A független Koszovó - A neheze még csak most kezdődik

A függetlenség kikiáltásának most vasárnapi dátuma nyílt titok volt: mindenképpen a múlt vasárnapi szerbiai államfőválasztás utánra időzítették – ahol hiába nyert a mérsékelt Tadics, nem tudta megállítani a koszovói eseményeket.

A koszovói albánok egész napos tánccal, felvonulással, puskalövésekkel és ingyensörrel ünnepelték a függetlenséget Pristina utcáin, többek között a Bill Clinton sugárúton. Az albán és az amerikai zászló mellett török, brit és EU zászlók is lengtek az utcai tömegben. Éjjel nagy tűzijáték fokozta az ünneplés hangulatát.

Thaqi a függetlenséget a 1244-es ENSZ határozatra alapozva a korábban elutasított Ahtisaari-terv alapján jelentette ki – azaz egy nemzetközileg felügyelt függetlenség kereteiben. A dolog érdekessége, hogy Szerbia ugyancsak az említett határozatra hivatkozik, amikor elutasítja a független Koszovónak még csak a gondolatát is.

A szerb vezetés, köztük Kostunica kormányfő, Tadics államfő és Jeromic külügyminiszter is kijelentették: Szerbia a legvégsőkig küzdeni fog diplomáciai, politikai és jogi eszközökkel, hogy a tartomány függetlenségét ne ismerhessék el.

Vuk Jeromics külügyminiszter már pénteken kijelentette: soha nem ismernek el egy független Koszovót. CNN-nek adott interjújában – fél órával a függetlenség kinyilatkozása után – a szerb alkotmányra, az 1244-es határozatra és az ENSZ-Chartára hivatkozva kijelentette, Koszovó Szerbia része. Többször hangsúlyozta: „az etnikailag motivált leszakadás egy jogszerűtlen lépés”. „Egy nemzetközileg elismert országtól nem tud így terület elszakadni – ilyen még soha nem történt az ENSZ-ben, és precedens értékkel szolgálhat a nemzetközi színtéren” – emelte ki a külügyminiszter.

Számos nemzetközi konfliktus, zömében etnikailag motivált, vár világszerte megoldásra: ilyen például Ciprus, Baszkföld, Kurdisztán és Tajvan esete, melyeket Koszovó története új megvilágításba helyezhet. Abházia és Dél-Oszécia már tegnap bejelentette elszakadási szándékát Grúziától, az ENSZ-hez és Oroszországhoz fordulva segítségért.

Még tegnap este Oroszország összehívatta az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülését az ügyben, ahol Csurkin orosz nagykövet ismét kiemelte: nem fogadják el az egyoldalú lépést, a két fél közös megegyezéséhez ragaszkodnak. Oroszország már korábban jelezte, hogy amennyiben Koszovó függetlenedik, ő támogatja a fent említett grúziai szakadár területek függetlenségét – amire a nemzetközi közösség a 90-es évek eleje óta nem hajlandó.

Az EU külügyminiszterei ma délután üléseznek. Várhatóan nem jutnak közös megállapodásra, és minden ország maga döntheti majd el, elfogadja-e a koszovói lépést. Szlovákia és Románia már tegnap is jelezte, nem fogadja el a függetlenedést, várhatóan Görögország, Ciprus és Spanyolország is hangot fog adni fenntartásainak. A nagyobb EU-országok a jelek szerint elfogadják a független Koszovót; Magyarország még nem foglalt egyértelmű állást, közös uniós álláspontot szorgalmaz.

A magyar dilemma összetett: amennyiben nem támogatja a térség függetlenedését, elvileg eltávolodik a határon túli magyarok autonómia-törekvései elől – melyre áttételesen hivatkozva fogalmazza meg álláspontját Szlovákia és Románia (holott a 90-es években kötött államszerződéseink e kérdésben egyértelmű állást fogalmaznak meg) – és rossz fényben tűnne fel az Egyesült Államok szemében. Ha mégis támogatja, szembefordul Szerbiával – ahol Vajdaságban számos határon túli magyar él – és Oroszországgal, és vélhetően északi és keleti szomszédja is szúrósan nézne rá. Ebben a kettősben áll az ország álláspontja a „közös nemzetközi fellépés szükségessége” holtpontján.

Miért tudott Montenegró „simán” függetlenedni, és Koszovó nem? Montenegró egyike volt az egykori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság hat tagköztársaságának; ezzel szemben Koszovó – Vajdasághoz hasonlóan – speciális autonóm státusszal bírt a Szerb Szocialista Köztársaságon belül. A felbomlás rendezése során a nemzetközi közösség az uti possidetis nemzetközi jogi elvet alkalmazta, mely a korábban létező államhatárok fennmaradását mondja ki.

Hogy miért kelt ekkora kavart a függetlenedés? Maga az 1975-ös helsinki záróokmány, mely lefekteti a nemzetközi jog alapelveit, mindkét oldal érveit alátámasztja. Koszovóét a 8-as pontja, mely a népek önrendelkezését mondja ki, Szerbiáét a 3-as (határok sérthetetlensége) és a 4-es (államok területi integritása). E két pont mellett azonban a szerb oldal a 8-as pont mellett is érvel, utalva a Koszovóban élő mintegy 150 ezer szerb lakosra. A Szerb Köztársaság vélhetően a nemzetközi jog útján fog érvelni koszovói tartományának megtartása mellett – a nemzetközi jogra hivatkozva vesztette el az általa követelt területeket a 90-es évek jugoszláv háborúiban.

Akit mélyebben érdekel a kérdés, annak érdemes elvolvasnia a Magyar Külügyi Intézet idei második, ill. negyedik hírlevelét. Érdekességként olvassa el „Koszovó Köztársaság” oldalát a Wikipédián.