Forintban vagy devizában
Európai autóról lévén szó, a megrendelés és a kiszállítás között így is csak kevesebb, mint két hónap telik el. Ennek a szállítási határidőnek nemcsak azért van jelentősége, mert a vevő minél előbb szeretne a kiválasztott kocsihoz jutni, hanem - mint látni fogjuk - a rendelés teljesítésének időtartama alatt a devizapiacon sok minden történhet, ami befolyásolja a kocsivásárlás pénzügyi feltételeit, esetleg a vevő kárára.
Ha nem fizetik ki teljes egészében készpénzben az autót, akkor választani lehet különféle hitelkonstrukciók között. A döntést elősegíti a hitel összegétől, futamidejétől és devizanemétől függően kiszámított törlesztési táblázat és a kötelezően közölt - ma már önálló reklámértékkel bíró - THM, azaz a teljes hiteldíjmutató. Számomra meglepő módon a felkínált hitelkonstrukció eleve svájci frank alapú. Arra a kérdésemre, hogy egy forint alapú hitelnek milyenek is lennének a kondíciói, kapok választ, de azzal a megjegyzéssel, hogy én vagyok két év óta az első ügyfél, aki egyáltalán érdeklődik a forinthitel feltételei iránt.
Azt, hogy szeretném elkerülni az árfolyamkockázatot, az ügynök érti, de nem igazán tulajdonít neki jelentőséget. Pedig egy devizahitel esetén a THM sem annyi, amennyi, nem biztos, hogy tartalmazza az alkalmazott vételi-eladási árfolyamok különbségéből fakadó költségeket, s legfőképp nincs bemutatva, hogy az alapul vett svájci pénz-piaci kamatok és a forint-svájci frank árfolyamának jelentős elmozdulása esetén hogyan változik a THM és a havi törlesztés mértéke.
Pillanatnyilag egy hároméves futamidejű, 2 millió forintos svájci frank hitel esetén nagyjából 75 ezer forint a havi részlet, forint alapú finanszírozás esetén pedig 87 ezer forint. Ez pedig nem olyan nagy különbség, amely nem fordulhatna meg gyorsan. A svájci frank hitel havi részlete meghaladhatja a forinthitelét, ha változik a devizapiaci helyzetkép, és a svájci frank egy kamatemelkedéssel támogatottan, erősödik a forinthoz képest.
Az árfolyamkockázat elkerülése érdekében tehát a forintkonstrukciót kell választanom, de mint kiderül: az árfolyamkockázat nem kerülhető el így sem! Ez ugyanis az adásvételi szerződés mellékletét képező üzleti feltételekben visszaköszön. Ennek egyik pontja így szól: "Ha az Eladó a szállításig az eladási ár 5 százalékánál nagyobb áremelést hajt végre, a Vevő elállhat a szerződéstől, kivéve, ha az áremelés az Eladó működési körén kívül eső és akaratától független intézkedés vagy körülmény miatt következik be, úgymint adó, vám és illetékek emelkedése, illetve mindazon esetekben, amikor az áremelést jogszabály-módosítás, valamint árfolyamváltozás (kiemelés tőlem) indokolja."
Kérdés, hogy minek az árfolyamának mekkora változása milyen mértékű eladásiár-emelést indokolhat? Ez nem derül ki az üzleti feltételekből. Tegyük fel, hogy a forint-euró árfolyamáról van szó, lévén, hogy a kocsi európai gyártású. A megrendelés és a szállítás között nem több, mint két hónap telik el, és ebben az időszakban, forintban rögzített eladási ár esetén a gyártó vagy inkább a magyarországi importőr fut egy árfolyamkockázatot, melyet könnyen lefedezhetne a devizapiacon. Ha ezt megtenné, akkor saját érdekeit szem előtt tartva sem kellene módosítania árfolyamváltozásra való hivatkozással a forintban megállapított eladási árat. Ha nem fedezte le magát, akkor viszont az üzleti feltételekből kitűnő, hozzá nem értő pénzügyi gazdálkodás következményeit akarja szükség esetén a vevőre hárítani. Ez valami olyasmi, ami nehezen nevezhető külső körülménynek.
Az ügynök megnyugtatott: a mai túlkínálat mellett az importőr általában tartózkodik az esetleges kedvezőtlen irányú árfolyamváltozások gyors áthárításától. A vásárló részéről így a kockázatkezelés csak abban merülhet ki, hogy bízik a nagynevű márka magyar importőr cégének jóindulatában addig, amíg az autóimportáló tevékenység mellé felveszi a kockázatkezelést is a profiljába. Ami a növekvő forgalom miatt nem ma, hanem inkább tegnap óta indokolt lenne.
