Beszorult a jobboldal, de észre sem veszik

Körösényi András politológus a Heti válasz mai számában megkísérelt választ adni arra a kérdésre, hogy miért győzőtt a kormánykoalíció.
A szkértő leszögezi, hogy semmiképpen sem a kormányzati teljesítmény miatt: "a rendszerváltás óta a leggyengébben teljesítő kormányok voltak hivatalban az elmúlt négy évben."
"Felelőtlenül és az ország hosszú távú érdekei ellenére kormányoztak. Kormányzásuk alatt nőtt a korrupció. Gazdaságpolitikájuk szakmailag hozzá nem értő vagy cinikus, amely a szavazók rövidlátására, inkompetenciájára, az állampolgárok megtévesztésére épített. Mindehhez asszisztált a média, a közgazdászok és az ellenzéki politikusok is" - teszi hozzá Körösényi, aki bírálja az ellenzéket, mert nem nyújtott ezzel szemben világos alternatívát.
A politológus azonban felsorol három olyan tényezőt, amelyet mindenképpen jelentős, a választásokat eldöntő politikai teljesítménynek kell tekinteni.
Az első az, hogy szocialistáknál megoldódott a párt vezetettségének problémája: Gyurcsány Ferenc színre lépésével valódi vezetője lett a pártnak. "A nyitottabb párton belüli karrierlehetőségek következményeként a szocialista vezetésben ma több az új arc, mint a Fideszben, s a párt miniszterelnöke és elnöke is ezek közül került ki."
Másodikként a menet közbeni kormányfőcserét említi Körösényi. A parlamentarizmusban rejlő ilyen innovatív tettre még nem volt példa 1990 óta, majd hozzáteszi: minderre a szabaddemokraták nélkül valószínűleg soha nem került volna sor.
Harmadik tényezőként pedig a Gyurcsány-Hiller páros által hozott új politikai stílust és ideológiát nevezi meg a szerző.
A kormányfő érti a mediatizált politika és a tömegkultúra által vezérelt világot, ezzel dinamizmusban fel tudta venni a versenyt Orbán Viktorral. "A szocialisták a politikai mozgósítás és táborszervezés korszerű eszköztárát tekintve behozták korábbi lemaradásukat (például rétegspecifikus reklámokkal, internetes játékokkal), sőt, mintha megelőzték volna versenytársukat."
Gyurcsány azonban nemcsak stílusban hozott újat, de kilábalást is ígér a hazai baloldalt másfél évtizede sújtó szellemi-ideológiai válságból.
"A blairizmus és a giddensi "harmadik út" híveként a liberális gazdaság- és a baloldali társadalompolitika egyfajta ötvözetét vetíti előre. Ez két szempontból is stratégiai előnyt jelenthet a szociálliberális baloldal számára. Egyrészt azért, mert az új ideológia gyógyír a nómenklatúra-, illetve a szocialista újburzsoázia másfél évtizedes politikai identitásválságára, és egyben "korszerű" és vonzó az értelmiség, valamint az ideológiailag fogékony fiatalok, egyetemisták számára. ... A másik stratégiai előny ott jelentkezik, hogy az új ideológia segítségével a jobboldal tartósan beszorítható az antiglobalizációs, piacellenes, protekcionista-populista karámba.
A dolog tragikuma az - különösen konzervatív szempontból -, hogy az utóbbiak ezt észre sem veszik, vagy ha igen, még örülnek is neki" - zárul Körösényi András elemzése. (Heti Válasz)