Magyarok a nagyvilágban
Láthatóvá tenni a magyar kortárs művészeket – így jellemzi a Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Iroda (ACAX) eddigi tevékenységét Bencsik Barnabás, az ACAX vezetője, aki szerint az iroda háttértevékenysége elengedhetetlen ahhoz, hogy hazánk is bekapcsolódhasson a nemzetközi kortárs képzőművészet vérkeringésébe.
A Hungarofest Kht. átszervezésével 2006 januárjában létrejött ACAX legfontosabb célja, hogy kiépítse és fenntartsa a kortárs képzőművészet hazai és nemzetközi szereplői között a hatékony és folyamatos szakmai kommunikációt. A kétéves munka most érik be – hangsúlyozza Bencsik Barnabás: áprilisban a berlini képzőművészeti biennálén már biztosan szerepel magyar művész, és ahogy a Sao Paulóban rendezett biennálénak már 2006-ban is volt magyar résztvevője – Lakner Antal –, úgy ez a cél az idén is. Csörgő Attila készül a Sydney-i Biennáléra, három képzőművész pedig az idei, az észak-olaszországi Bolzano környékén megrendezendő 7. Manifestára.
A hazai művészek külföldi megjelenését komoly munka előzi meg: az ACAX úgynevezett vizitorprogramja révén a legjelentősebb biennálék kurátorait hívják meg Magyarországra, akik pár nap alatt tucatnyi képzőművész műtermét látogatják végig. „Fontos, hogy felmérjük a meghívott szakemberek szakmai preferenciáit, és az érdeklődésüknek megfelelő programot állítsunk össze. Nem lenne hatékony, ha egy konceptuális művészet iránt fogékony kurátor számára például festőművészekkel szerveznénk találkozókat” – mondja Bencsik Barnabás. A nemrég kezdődött Reneszánsz év 2008 keretében (VG, 2008. jan. 25.) az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) az idén jelentős támogatást nyújt ahhoz, hogy az ACAX budapesti tanulmányútra invitálja a legfontosabb európai kortárs kiállítóhelyek vezetőit.
Az iroda másik, úgynevezett artist-residency programja a hazai alkotók számára nyújt pályázati lehetőséget. Ennek révén a legjelentősebb kulturális metropolisokban – például New Yorkban, Berlinben, Londonban vagy Isztambulban – létrejött műteremházak akár 3–12 hónapig is vendégül látják a magyar művészeket, akik ezalatt a pályájuk építéséhez szükséges, értékes szakmai kapcsolatokra tehetnek szert. Az ACAX feladata, hogy megszervezze a külföldi műteremprogramot, megteremtse az alkotómunkához szükséges pénzügyi feltételeket. Egy képzőművész négy hónapos berlini tartózkodása 2,5 millió forintba kerül, fél év New Yorkban több mint 4 millió forintot igényel.
Az iroda tevékenységét az OKM által biztosított évi 20 millió forint körüli működési támogatásra alapozzák. Mivel azonban a biennálékon való részvétel is több millió – Sao Paulóban például 2,5–3 millió – forintba kerül, ezek finanszírozására további hazai és külföldi, állami, közösségi és magánalapítványi forrásokat pályáznak meg. A tervek szerint az iroda idei költségvetése meghaladja majd a 70 millió forintot. Ehhez nagyobb léptékű projektek is tartoznak, mint például a hamarosan, február 15-én kezdődő, március 12-ig tartó budapesti LOW holland-flamand kulturális fesztivál 24 millió forint költségvetésű képzőművészeti programja, amelyet szintén az ACAX szervez.
Bencsik Barnabás úgy véli: a távoli nagyvárosokban rendezett képzőművészeti biennálékon való egyéni részvétel kevéssé fogható meg üzleti szempontból, így a versenyszférából eddig sem és ezután sem számítanak jelentős támogatóra. A magyar művészek részvételének biztosítása elsősorban állami feladat.
