Brüsszel nem érti a magyarok gondolkodását az otthonunkkal kapcsolatban sem
„Az én házam az én váram” – mondja a közmondásunk. Ebből következik, hogy hazánkban, aki csak teheti, törekszik saját tulajdonú otthonban élni. A bérleményt átmeneti megoldásnak tekintjük, akárcsak a kollégiumot annak idején, diákkorunkban.
Magyarországon él a lakosság a harmadik legnagyobb arányban a saját vagy a háztartás valamelyik tagjának tulajdonában levő ingatlanban. Sőt 2010 óta még nőtt is ez az arány, 2024-ben már 91,6 százalék volt. Az unió átlagában a lakosság harmada bérleményben, kétharmada saját ingatlanban él, Németországban már a lakosságnak több mint fele bérlő. 2010 óta mindössze hat országban tudott nőni a tulajdonban élők aránya.
Nálunk ez a növekedés úgy történt, hogy közben felére csökkent a jelzáloggal terhelt ingatlanban élők aránya. Az uniós átlaghoz hasonló szinten voltunk 2010-ben, majdnem minden negyedik honfitársunk élt jelzáloggal terhelt lakásban, ma már csupán 12,5 százalék az arányuk.
A jelzálogmentes saját ingatlanban élők aránya nálunk a negyedik legnagyobb. Ehhez hozzájárult az is, hogy nagyon rossz tapasztalatokat szereztünk a devizahitelezés időszakából, ezért mindenki csak úgy lépett tovább újabb vagy nagyobb lakásba, ha biztosan megengedhette magának. Ez az építőipart és az ingatlanpiacot is fékezte. Ebből a helyzetből segít kilépni a múlt év szeptemberében indult 3 százalékos, első lakáshoz jutókat támogató hitel, amely iránt az előzetes várakozásokon felüli az érdeklődés.
Hazánkban a népesség 8,4 százaléka él bérleményben, melynek fele-fele piaci árú, illetve kedvezményes vagy ingyenes bérlemény. A kedvezményes bérlemények aránya folyamatosan csökken, 2010 óta megfeleződött. Ez mutatja, hogy folyamatosan csökken azoknak a munkahelyeknek a száma, amelyek szolgálati lakást tudtak biztosítani, illetve a rendszerváltás óta csökken az önkormányzati bérlakásállomány.
Azonban hazánkban a fele-fele arány a bérlakásokban élők között kiugróan jónak mondható még mindig, hiszen az unió átlagában a bérlők kétharmada piaci áron bérli a lakását, Németországban pedig a teljes lakosság majdnem fele él piaci árú bérleményben.
A migránsok betelepítése ezt az arányt jelentősen növelte, és egyre nagyobb feszültségeket okoz a nyugat-európai államokban.
Ezek a számok is igazolják, hogy a magyar kormány jól döntött, amikor elutasította a migránsok befogadását. Mindez összességében biztonságosabbá, élhetőbbé tette az országot, és nem utolsósorban a lakáspiacra is kihatott, nekünk nem kell a betelepülők tömegének lakhatásáról gondoskodni. Nálunk továbbra is és egyre inkább prioritás marad a magyar családok életkörülményeinek a javítása és az otthonteremtés támogatása, ami végső soron mind azt a célt szolgálja, hogy a gyermekvállalási kedv növekedjen, és ne a migránsok gyerekeivel teljenek fel az óvodáink.
Brüsszelben ezt a gondolkodást nem értik, vagy nem akarják érteni, nem érzik a saját otthon, a kötődés fontosságát, ezért is támadnak minket a lakáshoz jutást segítő kedvezményeink miatt is.
A magyar kormány felvállalta a konfliktusokat az uniós hivatalnokokkal a magyar családok érdekében, de szüksége van az emberek támogatására. Az áprilisi választáson múlik, hogy meg tudjuk-e védeni az otthonainkat, meg tudjuk-e őrizni az elért eredményeket a rezsicsökkentéstől kezdve az édesanyák és a fiatalok szja-mentességéig.
