Gyurcsány Szembenézésére "totális és könyörtelen elutasítás" lesz a válasz?
Gyurcsány Ferenc - mint az internetes naplójából kiderül - 4-5 munkanap alatt írta meg múlt héten megjelent Szembenézés című elemzését. A Népszabadság mellékleteként megjelenő dolgozatot szinte mindenki kommentálta már: az ellenzéki pártok vezetői mellébeszélésnek, félreértésnek minősítették. A koalíciós partner SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor a politikai diskurzus új irányba terelésére tett (sikertelen) kísérletnek nevezte. Az elemzők egy része szerint az elemzés nem éri el célját, mert a miniszterelnök aránytalanul nagy terjedelemben, és a jobboldal számára elfogadhatatlan minősítésekkel jellemezte a Fideszt. Dessewffy Tibor szociológus viszont erénynek tartja, hogy az eddigi defenzív pozícióból most már reformoffenzívába megy át a kormányfő. Abban egyetértés mutatkozik, hogy Gyurcsány szélesíteni igyekszik a reformok társadalmi elismerését, beágyazottságát.
Kóczián Péter újságíró, az Echo TV munkatársa, most indult blogjában úgy vélekedik, hogy a miniszterelnök kísérlete nem közelebb, hanem távolabb viszi a két nagy tábort a megbékéléstől. Kóczián úgy vélekedik, hogy a kormányfő írása "direkt válasz Orbán dehonesztáló, elszánt és kérlelhetetlen kijentéseire, amelyben a rendszerváltozás óta elkövetett bűnök elszámoltatásáról beszélt". Azzal, hogy Gyurcsány a Fideszt antidemokratikusnak minősítette, egyben nyomás alá helyezte a Fidesz politikusait, a jobboldali véleményformáló értelmiséget: ha Orbánt támogatják, a magyarországi demokrácia aláásásában ők is vétkesek lesznek - vélekedik Kóczián. Minderre a jobboldal válaszreakciója borítékolható: a merev elutasítás és a dühödt elutasítás.
Kóczián értékelése szerint Gyurcsány írása illeszkedik abba a sorba, amelyben a két nagy párt a saját erkölcsi alapvetését, világlátását erőlteti a közvéleményre, így folytatja a szembenállás politikáját. "A kritika lesújtó jellege pedig ismét a kirekesztés, a behódolás érzetét kelti majd, ezért szinte biztos a jobbról érkező totális és könyörtelen elutasítás."
Hankiss Elemér szociológus a mai Napkeltében úgy fogalmazott: sokkal jobban végig kellett volna gondolnia a miniszterelnöknek kihez akar szólni, a felvetett témákat pedig végig kellett volna vinnie.
Mintha válaszolna erre a felvetésre a kormányfő pénteki blogbejegyzése, amelyben leírja elemzése születésének körülményeit.
"November-december környékén már tudtam, hogy meg fogom írni a Szembenézést. Azt persze nem tudtam, hogy mi lesz a címe, de abban bizonyos voltam, hogy egy hosszabb elemző írásban szeretném összefoglalni, hogy milyennek is látom az országot, mit gondolok a tennivalóinkról.
Sok mindent elolvastam az elmúlt 2-3 hónapban. Szerencsés vagyok, otthon egy viszonylag nagy könyvtár áll a rendelkezésünkre. Kerestem a megértést segítő kapaszkodókat. Az volt a tervem, hogy amikor elmegyünk síelni, karácsonyi-szilveszteri szabadságra, akkor majd formába öntöm a gondolataimat. Csak óvatos lépéseket tettem, mert emlékeztem, hogy 2005 nyarán a könyv írásakor nem repesett a család. Végül kötöttünk egy megállapodást: mindent úgy teszünk, mintha nem is írnék, azaz valamennyi hagyományos, normális családi programot megcsinálunk, aztán késő este, amikor már mindenki lefeküdt, vagy kora reggel – úgyis én kelek először – na, akkor írhatok. Így is tettünk, de nem volt ebben sok köszönet" - írja a kormányfő, aki bevallja: az előzetesen kitalált munkarend nem működött.
Végül január 3-án kezdte újra az írást, hétközben fél napokat, hétvégén pedig egész napokat áldozva rá, majd szerkesztetlenül elküldte 7-8 barátjának, ismerősének, a szocialista párt néhány vezetőjének. "Azt kértem tőlük, hogy mondjanak róla véleményt. Jó egy hetet állt a kézirat, aztán múlt hét második felében kaptam vissza a megjegyzéseket. Pontosítottak a szövegen, helyenként árnyalták. A lényege nem változott. Szombaton és vasárnap foglalkoztam újra az anyaggal, akkor készült el a végleges változat. Miközben a végső simításokat végeztem, meglepő professzionális hangosítással, keresetlen szavakat, durvaságokat, személyeskedő megjegyzéseket kiabálva tüntettek a házunk előtt. Hol arról kellett beszélni Péter fiammal, hogy mi történik odakint, hol meg visszatértem a lektoráláshoz. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy nem ez volt az írás-szerkesztés legelmélyültebb periódusa" - magyarázza az eredményt a kormányfő.
Saját bevallása szerint írása "önmagunkról szól. Arról, amit gondolok, és hogy hogyan kell méltányosabban intézni közügyeinket. Kitörni igyekszem abból a helyzetből, hogy mindenki csak a saját igazságát ismételgeti. Ilyen alapon nem fogunk tudni egyről a kettőre jutni. Ennek a helyzetnek az elfogadásából indulok ki. Érteni akarom azokat is, akik nem értenek velünk egyet. Azt hiszem, az elmúlt hónapok eseményeiből okulva én is többet értek ma, mint egy-két hónappal ezelőtt. Többek között ez az írás is arra való, hogy segítse a cselekvést. Bár nyilvánvalóan politikai tett, ha egy politikus ilyen írást készít, a végeredménynek cselekvésnek kell lennie." (VGO - amőba)
