A kényszervállalkozó evásokat jelentős jövedelemvesztésbe kényszerítik
Nagyjából 25 százalékos jövedelemcsökkenést hoz az ekho az evához képest. Félő, hogy az új közteher-viselési formával az érintetteket a hangzatos érvek ellenére belekényszerítik a keresetvesztésbe.
Lényegesen kevesebb pénzt vihet haza az evás vállalkozó, aki jövőre a közterheket az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás (ekho) alapján fizeti meg. Ismeretes, a hétfőn a kormány által benyújtott törvényjavaslat értelmében 25, FEOR-szám alapján meghatározott foglalkozás képviselői (jellemzően a művészeti foglalkozást űzők és a médiában dolgozók) jogosultak jövőre az ekhót választani. Az érintettek döntő részben ma egyéni vállalkozóként vagy bt. keretében dolgoznak, és eváznak. Számukra nem érné meg, hogy éljenek az új közteher-viselési formával, hiszen lapunk számításai szerint ennek nyomán a kézhez kapott jövedelmük körülbelül egynegyedével csökkenne.
Kalkulációinkban azzal a feltevéssel éltünk, hogy a kifizető összes kiadása változatlan. Vegyük azt az esetet, amikor ez az összköltség 202 200 forint. Egy evás - a jövő évre beharangozott 20 százalékos áfakulcsot figyelembe véve - az áfával növelt összeget, azaz 242 640 forintot számláz ki, a kifizető pedig az áfát visszaigényli. Az evás a 242 640 forintból 15 százalék evát, valamint egyszázaléknyi iparűzési adót fizet, továbbá le kell rónia a minimálbér 8585 forintra rúgó járulékterheit. Így összességében 175 722 forintot tehet zsebre. Ha az illető ekhóra váltana, akkor 135 303 forinthoz jutna, azaz 23 százalékot veszítene. Ez a következőképpen jön ki. A kifizető 202 200 forintos költsége három részből keletkezik. Egyrészt meg kell fizetnie az 1950 forintos tételes ehót, másrészt a minimálbért és annak közterheit (ami összesen 86 055 forint) is állnia kell, harmadrészt pedig az ekhós bérnek a minimálbér levonásával maradt részére 20 százalékos ekhórészt kell befizetnie. Ennek alapján a 20 százalékos ekhóval terhelt részbér 95 162 forint. A magánszemély ebből kifolyólag megkapja a minimálbér az őt érintő járulékok levonásával maradó hányadát (54 415 forint), valamint a 95 162 forint 85 százalékát, mivel neki 15 százalékos ekhót kell lerónia az adóhatóság irányába.
Lapunk kiszámolta különböző összköltségekre, hogy menynyi marad az eva és az ekhó esetén. (Lásd a táblázatot.) Ebből kiderül, hogy az az evás vállalkozó, aki csupán az áfával növelt minimálbért számlázza ki, 9 százalékot veszítene az ekhóra való áttéréssel. A jövedelemvesztés a kiszámlázott összeg növekedésével eleinte gyorsan nő körülbelül 200 ezer forintos nettó értékig (ott 23 százalék a jövedelemcsökkenés), utána azonban a veszteség mértéke alig emelkedik, félmillió forintos nettó összegnél 27 százalék.
Noha a számítások alapján egyértelmű, hogy nem éri meg áttérni az ekhóra, és a törvényjavaslat lehetővé teszi az eva és az ekho párhuzamos alkalmazását, a színlelt szerződésekkel munkát végző evásokat azonban lényegében rákényszerítik az ekho választására. Jövő júniusban jár le ugyanis a színlelt szerződésekre vonatkozó adómoratórium: akkortól lehetőségük lesz arra az állami hatóságoknak, hogy a munkát a munkaviszonyra jellemző feltételekkel végző vállalkozó esetében átminősítsék a szerződést munkaviszonnyá, a kifizetőt és a magánszemélyt az elmaradt adó- és járulékterhek megfizetésére kötelezzék, ráadásul a színlelt szerződés megléte - már az idén szeptembertől - büntetőjogi következményekkel is jár. Ez esetükben még az ekhónál is drasztikusabb keresetcsökkenéshez vezetne. Ezért, hogy mérsékeljék a veszteségüket, át kell térniük az ekhóra - máskülönben kiteszik magukat a színlelt szerződéssel összefüggő veszélyeknek - magyarázza Vadász Iván. A Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének alelnöke hozzáteszi: az ekho szabályozása - a törvényjavaslatban meghatározott formában - túl bonyolult, nem átlátható és nem illeszkedik harmonikusan az adójogszabályokhoz, ebből következően rengeteg vita alapját teremti meg a jövőben. (VG)
