A magyarok relatív többsége "jóléti-szocialista" értékrendet vall
A demokratikus intézményrendszer működésének és legitimációjának elengedhetetlen feltételei közé sorolható, hogy az együttműködés, a társak iránti minimális bizalom, a közösség ügyei iránti elkötelezettség, valamint az önös érdekekről a közösségért való részleges lemondás normái belső értékké váljanak a közösség tagjai számára. És persze az is, hogy a közösség érdekeit védő normák megsértőit ‑ például az adójukat eltitkolókat ‑ a közösség valamilyen formában elítélje, viselkedésüket helytelenítse.
A sok tekintetben bezzeg-országoknak számító skandináv államokban például közismerten igen erős a társadalmi szolidaritás és az egymás iránti bizalom: a svéd iskolások dolgozatjegyeit például „bemondásra” írják be a tanárok a naplóba, az egyetemeken a tanszéki bulikra ugyanúgy hivatalos a takarítónő, mint a professzor, aki természetesen tegeződik az előbbivel. Dániában pedig a különösen gazdag polgárok a világon párját ritkítóan magas személyi jövedelemadót fizetnek, bár ezt cinikusan úgy is lehet értelmezni, hogy nem annyira a társadalmi szolidaritás, mint a társadalmi nyugalom – befektetéseik szempontjából is lényeges – fenntartása érdekében.
Végül olyanok is akadtak, igaz, csekély számban (4 százalék), akik szerint az emberek azért tartják be a törvényeket, mert el akarják kerülni, hogy lelkiismeretfurdalásuk legyen. Annak ellenére egyébként, hogy a jelenlegi alacsony szabálykövetési hajlandóságért és gyakori adóelkerülésért sokan az elmúlt rendszer „hamisságait” (a nem a polgároknak, hanem a megszálló hatalom képviselőinek felelős intézmények és vezetők, a korrupció, a második gazdaság és a második nyilvánosság) teszik felelőssé, a törvénytisztelet motivációit illetően nincs különbség a rendszerváltás idején még nem, illetve már felnőtt válaszadók között.
A magyarok a közösség normáinak és szabályainak betartásánál fontosabbnak tartják az anyagi jólétet: az előbbit a válaszadók kétharmada, az utóbbit háromnegyedük tartja az egyik legfontosabb dolognak. A többség nem nevezte a két legfontosabb érték valamelyikének a társadalmi egyenlőséget, az emberek beleszólását a döntések meghozatalába, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát. Ezek alapján összességében a megkérdezettek 42 százaléka tartozik a jóléti-szocialista csoportba, 40 százalék a rendpárti szabálykövetők közé, minden tizedik egyenlősítő-szocialista érzelmű, 5 százalékra jellemző a civil öntudat, és mindössze 2 százaléknyian vannak a liberális szabadságeszmény követői. Ebben már jelentős eltérések adódtak a válaszadók életkora szerint: azok körében, akik a rendszerváltás utáni években váltak felnőtté, többen sorolhatók a jóléti-szocialista, míg az idősebbek körében többen a rendpárti szabálykövető típusba.
A szabálykövetéssel, illetve szabályelkerüléssel kapcsolatban a válaszadók túlnyomó része (nyolctizede) úgy gondolja, hogy a jogszabályokat minden körülmények között be kell tartani, tekintet nélkül arra, hogy ez hogyan érinti az adott egyén saját érdekeit, ám ha valaki mégis megszegi őket, akkor ez jelentősen rombolni fogja az önbecsülését.
A magyar közvélemény egyébként kreatívan értelmezi a szabálykövetést: a többség (tízből hat válaszadó) nem tartja fontosnak, hogy mindig a jogszabályok szellemében járjanak el az emberek, azaz a hiányos szabályozás miatt adódó kiskapuk kihasználását rendben lévőnek tartják. Ezen túl majd minden hatodik megkérdezett szerint ha nem derül ki, nem bűn megsérteni a szabályokat.
A fiatalabb, a rendszerváltás után felnőttkorba lépett generációk egyébként nagyobb arányban tartják elfogadhatónak a kiskapuk kihasználását, míg a rendszerváltást felnőtt fejjel megélők közül az olyan szabályszegést, ami nem derül ki.
Bár a pszichológiai és pedagógiai irodalomban elterjedt nézet az, hogy a család csak a gyermek fejlődésének korai szakaszában rendelkezik egyértelmű befolyással a szocializációjára, a felső tagozatosoknál már az iskola, illetve a kortárscsoport veszi át a vezető szerepet, a közvélemény nagy többsége (héttizede) úgy véli, az egyének erkölcsi érzékének kialakításában a családnak van a legnagyobb szerepe. Az iskolának és a barátoknak összesen csupán 7 százaléknyian tulajdonítottak főszerepet az erkölcsi szabályok elsajátításában. A család után egyébként az emberek szerint a morális érzék második legfontosabb alakítója a jog.
A magyarok relatív többsége (egyharmada) igyekszik távol tartani magát az élvezetektől és a nem teljesen szabályos megoldásoktól, azaz életszemléletüket azzal az állítással jellemezték, mely szerint „Kerüld el a világ csábításait, élj tisztán és tisztességesen”. Összesen ennyien vannak azok is, akik valamilyen módon a saját boldogulásuk materializálódására törekszenek, azaz kemény munkával gazdaggá, illetve híressé igyekeznek válni: minden tizedik választotta életszemlélete jellemzésére a „Dolgozz keményen, és gazdag leszel”, minden ötödik pedig a „Vedd komolyan a tanulást, mert így szerzel nevet magadnak” mondatot.
Minden nyolcadik ember tartozik a hedonista-posztmaterialista csoportba, és vallja azt, hogy „Ne gondolj a pénzre és a hírnévre, csak éld az életet, ahogy neked a legjobb”. Szintén minden nyolcadik ugyancsak elutasítja az anyagi célokat, de nem a saját intellektuális vagy érzelmi élvezetei kedvéért, hanem mások boldogulása, megsegítése miatt, ők a „Ne magadra gondolj, hanem arra, hogy mit adhatsz másoknak” állítást választották.
Minden tizedik ember sorolta magát a minimalista-hedonista csoportba, azaz választotta életszemlélete jellemzéséül azt, hogy „Használd ki minden nap örömét, könnyen és gondtalanul”. A rendszerváltás után felnőtté vált generációk tagjai nagyobb arányban sorolták magukat a minimalista-hedonista csoportba, míg az idősebbek a puritán, a világ csábításait elkerülni igyekvők közé. (www.median.hu)
