Az Alexander-módszer hátterében az a felismerés áll, hogy feszültségeink, tartáshibáink fájdalmat, rossz közérzetet okoznak, és mind fizikai, mind pszichés vonatkozásban megbetegítő tényezők lehetnek. Az Alexander-módszert tartásjavító, mozgás-újranevelő technikaként is definiálni lehetne. Elsődleges célja a fizikai és lelki rugalmasság helyreállítása. A módszer jellegzetes kérdésfeltevése: mit csinál az ember magával, hogyan használja magát? Az alexanderi felfogás szerint belső testi érzéseink gyakran félrevezetnek bennünket. Az Alexander-módszer fontos eszköze a tükör, amely objektív módon tárja fel a problémákat. A tükröt különösen a tanulás elején alkalmazzák önellenőrzési eljárásként. A tréning tanár vezetésével zajlik. A gyakorló asztalon fekszik, ül vagy áll. A tanár lazítja és finom érintésekkel irányítja. A mozdulatok elsősorban a nyakra, a fejre, a gerincre és a végtagokra irányulnak. A cél a laza nyak, előre és felfelé tartott fej, széles, hosszú hát, erősen dolgozó gerinc. Ha a tanuló elsajátította a helyes tartásokat, egyedül folytathatja a gyakorlást, a tükörben való önellenőrzést azonban ekkor is javasolják. Az Alexander-módszer fontosabb indikációi: tartásproblémák, gerincfájdalmak, migrén, reumatikus panaszok, pszichés problémák.