Semprún, a mesteri mesélő
Sok könyvbarát nemrég személyesen is találkozhatott a kortárs világirodalom egyik legjelentősebb alkotójával: Jorge Semprún a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként járt hazánkban. Erre az alkalomra jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában legújabb kötete is, a Húsz év, egy nap, amelyet Semprún spanyolul írt. Ahogy maga a szerző említette: nem is tudta volna másképp megírni ezt a könyvet, mint az anyanyelvén, mert noha korábban franciául írta a könyveit, ezúttal a téma miatt spanyolul „jöttek” a szavak.
Semprún mindössze tizennégy esztendős volt, amikor Spanyolországban kitört a polgárháború, s a családjával Franciaországba menekült, így már Párizsban járt egyetemre. Amikor a nácik elfoglalták az országot, csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. A Gestapo 1943-ban letartóztatta, börtönbe zárta, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba deportálta. Ebből született meg A nagy utazás című regény, igaz, csak 16 évvel később. Semprúnnak távolságot kellett teremtenie ahhoz, hogy meg tudja írni a történteket. A nagy utazás 1963-ban jelent meg, s egy csapásra világhírű íróvá tette. Magyarul már a következő esztendőben kiadta – Réz Pál kitűnő fordításában – az Európa könyvkiadó, amely most, Semprún budapesti látogatása alkalmából ismét megjelentette ezt a megrázó regényt.
Olvasható már magyarul Semprún legújabb műve, a Húsz év, egy nap című regény is. Semprún mesterien váltogatja az idősíkokat, s ahogy haladunk előre az olvasással, úgy tudunk meg egyre többet a szereplőkről, valamint egy rejtélyes gyilkosságról. A könyvben valós személyek is szerepelnek, ugyanakkor szó sincs dokumentumregényről. Az elbeszélő lebilincselően, mondhatjuk: mágikusan meséli el az izgalmas történetet. A regény egyik legfontosabb alakja a titokzatos Federico Sánchez – Semprún egyik álneve volt ez, amikor vállalta az illegális kommunista tevékenységet a Franco-diktatúra idején, 1952-ben ugyanis belépett a spanyol kommunista pártba, s az ellenállási mozgalom tagjaként, Federico Sánchez álnéven írt cikkeket.
A regény kerete az a furcsa engesztelő szertartás, amelyet minden évben megtartanak, emlékezve egy brutális gyilkosságra. A könyv akár remek detektívregény is lehetne, hiszen húsz évvel korábbi, 1936-os bűntettet jár körül: akkor ölték meg az Avendano család legkisebb fiát a parasztok, a polgárháború első napján. Az engesztelő szertartás azonban csak keret. Szép lassan kibontakozik előttünk az ifjú José María Avendano alakja, szerelme a gyönyörű Mercedeszszel, a család mostani kapcsolatai – mindez tele erotikával, mesterien elbeszélve. Az izgalmas történet fölfejtése közben úgy kapunk képet arról a korszakról, hogy eleven figurák sora bontakozik ki előttünk. A személyes élmény ezúttal is letehetetlen regény megírására ihlette Semprúnt.
