A hazai városok csupán nyolc százalékának jók a paraméterei
A gazdasági fejlettség, az intézményrendszer, a foglalkoztatottság, a felsőoktatás súlya, az innovatív magatartás, a k+f szektor súlya egyaránt meghatározza, hogy egy-egy régió, település mennyire képes megújulni humánerőforrás szempontjából. Rechnitzer János és Smahó Melinda, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének (KTI) két kutatója összesen 251 várost vizsgált ezen tényezők alapján, majd 12 klaszterre osztotta fel az országot, méghozzá az egyes területek humánerőforrás-jellemzői szerint.
Az 1. klaszter három nagyvárosa, Szeged, Pécs és Debrecen mint tradicionális regionális központ, a felsőoktatási és innovációs folyamatok középpontjában állnak, sőt munkaerő-piaci és gazdasági paramétereik is kedvezők - állapította meg a két kutató. Innováció terén a 2. klaszter nagyvárosai, Miskolc és Nyíregyháza is központi szerepet tölt be, ám gazdasági fejlettség tekintetében alulmaradnak. A kutatók úgy vélik, ha a két város gazdasági potenciálja növekszik, akkor minden adott lesz a sikeresebb innovatív szerepvállaláshoz. A 3. klaszterbe sorolták Győrt, Székesfehérvárt és Kecskemétet. Elismerték, hogy ezeknek a városoknak számos innovációs kezdeményezésük van, megfelelő az intézményrendszerük, ám humánpotenciáljuk mérsékelt, nincsenek egyetemi bázisaik, vagy nem tekintenek vissza nagy múltra. Közös jegyük, hogy gazdaságilag rendkívül fejlettek, a külföldi tőke aránya jelentős.
A 4. csoport városaiban meghatározó a felsőoktatás szerepe, kedvezők a gazdasági társadalmi feltételek is. Ám a nem fővárosi populáció 8 százalékát kiadó hat városban - Sopron, Szombathely, Veszprém, Kaposvár, Békéscsaba, Eger - kevés az innovációt segítő és kiszolgáló intézményrendszer, illetve alacsony a megvalósult, újító kezdeményezések aránya. Az 5. klaszter városai, Szentendre, Zalaegerszeg, Szolnok, Szekszárd már korántsem sorolhatók felsőoktatási-kutatási szempontból a centrális szerepkörű települések közé. A két kutató szerint ezekre mégis jellemző, hogy jól szervezett a civil társadalmuk, magasak az iskolázottsági mutatóik és kedvező értéket mutatnak a tudásorientált, vezetői-értelmiségi pozíciók lakosságszámra vetített mérőszámai is. Bár a megfelelő lokális humánerő aránya kiugróan magas, a felsőoktatás és kutatás-fejlesztés fajsúlyos, mégis csak átlagos a helyi újító kezdeményezések száma a 6. klaszterben. Gyöngyösön, Keszthelyen és Gödöllőn az innovációs intézményrendszer sokoldalúsága is mérsékelt. A meghatározó tudásbázisok között említik Budaörst és Budakeszit, mégis a 12. klaszterbe helyezik őket, mivel az agglomerációs gyűrű két települése kilógott a rendszerezésükből. Itt ugyanis kiugróan magasak a gazdasági és munkaerő-piaci adottságok. A gazdasági és iskolázottsági paraméterek, valamint a fejlett, tudás alapú, képzettségorientált pozíciók száma messze kiemelkedik a többi hazai kis- és középvárosétól.
Bár ezt a 6+1 klasztert tekintik humánerőforrás szempontjából meghatározónak, állításuk szerint további öt csoportba sorolhatók a hazai városok. A 7. klaszterbe összesen 20 olyan települést soroltak, amelyek az ország különböző pontjain szétszórva helyezkednek el, és komoly átalakulási, illetve szerkezetváltási hatások érték őket, így fejlődési pályájuk még kétesélyes. A korábbi és a jelenlegi ipari centrumok, a volt szocialista városok többsége, illetve a kedvezőtlenebb helyzetű megyeszékhelyek sorolhatók ide.
A 8. csoport az üdülővárosok, az idegenforgalmi potenciálra építő települések, a kistérségi központok, illetve az újonnan létrejött ipari centrumok gyűjtőhelye - fogalmaz Rechnitzer János és Smahó Melinda. Igaz, ebben a 23 városban kedvezők a gazdasági és munkaerő-piaci lehetőségek, a foglalkoztatottak körében magas a diplomások száma, az újítóképességükhöz szükséges innováció terén mégis elmaradottak. A 9., 10. és 11. klaszterbe 185 város tartozik, ahol körülbelül kétmillióan laknak. Itt az alulfejlettség jellemző, hiszen az innováció ösztönzése, a támogatások, a helyi gazdaság és társadalom megújuló képessége is hiányzik. Az iskolai végzettség, a civil szféra életképessége és a gazdasági potenciál alapján a 9. klaszterbe tartozó 59 városban nincs megfelelő humánerő. A 10. csoporthoz sorolt szintén 59 városban átlagosak a felsőoktatási és a k+f adottságok, ám fejletlenek a gazdasági és társadalmi jellemzők. A 11. klaszter városai a leghátrányosabbak, ide 67 települést soroltak a kutatók. Egységesen rosszak a fejlettségi mutatók, az innovációs képesség teljesen hiányzik. A kutatásból egyértelműen kiderül, hogy a városok tudás alapú tagozódását meghatározza a méret. (KI)
