Csoma – az élet vendége

A cím már önmagában telitalálat, Kőrösi Csoma Sándor meg igazán megbecsült vendége volt az életnek. Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszántan, lelkesen kereste a magyarok bölcsőjét. 1819-ben indult útnak egyedül, gyalogszerrel, kevés pénzzel Törökországon, Iránon és Afganisztánon át Tibetbe. A Himalája déli lejtőjén egy kolostorba költözött, ahol két évig élt. 1834-ben készült el két kiemelkedő műve: a tibeti nyelvtan feldolgozása és a tibeti–angol szótár.

Mindezekről már sokat olvashattunk, Szemző Tibor filmjében is hallunk ezekről utalást. De nem ezért fontos megnézni a Csoma-legendáriumot. A film láttán különös találkozás szemtanúi lehetünk: Csoma és a róla szóló filmet alkotók valódi találkozása tárul fel a nézők előtt. A zenészként, zeneszerzőként ismert Szemző Tibor a 37. Magyar Filmszemlén a rendezői látvány díját kapta ezért a filmért. Az alapanyagot még a kilencvenes évek végén gyűjtötte ott távol, a világ tetején, múlt és jelen között. A forgatókönyvet Sári László írta, aki említi Goethét, idéz a Bibliából és a Tibeti halottas könyvből. Gyönyörű sorok kapnak új köntöst ebben a filmben.

Még egy különös találkozás: az operatőr, Szaladják István szintén spirituális elme. A felvételek Észak-India, Nyugat-Tibet olyan helyszínein készültek, ahol Kőrösi Csoma Sándor megfordult, így például Kanam faluban, ahol Csoma a tibeti–angol szótárat és a buddhizmusról készített dolgozatait írta. A hol dokumentumszerű, hol mesebelien „elemelt” képi világ, a szöveg és a zene egységet alkot, s itt ki kell emelni Roskó Gábor nagyszerű animációit is.

A film alkotói szerencsés emberek, megcsillant a remény, hogy megértsék, mi tartotta fogva Kőrösi Csoma Sándort ezen a vidéken, miért töltött éveket magányosan a hegyek között. Úgy tetszik, Szemző Tibor alkotótársaival együtt választ kapott a miértekre.