás előtt, milyen gyógyszereket szedjünk az egzotikus vidékeken. De azért velem is előfordult, hogy "túloltattam", sőt túlgyógyszereltem magam. Például felesleges volt sárgaláz ellen beoltatni magam ott, ahol sosem fordult elő ez a betegség, és sokáig maláriát megelőző gyógyszerekkel is mérgeztem magam olyan hegyi vidékeken, ahol nem volt a "váltóláznak" igazi veszélye (ezer méter felett nincs maláriaparazitát hordozó moszkitó).

Szóval az alábbiakban nem konkrét országokra lebontott tanácsokról olvashatnak - erről részletes információkat maguknak kell utazásuk előtt beszerezniük -, hanem az előkészület, az utazás és az üdülés általános, de alapvető egészségügyi óvintézkedéseiről osztjuk meg tapasztalatainkat az olvasóval.



Felkészüléskor



Következzen néhány elfogulatlan tanács:

Mindig természetes alapanyagú, tehát lenből, pamutból készült ruhákat vigyünk, ezek ugyanis jól szellőznek, ellentétben a műszálas holmikkal. Az ingek, blúzok, nadrágok, szoknyák legyenek elég bővek. A kényelem a cipőválasztásnál is fontosabb szempont, mint a divatozás. Nem véletlen, hogy a gazdagabb nyugati turisták is sportcipőben, sőt túrabakancsban járnak-kelnek külföldön. Igaz, főleg márkásabb darabokban, mert azok kényelmesebbek és tovább tartanak.

Bármennyire biztosak vagyunk abban, hogy végig sütni fog a nap, azért vigyünk csak magunkkal vízhatlan holmit, esőkabátot, esernyőt. És egy meleg pulcsit is, mert a vízparton vagy a sivatagban esténként nagyon le tud hűlni a levegő. Napfényben viszont elengedhetetlen a nyakat, vállat, lábakat elfedő ruha, napszemüveg, sokfaktoros napkrém. És a leégést enyhítő spray?

Felesleges az egész házipatikát vagy műtőtálcát magunkkal hurcolni. Mint ahogy antibiotikumot se tegyünk a neszesszerbe. Ha olyan bajunk támad, amely csak antimikróbás szerrel gyógyítható, úgyis nélkülözhetetlen az orvosi vizsgálat. Az antibiotikum-adás pedig a doktor kompetenciája.

Mindig legyen nálunk: láz- és fájdalomcsillapító (a legtöbb ilyen típusú szer mindkét hatással rendelkezik). Ne vigyünk kábító fájdalomcsillapítót, már csak a határon, a hatóságokkal elkerülendő félreértések miatt sem (hacsak orvosunk így nem rendelkezik, és papírral is igazolja létjogosultságát). Mindig bevált - és nálunk allergiás reakciót nem kiváltó - tablettát válasszuk.Görcsoldót is tegyünk a "patikánkba", itt is a kipróbált szert a nyerő.

Amennyiben könnyen felfordul a gyomrunk, vigyünk magunkkal hányáscsillapítót. Ne hiányozzék a gyomorrontás, hasmenés elleni szer. Erről viszont kérdezzük meg orvosunkat. Annyit azért megjegyeznék, hogy a klasszikus "fogó"-szerek mára kimentek a divatból, nem igazán váltak be. Viszont a sókból, cukorból összeállított, kiszáradás elleni, vízben oldódó porok nélkülözhetetlen részei poggyászunknak. A kötszer is szükséges, ezek közül a gyorstapaszt, gézlapot, ragtapaszt és fertőtlenítőszert ajánlom.



Úton



Az egyik legnagyobb gond utazáskor, hogy félünk. A repülőn persze jobban, de sokan (némileg joggal) a közúti balesettől, mások a zsúfoltságtól, bezártságtól rettegnek, akár a vonaton is. Sokat segít, ha kipihenve, kialudva eredjünk útnak. Ha meg irracionális félelmünk a fóbia határát súrolja - mondjuk a repülőgépen -, inkább vegyünk be egy enyhe nyugtatót, olyat, amelynek azért a hatása nem túl elhúzódó. Ha meg hajlamosak vagyunk a hányásra vagy tengeribetegségre, érdemes bevenni utazás előtt valamilyen hányáscsillapítót - de mindig csak orvosi konzultációt követően! A vonaton mindig a menetirányban, s lehetőleg ne lefüggönyözött (nyomasztóan zárt, sötét) fülkében üljünk.

