Feldmájer nyilatkozatát bírálja az ortodox zsidó szervezet

Március 15. azoknak az ünnepe, akik azonosulnak a szabadság eszméjével. Akik ma ugyanúgy, mint akkor egyenlő jogokat és szólásszabadságot kívánnak. Ünnepe volt ez zsidó felmenőinknek, akik annak idején a szabadságvágytól fűtve életüket kockáztatva, részt vettek a szabadságharcban. A forradalom leverése után, az elnyomás éveiben súlyos kollektív büntetést kapott ezért a magyarországi zsidóság. És ünnepünk ez nekünk, mai magyar zsidóknak, akiknek a szabadság eszméi ma legalább annyira fontosak, mint 150 éve voltak. Mi is ünnepelni fogunk ezen a napon - áll az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség lapunkhoz eljuttatott nyilatkozatában.

Feldmájer Péter, a neológ Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke a napokban nyilatkozott . Felhívásában azt üzeni „zsidó származású honfitársainak”, hogy „utazzanak el, vagy maradjanak otthon a nemzeti ünnepen”. Ezt a közleményt szerencsétlennek tartjuk, de nem csak azért mert március 15. a mi ünnepünk is.

A zsidóság is sokféle

Fontos tisztázni, hogy Feldmájer úr nyilvánvalóan nem az „egész” magyar zsidóság véleményét közvetíti, hiszen a magyar zsidóság mint homogén közösség (amelynek „egy központból, felszólításra irányítható” egységes véleménye, érzései stb. vannak) csakis az antiszemita gondolatvilágban létezik. A magyar „zsidó származású honfitársak” legalább annyira sok félék, mint az egész magyar társadalom. Még a vallásos zsidóságnak is több irányzata van, amelyek közül, a Mazsihisz csak egyet, a neológ irányzatot képviseli. Véleménye nem képviseli például az EMIH – Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség álláspontját.

Egy „vicc” utóélete

Akár mulatni is lehetne az eseten, hiszen a „Ha elege van a zsidózásból és a nyilasokból, töltse nemzeti ünnepünket külföldön” címmel, a Mazsihisz lapjában megjelent írást félreérthetetlenül egy – amúgy igen rosszízű - purimi-farsangi viccnek szánta a szerző. Tudtunkkal ez a felhívás a Mazsihisz egyetlen zsinagógájába, vagy oktatási intézményébe sem jutott el. A viccet azonban egyes hírügynökségek komolyan vették, és ettől fogva ez már nagy felelősséggel jár.

Verébre ágyúval

Óvatosanak kell lennünk az ilyen felszólalásokkal, hiszen nem tehetjük meg, hogy a valóságtól aránytalanul elrugaszkodva félelmet ébresszünk, és pánikot keltsünk Holokauszt-túlélő szüleinkben és nagyszüleinkben, akik – érthető módon – a jelenlegi helyzetet is egészen más megvilágításban látják, mint a Holokauszt után született nemzedékek. Nem szabad kihasználni honfitársaink érzékenységét, pánikot keltve azzal, hogy lépten-nyomon farkast kiáltunk. Minthogy országunk demokratikus intézményei csorbítatlanok és a beléjük vetett bizalmunk megingathatatlan hisszük, hogy a zsidóknak ugyanúgy, mint minden honpolgárnak, minden itt élő embernek elidegeníthetetlen joga, hogy emelt fővel, bátran járjon az utcán, szórakozzon, zsinagógába menjen, ha ünnep van és azt magáénak érzi, ünnepeljen. Különösen igaz ez március 15-én, a szabadság ünnepén, azon az ünnepen, amelyen arra emlékezünk, hogy magyarok, lengyelek, zsidók, horvátok, cigányok és még ki tudja hány nemzet fiai együtt küzdöttek Magyarországon a szabadságért.

„Szemitizmus” és antiszemitizmus

A rabbiknak, a zsidó hitközségeknek, hitközségi vezetőknek elsősorban a zsidósággal és annak egyetemes pozitív üzenetének hirdetésével kell foglalkozniuk: a zsidó élet újjáépítésével, a felnövekvő generációk oktatásával, a hitélet újjászervezésével, hagyományaink ápolásával.
Persze azért mindnyájunk érzékenysége érthető, hiszen hatvan évvel ezelőtt szüleinket, nagyszüleinket tették füstté hatmillió sorstársukkal együtt. Ezért figyelmünk kiélesedett. Sokunk tapasztalja, érzi, vannak antiszemiták Magyarországon. Sajnálatos módon nem csak itt, hanem egész Európában hónapról-hónapra erősödő Izrael-ellenes hangulattal keveredő zsigeri antiszemitizmusnak vagyunk tanúi. Ez ellen tenni kell, de nem elsősorban nekünk a zsidóság egyes közösségeinek, csoportjainak képviseletére felhatalmazott vezetőknek, hanem minden politikai és véleményformáló erőnek, amíg nem teljesül a próféta ígérete (Jesájá 2:4.): „Nem emel nemzet nemzet ellen kardot, és nem tanulnak többé háborút” - áll az EMIH nyilatkozatában. VGO