A jövő influenszere nem is létezik – ki profitál a dollármilliárdos AI-iparból?
Az influenszermarketing mint iparág az elmúlt években látványos növekedést produkált. A prognózisok szerint a piac 2030-ra elérheti a 121,81 milliárd dollárt, ami több mint 30 százalékos éves növekedési ütemet jelentene. Ezzel párhuzamosan a meserségesintelligencia- (AI) influenszerek külön szegmense még gyorsabban skálázódik. Egy kutatás szerint a piac 2023-ban 6,9 milliárd dollárt ért, és 2032-re akár 154,6 milliárd dollárosra nőhet, több mint 41 százalékos CAGR mellett. A trend mögött az áll, hogy a márkák egyre inkább integrálják az AI-t kampányaikba: 2025-re a cégek mintegy 60 százaléka már használt valamilyen mesterséges intelligenciát az influenszerprogramok kezelésére, és a virtuális karakterek már a költések 30-35 százalékát is felemésztették.
Az AI-influenszerek árversenybe szállhatnak a hús-vér tartalomgyártókkal
A virtuális karakterek egyik legnagyobb üzleti előnye a költséghatékonyság . Egy teljes videóprodukció akár 50 ezer dollárba kerülhet ismertebb emberi szereplőkkel, míg virtuális influenszerrel ennek költsége akár 1000 dollár alá is csökkenhet. Emellett a márkák teljes kontrollt kapnak az üzenetek felett, és elkerülhetik a botrányokból fakadó reputációs kockázatot. Ez a kiszámíthatóság már most átrendezi a büdzséket, ugyanakkor a hitelesség továbbra is kérdés marad.
A Statista szerint az AI egyszerre növeli a hatékonyságot, és jelent kihívást a fogyasztói bizalom szempontjából, ezért a cégek igyekeznek egyensúlyt találni a technológia és az emberi kapcsolat fenntartása között.
A profittortából eközben egyre nagyobb szeletet követelnek maguknak a piac új szereplői: az AI-jal foglalkozó ügynökségek és „egyszemélyes médiacégek”.
Ügynökségi modell: teljes kontroll, stabil bevétel
Lil Miquela a virtuális influenszerek egyik legismertebb figurája: egy tudatosan felépített digitális karakter, amelyet a Los Angeles-i Brud hozott létre azzal a céllal, hogy egy teljes mértékben kontrollálható, márkakompatibilis személyiséget kínáljon a reklámpiac számára.
A modell többmilliós Instagram-közönséget épített, olyan divatházakkal működött együtt, mint a Prada vagy a Calvin Klein, és iparági becslések szerint éves szinten akár 10-12 millió dolláros bevételi potenciált képvisel.
A projekt jelentősége azonban túlmutat a technológiai bravúron: Miquela jelenléte egy kifinomult narratív struktúrára épül, ahol a karakter köré szervezett történetek – identitás, társadalmi érzékenység, személyes hangvételű megszólalások – érzelmi kapcsolódási pontokat teremtenek a közönséggel.
A monetizáció klasszikus csatornái nem változtak
- szponzorált posztok,
- merch,
- reklámbevétel,
csak a működés lett automatizált.
Hasonlóan meghatározó példa Shudu Gram, akit Cameron-James Wilson alkotott meg a The Diigitals keretében: a luxusesztétikára hangolt virtuális szupermodell gyorsan megjelent a presztízsfelületeken, többek között a Vogue-ban és a Fenty Beauty kampányaiban, jelezve, hogy a high-fashion szektor már nem feltétlenül ragaszkodik a fizikai valósághoz, ha a vizuális minőség és a brandilleszkedés biztosított. Shudu pályája ugyanakkor az egyik legélesebb szakmai vitát is felszínre hozta: kritikusok a „digitális blackface” példájaként hivatkoznak rá, mivel egy fehér alkotó által létrehozott karakter profitál egy sötét bőrű nő esztétikai reprezentációjából.
A dilemma így nem csupán kulturális, hanem gazdasági természetű is – arra irányítja a figyelmet, hogy amikor egy márka tökéletesen irányítható digitális modellt választ, az potenciálisan valódi, sokszor rendszerszinten alulreprezentált modellektől vonhat el láthatóságot és munkalehetőséget.
A „digitális iker” korszak is megérkezett
A technológia már a legnagyobb sztárokat sem kerüli el, de aki felismeri ebben az üzleti lehetőséget, az dollármilliárdos iparágba szállhat be. A Forbes beszámolója szerint Khaby Lame – a néma reakcióvideóival elhíresült tartalomgyártó – cége 975 millió dollárért került egy hongkongi vállalathoz, amely AI-alapú másolatot készítene róla többnyelvű e-kereskedelmi tartalmakhoz. Az ilyen projektek akár évi 4 milliárd dollár bevételt is hozhatnak. Az élő közvetítésre épülő e-kereskedelem önmagában is óriási profitokat termel: 2024-ben például több mint 40 milliárd dollárt, de ez 2033-ra 672 milliárd fölé is nőhet.
Nem kiváltják, hanem átalakítják a piacot
Minden nagyobb technológiaváltásnál megjósolták a régi trendek leáldozását, a streaming mellett mégis járunk moziba, az újság mellett pedig olvasunk könyveket. Lehet, hogy a piac átalakul, de nem szűnik meg az igény a valódi emberi kapcsolódásra, sőt, akár fel is értékelődhet!
A virtuális influenszerek inkább új szolgáltatási kategóriát hoznak létre, mintsem teljesen kiszorítják az emberi alkotókat – a szakértők szerint a két modell együtt fog létezni.
Egy dolog biztos: a jövő influenszere lehet, hogy sosem késik el a forgatásról – mert nem is létezik.
