Ahány ország, annyiféle megoldás

Ezen „szuperingyenes” államok közé tartozik például Görögország és Lengyelország, illetve a vizitdíj és a kórházi napidíj 2006. szeptemberi eltörlése óta Szlovákia.

Hollandia

Lengyelország

Litvánia

Nagy-Britannia

Románia

Spanyolország

Forrás: VG-gyűjtés

Dánia ingyenes államnak tekinthető, ahol tandíj csak néhány képzési fajtánál létezik (például az MBA-diploma megszerzéséért kell fizetni, igaz, itt nem is keveset: évente 6,5 millió forintnak megfelelő összeget). Egészségügyi részhozzájárulást az alap- és a járóbeteg-ellátásban pedig csak akkor kell leszurkolni, ha a páciens maga választja meg orvosát, illetve azt az intézményt, ahol ellátást szeretne kapni – ezzel a lehetőséggel azonban csupán a dán lakosság 2 százaléka él. Ez érthető, hiszen ilyen esetekben a fizetendő összeg nem fix, hanem a szabadon választott orvos díjának bizonyos százaléka.

Ausztriában 2001-ben vezették be az általános tandíjat, ez EU-s állampolgárok számára szemeszterenként 363 euró (95 ezer forint), az unión kívülről érkező hallgatóknak kétszer annyi. Ezenfelül minden diáknak kötelező belépnie az országos diákszövetségbe (ÖH) is, ez 15 eurójuktól szabadítja meg őket. A szociáldemokrata párt a 2006-os parlamenti választás kampányában a tandíj eltörlését ígérte, de a Néppárttal kötött nagykoalícióban a partner ellenállása miatt kénytelen volt elállni ettől. 2001-ben az ambuláns kezelésekre a vizitdíjhoz hasonló intézményt is bevezettek Ausztriában. Két évvel később azonban meg is szüntették, mivel attól tartottak, hogy az alacsony jövedelműek így a legszükségesebb orvoslátogatásoktól is visszariadnak.

Németországban az oktatásügy a tartományok hatáskörébe tartozik, bár éveken át tartó viták övezték annak eldöntését, hogy a szövetségi kormány bármilyen szinten beleszólhat-e a tandíjak bevezetésébe vagy az ingyenes felsőfokú oktatás fenntartásába. Eddig hét tartományban hoztak törvényt általános tandíj-kötelezettség bevezetéséről (Alsó-Szászország, Bajorország, Baden-Württemberg, Észak-Rajna–Vesztfália, Hamburg, Hessen, Saar-vidék). Ezeknek a tartományoknak a zömében tavaly ősztől kell általában szemeszterenként 500 eurónak (130 ezer forintnak) megfelelő tandíjat fizetni, de a vita a díjak mértékéről és esetleges kiterjesztéséről tovább tart. Az orvosi vizitdíjat 2004-ben vezették be a németek, ez negyedévente 10 euró (2600 forint), függetlenül az orvoslátogatások számától. A kórházi ellátásért naponta 10 eurót kell leperkálniuk.

Nagy-Britanniában 2005-ben emelték meg a 1998-ban bevezetett általános tandíj mértékét, évi 3000 fontra. A briteknek azonban alaphelyzetben sem vizitdíjat, sem kórházi napidíjat nem kell fizetniük. Írországban éppen fordított a helyzet: ott eltörölték a korábban igen magas kötelező tandíjat, viszont meglehetősen borsos a kórházi napidíj, éjszakánként 66 euró (17 ezer forint). Svédország és Finnország is hasonlóképpen jár el: nincs általános tandíj, ám az egészségügyi ellátásért a páciensnek is a zsebébe kell nyúlnia.

Hollandia

Lengyelország

Litvánia

Nagy-Britannia

Románia

Spanyolország

Forrás: VG-gyűjtés

Nincs tandíj (a felsőoktatásban, általános szabályként) Dánia

Írország

Lengyelország

Finnország

Svédország

Észtország

Görögország

Forrás: VG-gyűjtés -->