Jég emeli a tengerszintet

A világtengerek szintje kétszer olyan gyorsan emelkedhet, mint azt eddig feltételezték – erre a következtetésre jutott Csathó Beáta és kutatócsoportja. A tudósok – az amerikai Buffalói Egyetem munkatársai – egy szakfolyóiratban publikálták tanulmányukat. amelynek lényege: a grönlandi jégtakaró olvadása nyomán nem az a kérdés, emelkedik-e a vízszint, hanem az, milyen gyorsan növekszik a világtengerek szintje. Az ENSZ Világklíma Tanácsa 59 centiméteres növekedéssel számolt az évszázad végéig. A Journal of Glaciologyban közzétett tanulmány szerint viszont az emelkedés akár 118 centiméter is lehet, és ez csak az átlag, lokálisan több méteres eltérések is bekövetkezhetnek. (Grönlandot átlagosan két kilométer vastag jégtakaró borítja, ha ez elolvadna, a tengerszint hét méterrel nőne.)

A Világgazdaság interneten feltett kérdéseire válaszolva Csathó Beáta azt írta: jelenleg is intenzív kutatásokat folytatnak, ezek célja az ember által kiváltott hatások vizsgálata az éghajlatváltozásban, és mára világossá vált: az emberiség minden bizonnyal komolyan befolyásolja a klímát. A sarkvidéki jégtakaró csökkenése jelentősen felgyorsult az elmúlt évtizedben. Fontos dél-grönlandi, nyugat-antarktiszi és antarktiszi félszigeti gleccserek sebessége nagymértékben nőtt, pl. a Jaköbshavné 7 km/évről 14 km/évre. A déli-sarkvidéki tengereket borító, gleccsereredetű jégtakaró sok helyen rohamosan csökken, és olyan területekről tűnik el, amelyeket az elmúlt néhány tízezer év folyamán mindig jég fedett. Nem feledkezhetünk meg az északi-sarkvidéket borító időszakos jég gyors zsugorodásáról sem.

Mint ismeretes, a felmelegedés egyik legfontosabb következménye a világtengerek szintjének emelkedése. A geológus felhívta a figyelmet arra, hogy az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) legújabb jelentésében a várható tengerszint-emelkedés nem tartalmazza a jégtakaró dinamikus változásának a hatását. Az alkalmazott modell ugyanis csak a lassú folyamatokat veszi figyelembe, bár ma már tudjuk, hogy komoly változások történhetnek, történnek néhány évtized alatt. A Grönlandon folytatott kutatás legfontosabb eredménye, hogy távérzékelési és fotogrammetriai eljárásokat alkalmazva pontosabb képet lehet alkotni a jégtakaró változásáról a kis jégkorszak óta. A mérésekből kapott adatok lehetőséget nyújtanak a jelenleg kifejlesztés alatt álló gleccsermodellek ellenőrzésére és azok továbbfejlesztésére. Mindez nemzetközi összefogással történik, például júliusban Szentpéterváron tartanak értekezletet az antarktiszi és a grönlandi jégtakaró modellezéséről a SCAR XXX tudományos hetének keretében.

Csathó Beáta 1992-ben Fulbright ösztöndíjas kutatóként ment az USA-ba, Flagstaffban (Arizona), az USGS egyik központjában tanulmányozta a távérzékelési módszerek geológiai alkalmazását, s ebből a témából írta a doktori és PhD-dolgozatot is a Miskolci Egyetemen. 1994-től 2006-ig az Ohiói Állami Egyetem Richard Byrd Sarkvidéki Kutatóközpontjának (Byrd Polar Research Center) kutatója volt, 2006-tól a Buffalói Egyetem geológiai tanszékén tanít, elsősorban távérzékelést és térinformatikát. Fő kutatási területe a sarkvidéki jégtakaró tömegmérlegének megfigyelése, a gleccserek dinamikus változásának mérése és modellezése, a jégtakaró által fedett terület geológiájának térképezése és a sarkvidéki és vulkáni geomorfológiai térképezés. Tagja a NASA lézeresműhold-programját irányító kutatócsoportnak, a Scientific Council of Antarctic Research (SCAR) földtudományi munkacsoportjának. Eddig öt grönlandi, két antarktiszi és egy alaszkai expedícióban vett részt. Kutatásait a NASA és a Nemzeti Kutatási Alapítvány támogatja. vg