Véresre verték a roma családot - évek óta tart a terror?

Kocsik fékeztek a darányi ház előtt; helyi erős emberek rontottak be és ütötték az ottlakókat, ahol érték. A fiatal Orsós Csabát az ajtóban kapták el. Kirángatták a ház elé és rúgták, öklözték. Annyira megverték, hogy maga alá vizelt.

Négy felnőtt és négy gyerek volt éppen a házban. A gyerekek sikítva szaladtak az utcára, a felnőttek azonban nem menekülhettek. A támadók mindenkit ütöttek, a két öreget is beleértve. Az idős Orsós Jánost az ágyból rángatták ki, és felesége sem úszta meg. – Nem számított nekik, hogy szívbeteg vagyok – siránkozik Orsós Jánosné. – Pofoztak és azt kiabálták: te vén kurva miért nem tudsz parancsolni a fiadnak!?

A vérben ázó fiatalember nyolc éves fia nem nézte tétlenül, hogy apját verik. Egy ásót vágott az egyik támadó lábába.

Ítél a falu

A faluban azt mondják, hogy a megvert cigány család sosem volt békétlenkedő. Szegényen, de rendesen éltek mindig, s tisztán járatják a gyerekeiket iskolába. Ezért a legtöbb helybeli érthetetlennek tartja az esetet. Voltak azonban olyanok is, akik megerősítették a cigányok állításait.

A csapat, miután kitombolta magát, elment, de később újból visszajött. Ezúttal baseball ütő volt náluk, és megfenyegették a romákat: ha eljár a szájuk, kinyírnak mindenkit. A megvert család összes bűne az volt, hogy egyikük túl hangosan hallgatta a zenét.

 A szegényes portán ma a félelem az úr. Orsósék sírva mesélik a történteket és megrezzennek minden elhaladó autó zajára.

– Valóban hangosan szólt nálam a zene napközben, és ez nem tetszett az egyik támadónak – mondja Orsós Csaba . – Átjött és normális hangon megkért, hogy halkítsam le. Lejjebb is tekertem egy kicsit a hangerőt. Úgy tűnt, hogy megnyugodott, este aztán elszabadult a pokol.

 Mutatják: a fiatalember vére szárad a kövön, s rongyos inge is előkerül. Az most bűnjel, a romákat hivatott igazolni, mint ahogy a látleletek is, amelyek nyomban a támadás után készültek.

– Nem merünk itthon aludni – mondják Orsósék.– Szétszórtan, rokonoknál élünk, mert azóta sem hagynak békén bennünket. Betörték az ablakunkat és majdnem elütötték a 14 éves unokánkat. Bekiabálnak, hogy ha sokat jár a szánk, akkor ránk gyújtják a házat.

 A két öreg azt is elmondja: nem ez volt az első eset, hogy a fiukat megverték. Korábban azért kapott, mert gyorsan hajtotta a lovaskocsit. – Nem csak minket terrorizálnak. Nagyon sokan mesélhetnének Darányban – mondják.

 Közben betoppan Kulcsár János, az egyik helyi cigányszervezet vezetője. – Miért kellett olyan hangosan hallgatnod azt a zenét? – szidja rögtön a fiatal Orsóst. Azonban nyomban hozzá teszi azt is: nem baseball ütővel kell lehalkítani.

Ő is megerősíti, amit a család állít: néhány helybeli magyar évek óta terrorizálja a darányi cigányokat. – Ha csak rosszat szólsz, vagy épp az útjukba kerülsz, beléd rúgnak, megvernek – állítja. – Él itt idős asszony, akit lánccal ütöttek. Valóban tudnának mesélni sokan, de nem mernek. A támadók ismerik a megfelelő embereket, mindent megtehetnek. Csak elő kellene venni az elmúlt 15 év aktáit, hogy kiderüljön: milyen sok hasonló ügy volt már itt. Persze a végén mindet sikerült eltussolni.

A barcsi ügyészséghez fordult a család, mert azt mondják: a rendőrökben már nem bíznak. – A helyi rendőr az eset után először a támadóinkhoz ment, és csak utána jött hozzánk. A korábbi ügyeket is mindig megúszták. Hogy hihetnénk ezek után a rendőröknek?

Cserti István, a barcsi kapitányság vezetője kérdésünkre elmondta: ők egyszerű szomszédvitaként ismerik a darányi történetet és nem látják olyan súlyosnak a helyzetet, mint amilyennek a család beállítja.