Megújuló, hatékonyabb közbeszerzés
Folyik a közbeszerzési törvény átfogó felülvizsgálata az uniós irányelvekhez való teljes közelítésért, figyelemmel a hazai joggyakorlati tapasztalatokra is. A revízió kiterjed különösen a törvény hatályára, az eljárásfajtákra, a jogorvoslati szabályokra. Érinti az értékhatárokat is, amelyeknek ugyancsak igazodniuk kell a közösségi követelményekhez - emeli ki Németh Anita, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője. A készülő koncepció alapján elmondható, hogy a harmonizáció alapvetően meghatározza a lényeges szabályozási megoldásokat az uniós értékhatárokat elérő beszerzéseknél. Az ezek alatt történő és az úgynevezett nemzeti értékhatárokat elérő beszerzéseknél már nagyobb a szabályozási mozgástér.
Az uniós irányelvek szabályai csak azokra a közbeszerzésekre vonatkoznak, amelyeknek értéke eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárt. A limit beszerzési típusonként változik: az árubeszerzésre vagy szolgáltatás megrendelésére előírt 200 ezer eurótól - bizonyos esetekben 130 ezer SDR - az építési beruházásra megszabott ötmillió euróig terjed. A tagállamoknak ugyanakkor lehetőségük van - az uniós értékhatárt el nem érő esetekben - a nemzeti értékhatárok fenntartására és a kapcsolódó eljárási rendelkezések kialakítására, amelyek akár el is térhetnek a közösségi szabályoktól. Igaz, az Európai Közösséget létrehozó szerződésben foglalt elveket - például a nemzeti elbánás szavatolását - e sajátos szabályozásban is figyelembe kell venni.
Kérdés, Magyarország fenn kívánja-e tartani nemzeti értékhatárait. Az uniós közbeszerzési limitek a hazaiakénál nagyságrendileg magasabbak. Erre figyelemmel továbbra is megalapozottnak látszik a nemzeti értékhatárok megállapítása, és az ezeket elérő beszerzéseknél a részletes eljárási szabályrendszer fenntartása. Mivel pedig e körben mód van a közösségitől - természetesen csak az indokolt mértékig - eltérő rendelkezésekre, így a mainál egyszerűbb, rugalmasabb szabályok alakíthatók ki.
Bár a hazai közbeszerzési értékhatárok időről időre emelkedtek, napjainkban meglehetősen alacsonyak. Az előminősítési értékhatár 1997 óta változatlan. Ezért az igazságügyi tárca indokoltnak és időszerűnek tartja a kisebb mértékű emelést. Az elképzelések szerint a mindenkori értékhatár meghatározásakor kettős szempontnak kell érvényesülnie. Kívánatos, hogy elősegítse a törvény célját, azaz a közpénzek felhasználásának átláthatóságát, az államháztartási kiadások hatékonyságát. Ennek érdekében arra kell törekedni, hogy a közbeszerzések minél nagyobb hányadára terjedjen ki a versenyeztetés, illetve a nyilvánosságot garantáló törvény hatálya. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban azt sem, hogy a közbeszerzési eljárás időigényes és költséges. Aligha lenne célszerű tehát, ha törvényt kevésbé jelentős, kisebb összegű beszerzéseknél is érvényesítenék, hiszen az eljárás költségei nem állnának arányban az ésszerű gazdálkodás követelményeivel.
Az ekként újragondolt nemzeti értékhatárok alatti beszerzésekre, a szabadkézi vételre vonatkozó szabályok fenntartását változatlanul szükségesnek látja az igazságügyi tárca. Ugyanakkor az idevágó limit felemelése megfontolandó. A központi költségvetési szervek szabadkézi vétellel történő ügyleteit szabályozó kormányrendelet hatálya a hétszázezer forintot meghaladó - de a közbeszerzési értékhatárt el nem érő - árubeszerzésre, szolgáltatások megrendelésére, illetve ezek előkészítésére terjed ki. A kormányrendelet újraalkotásakor indokolt kiterjeszteni a szabályozás hatályát az építési beruházásokra is.
Megújul a meghívásos eljárás, amely jelenleg szigorúbb a közösségi irányelveknél. A minősített ajánlattevőkre vonatkozó passzusok ugyancsak összhangba kerülnek majd a közösségi követelményekkel, biztosítva egyben az ajánlattevők jegyzékének szélesebb körű alkalmazhatóságát. A jogorvoslati eljárás gyökeres átalakítására nincs szükség. A cél a jelenlegi rendszer továbbfejlesztése, a hatékonyság növelése. A határidők módosításával például meggátolható, hogy jogsértő közbeszerzési eljárás alapján az érintettek szerződéseket kössenek. A békéltetés intézményének bevezetése tehermentesítené a közbeszerzési döntőbizottságot és a bíróságot, elősegítené, hogy a viták megegyezéssel zárulja-nak le.
Nem új keletű probléma a közbeszerzési törvény preferenciális szabályainak sorsa. Ismeretes: e szabályokat, illetve a külföldi székhelyű ajánlattevőket érintő rendelkezéseket az európai megállapodással és a közbeszerzést is érintő szabadkereskedelmi egyezményeinkkel összhangban alakították ki. Ezek értelmében az eljárásokban a külföldiek részvételét és esélyességét garantáló nemzeti elbánást a Magyar Köztársaságra irányadó módon és ütemezésben kell biztosítani. A végső határidő - a társulási megállapodás szerint - a tízéves átmeneti időszak lejárta, azaz 2004. február elseje, miután ismert, hogy az uniós csatlakozásra később kerül sor.
Koncepcionális gazdaságpolitikai kérdés tehát, hogy 2004. február elsejéig fennmaradjanak-e a közbeszerzési törvény preferenciális szabályai, vagy már korábban megváltoztassuk azokat. Számos érv szól az egyik és szintén sok a másik megoldás mellett. Kétségtelen, hogy a közbeszerzési gyakorlat nem igazolja vissza maradéktalanul a preferenciákhoz fűzött gazdasági megfontolásokat. Annyi szintén bizonyos: a kötelező preferenciális szabályokat meg kell szüntetni, és az előnyre módot adó rendelkezéseket felülvizsgálni, figyelembe véve az Európai Bizottság közelmúltban kiadott értelmező közleményeit is, amelyek a közbeszerzésre alkalmazandó uniós jog környezetvédelmi és szociális szempontú kiegészítésének lehetőségét taglalják.
