A demokráciát meg kell fizetni - Interjú az EP alelnökével

A napokban ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját az Európai Parlament. Hogyan látja az elmúlt időszakot, milyen volt induláskor a szervezet és milyen most?

Az EP története nem csupán az intézmény története, hanem az európai demokratizálódásé is. A Parlament először nem a polgárok által szabadon választott képviselőkből állt, mindössze egy megállapodás volt a kormányok között az együttműködésről. Később folyamatosan érkezett a nyomás a polgárok felől egy olyan intézmény létrehozására, amely az általuk választott képviselőkből áll. Ez ugyan később megvalósult, de újabb problémák merültek fel: a működésben az EP a többi intézménynél jóval kevesebb jogosítványokkal rendelkezett. A parlamenti hatásköröket illetően hatalmas előrelépést a tavaly decemberben, majd 80 százalékos jóváhagyással elfogadott Lisszaboni Szerződés hozhat, ha 2008 folyamán minden ország elfogadja. Az egykori alkotmánytervezet egyes elemei ugyan kimaradtak a szerződésből, de ezt elfogadható politikai áldozat a demokrácia erősödéséért, a hatékonyság és az átláthatóság fokozásárért.

Ennek fényében milyennek látja az EP jövőjét, milyen feladatok várnak az intézményre?

A hatáskörök kiszélesítése nemcsak azt jelenti, hogy a Parlament több kérdésben hozhat önálló döntést, hanem azt is, hogy a képviselőknek nagyobb felelősséggel kell ezeket meghozni. Nem beszélhetünk csak úgy a levegőbe, a jogok kötelezettséggel járnak. Emellett sokat kell dolgoznunk azon, hogy a többi tagország is elfogadja 2008 végéig a Lisszaboni Szerződést, ami komoly kihívást jelent. Hiszen ennek eredményeképpen az EP sokkal hatékonyabban működik a jövőben, ezt nemcsak a tagállamok polgárai, de a világ többi része is elvárja tőlünk.

Sok kritika érte a képviselőket, hogy a nekik jutatott támogatások felhasználása nem átlátható. A költségvetési ellenőrzési bizottság átláthatóvá és nyilvánossá tenné ezt. Mit gondol erről?

A legtöbb képviselői költségvetés ellenőrzött és követhető. Általában mindenre ezt mondják, hogy nem átlátható és nem ellenőrzött, de később kiderül, hogy ez mégsem így van. Ez egyszerű demagógia és populizmus. Az EP-n belül vannak quaestorok, akik a pénzügyi és igazgatási feladatokért felelnek, valamint ezt ellenőrzi az Európai Számvevőszék. A Parlament túl sok embert képvisel ahhoz, hogy a folyamatok - legyenek akár pénzügyi, vagy egyéb feladatok - ellenőrizetlenek legyenek. Az, hogy a képviselők mennyit költhetnek, illetve költenek asszisztensekre, nyilvános, mindenki számára hozzáférhető információk. Mindazonáltal, ezek a kiadások az EP költségeinek csak igen kis hányadát teszik ki. Úgy vélem, a parlamenti képviselők megfelelő keretek között mozognak.

Havonta egyszer Strasbougban üléseznek. Nem túl drága két intézmény fenntartása, hiszen a plenáris szavazásokat Brüsszelben is megtarthatnák?

A város a német és francia határon fekszik, s e két nemzet együttműködése a kezdeti integrációs folyamat motorját alkotta. A strasbourgi üléseknek történelmi jelentősége van, s azt soha nem mondta senki, hogy a történelem olcsó. Megéltünk diktatúrákat, szinte minden államnak vannak erről tapasztalatai, ott valóban lehetett költséghatékonyan működni. A demokráciát azonban meg kell fizetni. Ezért is fontos, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadása után olyan Parlamentet jöjjön létre, amely a mostaninál is hatékonyabban tud működni, ezzel ugyanis rengeteg költséget lehet megtakarítani.

Milyen Magyarország megítélése most az Európai Parlamentben?

Magyarország elsőként ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, példát mutatva ezzel a többi tagországnak is. Spanyolként kicsit irigy vagyok a magyarokra, hogy nem az én országom volt az első, de ott most a politikusok leginkább a választásokkal voltak elfoglalva. Magyarországot illetően meglehetősen elfogult vagyok, hiszen többen nagyon jó barátaim, s több évig közvetlen az ország szomszédságban - Bécsben - éltem. Mindemellett úgy gondolom a magyar kormány az eddigi leghatékonyabban működő, igazán Európa-barát vezetőkből áll. 

-->