Nevetésmérővel vetne véget a háborúskodásnak egy tudós

"Arra az eredményre jutottunk, hogy a gyereknél gyakoribb a spontán nevetés: másodpercenként akár tíz aH-egységet produkálnak, kétszer annyit, mint a felnőttek" - jelentette ki az oszakai Kanszai Egyetem professzora.

Mint kifejtette, a felnőttek hajlamosak megfontolni, hogy egy adott helyzetben mennyire illendő nevetniük, s a folytonos mérlegelés közben tulajdonképpen elfelejtik, hogy miként is kell ezt véghezvinni. A nevetés olyan, mint az újraindítás gomb a számítógépen. A spontán nevetés nagyon fontos szerepet játszott az emberi evolúció során - hangsúlyozza Kimura professzor. A tudós hisz abban, hogy a háborúskodások évszázada után a humor és tolerancia évszázada köszönt be, évtizedeken keresztül tanulmányozta a nevettetés tudományát Oszakában, a japán komédia fellegvárában.

Elméletében a kacagás négy, egymást követő emocionális stádiumát, az ellazulás, a normától való eltérés, a spontán nevetés és a mindent elsöprő röhögés fázisát különbözteti meg. "Meggyőződésem, hogy agyunkban a nevetést létrehozó "áramkör" működik, amely e négy lépcsőfokon keresztül vezet el bennünket a mindent elsöprő hahotázásig" - fejtegette a professzor, hozzátéve, hogy amennyiben sikerülne megfejteni a nevetés mechanizmusát, az ember egyik fontos titkára is fény derülne.

Kimura professzor a nevetés méréséhez önkéntesek gyomortájékára, s különösen a rekeszizmokra érzékelőket aggatott, amelyekkel az izmokból jövő elektromos impulzusokat regisztrálta. A készülék képes volt másodpercenként a test által közvetített 3000 elektromos impulzust regisztrálni. "Elméletem szerint a humor által az agyban generált impulzusok közvetlenül a rekeszizom mozgása által okoznak kisülést" - magyarázta teóriáját a japán kutató.

Kimura egy mobiltelefon-méretű nevetésszámlálót akar kifejleszteni, amelyet már ez év nyarán bemutatna az amerikai székhelyű Nemzetközi Humorológiai Társaságnak. A japán tudós terveiben szerepel egy összehasonlító nemzetközi nevetéstani felmérés elvégzése is, kiderítendő, hogy vannak-e nemzeti sajátosságai a kacagásnak.