Nem egyszerű a helyzet a hosszabb utakon sem. Itt van mindjárt a "jet-lag", azaz a hosszú repülőút okozta időeltolódás. Belső óránk lassan áll át a többórás napszaki különbségre, egyeseknek csak egy-két napra, másoknak akár hétre is szüksége van az akklimatizálódáshoz. Egy érdekes megfigyelés: Nyugatra repülve gyorsabb az átállás, mint vissza, hazatéréskor, illetve keleti irányban. Sajnos, a "jet-lag"-nek különösebb ellenszere nincs. Sokat segíthet ebben is az utazás előtti és utáni pihenés, az alvás. Érdemes az "átállást" már az indulás előtti napokban elkezdeni, mondjuk a vacsora, az esti lefekvés egy-két órás kitolásával. A többit bízzuk a természetre és az időre.

Még egy fontos, a távolság az idő növekedésével összefüggő utazási veszély. Hosszú, földrészeket átszelő, interkontinentális repülések során nagy a trombózisveszély, különösen az erre hajlamos, visszeresek körében. Ezért, a megelőzésre használatos szaliciltartalmú készítményeken kívül, nagyon fontos a mozgás, hogy időnként felkeljünk ülésünkről, és járjunk néhány lépést. Ha tudjuk, polcoljuk fel, de legalábbis tegyünk egy utazótáskát a lábunk alá, és viseljünk szoros gumiharisnyát vagy fáslit. Autózáskor pedig a gyakoribb pihenések, átmozgatások, levegőzések, vagy éppen egy-egy kávé, az erőnlét és a figyelem fenntartásával, a vezetés biztonságát is fokozzák.



Ha megérkeztünk



Természetesen bárhol és bármiben megbetegedhetünk. Ezt a közhelyet azért érdemes elismételnünk, mert nem biztos, hogy mindig ok-okozati összefüggés van az ország higiénés állapota és a bajunk között. Máskor és máshol is megfájdulhat a torkunk, fülünk, hasunk - pech, hogy most pont a szabadság alatt. Ezért itt csak a leggyakoribb problémával, a hasmenéssel foglalkozunk részletesebben.

Nem igaz, hogy mindig a mikroflóra, az "idegen" baktériumok miatt gyakoribb külföldön a gyomor-bél hurut - inkább a higiénés szabályok felrúgása miatt. Persze, előfordulnak egzotikusabb fertőzések, még kolera vagy tífusz is - de ezek is nagyrészt kivédhetők az elemi tisztasági szabályok betartásával. És ebbe bizony olyasmi is beletartozik - bármenyire primitíven is hangozzék -, hogy étkezés előtt mindig mossunk kezet, és hogy ellenőrizzük, tiszták-e az evőeszközök, a pohár, a tányér. Ami pedig az ételeket-italokat illeti: a legtöbb kórokozó vízzel terjed, ezért sohase igyunk csapvizet. Lehetőleg mindig üveges üdítőket fogyasszunk - és sohasem jéggel! Mert, hogy azt is vízből csinálják. A facsart üdítők megengedettek, de mindig bizonyosodjunk meg arról is, hogy nem azért hideg, mert felolvadt benne a jég! Inkább kérdezzünk rá, és ne szégyelljük visszaküldeni - vagy akár kiönteni. Tévhit, hogy az alkohol, úgymond, fertőtlenít. És még sörből is csak az üvegeset, ne a csapoltat igyuk!

Csak jól átsült húst fogyasszunk - a nyers ételeket egyébként is kerüljük, lett légyen szó zöldségről vagy gyümölcsről, savanyúságról vagy salátáról. Lehetőleg a déli országokban tengeri, ne pedig édesvízi halat együnk. "Mikrobiológiai" szempontból biztonságosabbak. Utcai árustól nagyon meggondolandó bármit is fogyasztani. Szupermarketben viszont lehet, közülük is a nagyokban, tehát az ellenőrzöttekben. Ha meg étterembe megyünk, egyszerű, de bevált módszer az étlapon kívül megnézni a mosdót is. Ha tiszta, nyugodtabban ülhetünk be a vendéglőbe is.

Szóval nem is olyan bonyolult dolog ez - nekem mindenhol a világon bevált. Egy kis odafigyeléssel, néhány óvintézkedéssel kellemesebbé tehető a vakáció. Megéri betartani őket.

Dr. Nemes János

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.